A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A Liget-projektet felügyelő Városliget Zrt.-nél mostanra az egymilliárd forint feletti beszerzések és építési beruházások összértéke is átlépte a 100 milliárdot, ha pedig a nagyobb tervezési és egyéb építési szolgáltatásokat is beleszámoljuk, akkor már a 120 milliárdot közelítik a cég eddigi megrendelései. Ebben ráadásul az eddigi legdrágább, szintén a projekthez tartozó építkezés, a 33 milliárdos Pannon Park még benne sincs, mivel azt nem a Városliget Zrt., hanem a Fővárosi Állat- és Növénykert finanszírozza. Mindent összevetve tehát már vastagon 150 milliárd felett jár a projekt. A brutális összeg nagyon nagy hányada pedig egy elég jól körülhatárolt üzleti körhöz került: alig négy-öt kormányközeli vállalat gazdagodott belőle.
Két tucat milliárdos projekt
A Városliget Zrt. mostanáig közel két tucat olyan szerződést kötött, amelyeknek az értéke meghaladta az egymilliárd forintot. Az eddigi csúcstartó a Néprajzi Múzeum volt, ami hajszál híján 26 milliárd forintból épül, de közel 20 milliárdból valósul meg a Magyar Zene Háza, és két részletben majdnem ugyanennyit költött az állami cég a májusban átadott Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központra (OMRRK) is. Utóbbinál emellett jó két és félmilliárd eszközbeszerzésekre is elment.
Bár a Néprajzi Múzeum és a Magyar Zene Háza még nem készült el, korábban írtunk róla, hogy ezeket a projekteket sok értelme már nem lenne félbehagyni, és csütörtökön a fővárosi közgyűlés is úgy döntött, hogy a futó beruházásokat nem akasztja meg. Azaz ezek a kiadások már egész biztosan hozzáadhatók a végső számlához. Sőt akár még drágulhatnak is, legalábbis a korábbi tapasztalatok alapján ez egyáltalán nem lenne meglepő. Az OMMRK költségei például négymilliárddal ugrottak meg menet közben, de 1,7 milliárddal már a Magyar Zene Házának ára is emelkedett, mert az üvegépülethez legyártott első üvegtábla nem volt megfelelő.
Ezekhez a hatalmas projektekhez képest akkor is aprópénznek tűnik a többi nagyobb beruházás jelentős része, ha azért becsúszott egy közel 10 milliárdos megrendelés a T-Systemsnek, és épül egy mélygarázs is két részletben 8 milliárdból a Városliget szélén. A félmilliárd forint feletti építési beruházásokat és eszközbeszerzéseket ezen a grafikonon foglaltuk össze.
Ebben ugye nincsenek benne a kisebb projektek, pedig azokból is akadt szép számmal. Ráadásul, ahogy erről korábban már írtunk, furcsa módon ezek költségei egy helyre koncentrálódnak: néhány millió, esetleg pár százezer forinttal a 300 milliós közbeszerzési értékhatár alá.
Szintén nincsenek benne a fenti táblázatban az építési beruházásokhoz kapcsolódó előkészítések és egyéb szolgáltatások, pedig ezek között is akadt szép számmal félmilliárd forintot meghaladó. A nagyobb projektek tervezése például kivétel nélkül ilyen volt. Kifejezetten érdekes, hogy az egyedüliként kizárólag külföldi cég által tervezett Magyar Zene Házánál volt ez a legolcsóbb, miközben az egyelőre csak tervasztalon létező épület a közelmúltban díjat is nyert. A japán iroda 740 millióért végezte el a munkát. Ezzel szemben a Néprajzi Múzeumot közel 1,9 milliárdért, a végül valószínűleg meg sem valósuló Nemzeti Galériát pedig 2,68 milliárdért tervezték. Igaz, utóbbi munkában szintén volt távol-keleti vállalat: a tervek magyar-japán koprodukcióban valósultak meg.
Tiborcz István barátai és üzletfelei
Talán az elköltött összegnél is érdekesebb azonban, hogy a pénz mennyire tendenciózusan ugyanazokat a kormányközeli szereplőket találta meg. A legnagyobb nyertes a Magyar Építő Zrt. lett, amely a 20 milliárdos Magyar Zene Házát egyedül, a 26 milliárdos Néprajzi Múzeumot pedig egy konzorcium tagjaként építi. A vállalat 2017-ig Mészáros Lőrinc barátjának és állandó üzlettársának, a Duna Aszfaltot is birtokló Szíjj Lászlónak a tulajdonában volt, bő két éve azonban a társaságot megvette a szintén kormányközeli Épkar Zrt., illetve a WHB Befektetési Kft. Az a két cég, amelyek külön-külön is nyertek el megbízásokat a Liget-projektben. A WHB a nyolcmilliárdos mélygarázst építi, az Épkar pedig az Olof Palme-házat újította fel 3,6 milliárd forintért, míg a Komáromi Csillagerőd rekonstrukcióján együtt dolgozott a két cég. A két társaság (illetve a közös tulajdonukban álló Magyar Építő Zrt.) így összesen 62,3 milliárd forintnyi Liget-projektes megbízásban kapott szerepet.*
Az eddig a teljes Liget-projektre elköltött pénz 40 százalékát végső soron behúzó két vállalat pedig egyaránt köthető Orbán Viktor családjához, egészen pontosan a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz.
A 80 százalékban Paár Attila (egy a Borkai-ügyben is előkerült győri vállalkozó) tulajdonában lévő WHB volt az a cég, amely 3 milliárd forintot fizetett a miniszterelnöki vő, Tiborcz István közbeszerzéseken hizlalt közvilágítási cégéért, az Elios Zrt.-ért. Az Épkar Zrt. pedig a Szeivolt családé, akikről a Heti Válasz korábban azt írta, hogy ifjabb Szeivolt István, valamint felesége, Titanilla Orbán Ráhel és Tiborcz István esküvőjén is ott lehetett.
Mészáros Lőrinc sem maradt ki
Nem csak ez a két kormányközeli cég kaszált azonban eddig hatalmasat a Liget-projekten. A már emlegetett 33 milliárdos Pannon Parkot például részben a Market Zrt. építi, amely a sokszor csak Orbán Viktor túravezetőjeként emlegetett Garancsi István érdekeltsége. De ez a cég ásta ki a Néprajzi Múzeum munkagödrét is 2,5 milliárdért.
Annak a Néprajzi Múzeumnak, aminek az építését elnyerő konzorcium Magyar Építők melletti másik tagja a Záév, a miniszterelnök barátjának, Mészáros Lőrincnek a cége. Emellett most már erősen kormányközeli a T-Systems is, amely két szerződést is kötött a Városliget Zrt.-vel összesen bő 10 milliárd forint értékben. Bár a nagyobb megbízást még akkor kapták, amikor az informatikai cég a Magyar Telekom tulajdonában volt, a kisebb projektről már úgy szerződtek, hogy a piacon mindenki tényként kezelte Mészáros Lőrinc érkezését (akit aztán végül leválasztottak az informatikáról).
Mindent összevetve ehhez a
néhány céghez és az őket birtokló vállalkozókhoz vándorolt a Liget-projektes megbízások durván 70 százaléka, több mint 100 milliárd forint.
Még százmilliárdot biztos elköltöttek volna
Rajtuk kívül csak két, a közbeszerzéseken általában is jól szereplő nemzetközi csoport, a Strabag és a Colas Altera tudott nagyobb munkákat behúzni. Előbbi a már említett OMMRK-n dolgozott összesen nagyjából 20 milliárdért, míg utóbbi mások mellett közműveket, vízellátó rendszereket és közvilágítást is fejlesztett négy különböző megbízás keretében szűk 7 milliárd forintért.
Mindez azt jelenti, hogy az említett szereplőkön kívül a nagyobb, félmilliárd feletti projektekből mindenki másnak (beleértve a tervezőirodákat is, amelyek közül néhány szintén gyakran feltűnik állami beszerzéseken) mindössze 20 milliárd forintnyi megbízás jutott. Harmadannyi, mint a WHB-Épkar kettősnek. Ha az Átlátszó által összegyűjtött kisebb fejlesztéseket és egyéb megbízásokat is belevesszük, akkor ez valahol 24-25 milliárd között lehet, de ebben már a Városliget Zrt. működéséhez szükséges beszerzések is benne vannak.
Mindez azt is jól mutatja, hogy kik buktak azzal, hogy az új fővárosi vezetés úgy döntött, a még el sem kezdett épületeket nem húzzák fel a Városligetben. Az eddigiek alapján ugyanis elég nagy bizonyossággal meg lehet mondani, hogy kik nyerték volna el ezeket a megbízásokat. Márpedig elég komoly beruházásokról van szó, az új Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza és a Városligeti Színház együttes költsége jó eséllyel a 100 milliárd forintot is meghaladta volna.
(G7)
