A dolgozók kizsigerelésével vádolja a H&M-et a Clean Clothes Campaign (Tiszta Ruha Kampány). A CCC azt állítja, a fast fashion cég nem biztosítja a munkásainak a megélhetéshez szükséges fizetést. A hálózat felkereste a H&M beszállító textilgyárait Indiában, Kambodzsában, Bulgáriában és Törökországban, és ezeken a helyszíneken interjút készített 62 munkavállalóval. A beszélgetések alapján állítják: egyik üzemben sem keresnek eleget a munkavállalók ahhoz, hogy fedezni tudják családjaik alapvető igényeit.
A H&M még 2013-ban azt ígérte, öt éven belül bebiztosítja, hogy a beszállítói méltányos fizetést adjanak annak a 850.000 textilipari dolgozónak, akik ellátják őket a ruhákkal. A CCC jelentése szerint ezzel szemben a kambodzsai üzemekben a munkások a megélhetéshez elegendő becsült bér kevesebb mint felét viszik haza, Indiában és Törökországban pedig a harmadát. Hogy a felszínen maradjon, több dolgozó a törvényesen megengedettnél jóval több túlórát vállal, de még ezt sem fizetik meg nekik rendesen. A CCC olyan eseteket is feltárt, ahol a munkás csak akkor kaphatta meg a minimálbért, ha a túlórázással együtt teljesített egy meghatározott kvótát - ez az eljárás az ENSZ meghatározása szerint már kényszermunka.
A H&M azzal reagált a vádakra, hogy ők legalább 600 gyárral vették fel a kapcsolatot az elmúlt években, és 930 ezer dolgozót értek el a fair fizetés-stratégiájukkal.
