A német futball egyik fontos teoretikusa és megújítója 63 évesen jutott el az angol Premier League-ig. Nem mondhatni, hogy berúgta volna az ajtót – a Manchester United jelenlegi állapotában ez túlzó elvárás lett volna –, ám a Crystal Palace elleni 1–0-s bajnoki siker biztató kezdet volt, amit a Bajnokok Ligájában fiatal, felforgatott csapattal a svájci Young Boys elleni 1–1 követett. Azt elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy jó irányba állt volna a United hajója – az új edző kinevezése gyakran ad extra motivációt, feldobja a mélyponton levő csapatot –, Ralf Rangnick ráadásul azon szakemberek közé tartozik, akiknek a munkáját általában évek múltán lehet csak igazán megítélni.
Vezetőedzői pozíciója ideiglenes, a 2021–2022-es idény végétől egy egyelőre nem körülírt, tanácsadói szerepben segíti tovább a Manchester Unitedet. Ahhoz hasonló posztot kap, mint amilyet két újhullámos német klubnál, a semmiből felépített Hoffenheimnél, illetve az RB Leipzignél betöltött. A Red Bull-projekt egykori globális sportigazgatója az orosz Lokomotiv Moszkvától érkezett az Old Traffordra, felbolydulást – és nem feltétlenül jó emlékeket – hagyva maga mögött az orosz fővárosban. A „nyugdíjkorhatárhoz” közeledve élete legnagyobb feladatát kapta meg: gatyába kellene ráznia a világ egyik topklubját, mely Sir Alex Ferguson visszavonulása óta nem nyert angol bajnoki címet.
Egy nagy építkező
Ralf Rangnick bizonyos szempontból enigma a futballvilágban. Ahhoz képest, hogy reputációja igen magas, alig nyert trófeákat pályafutása során, sosem dolgozott topkluboknál, és amikor egy nagy tradíciójú csapathoz került, nem maradt meg sokáig. A jelenlegi német edzőgeneráció – talán állíthatjuk, hogy az ország focitörténetének legjobbja – Rangnick köpenyéből bújt elő, a backnangi szakember felfogása, filozófiája meghatározó hatással volt tagjaira. Viszont míg annak legsikeresebb képviselői, Jürgen Klopp (Liverpool), Thomas Tuchel (Chelsea) vagy Hansi Flick (német válogatott) mindannyian Bajnokok Ligája-győztesek, Rangnick edzői karrierjének csúcseredménye egy, a Schalke 04 csapatával megszerzett Német Kupa. Az elmúlt 40 évben csak három olyan edzője volt a Manchester Unitednek – Ron Atkinson, David Moyes és most Rangnick –, aki úgy ült le a kispadra, hogy korábban nem nyert trénerként legalább egy országban élvonalbeli bajnoki címet. Persze az is igaz, hogy az elmúlt 40 évből 26 és fél Ferguson hosszú és ultrasikeres irányításával telt…
Szóval Rangnick nem olyan, mint az MU-t 2014 és 2016 között irányító Louis van Gaal vagy az őt követő José Mourinho – mindketten a legsikeresebb edzők szűk csoportjába tartoznak. Ám a szakmai és vezetői válságba süllyedt Manchester Unitednél annyi utat kipróbáltak, hogy igazából már csak egy maradt: nem csupán edzőt cserélgetni, hanem odaadni a stratégiai és szakmai irányítást egy olyan szakembernek, aki bizonyítottan képes egy klubstruktúrát létrehozni vagy azt megformálni. Rangnick ilyen, hiszen a Hoffenheim vagy a Leipzig felemelkedésében kulcsszerepet játszott.
Ahhoz, hogy Dietmar Hopp (az SAP alapítója, a Hoffenheim mecénása), illetve Dietrich Mateschitz (a Red Bull-csoport mögött álló milliárdos) teljhatalmat ruházzon Rangnickra, az kellett, hogy a szakmai körökben sokáig megosztónak számító tréner nevet szerezzen magának. Rangnick fiatal, ambiciózus, reformer edzőként, illetve televíziós kommentátorként szerzett magának nevet. Nyíltan bírálta az innováció elmaradása és taktikai lemaradása miatt a német futballt, ukrán (Valerij Lobanovszkij) és olasz (Arrigo Sacchi) példaképe munkájára épített – felforgató volt egy megcsontosodott, saját sikeressége béklyójába került rendszerben. Rangnick nem szerzett nagy trófeákat, de modern futballjával feltűnést keltett, amerre járt (Ulm, Stuttgart, Hannover, Schalke), még mielőtt a közelmúlt két legnagyobb német fociprojektjében szerepet kapott volna.
„A Hoffenheim harmadosztályú klub volt. Nem volt játékosmegfigyelő-hálózatuk. Nem volt orvosi részleg. Nem volt semmi. Ezerötszázan lézengtek a meccsein, de volt egy vízióm, hogy mi történhet a környéken, ha eljutnak az első osztályig (…) A célunk az volt, hogy a stábban minden posztra megszerezzük a lehető legjobb embert. Új munkaköröket hoztunk létre. Kollégám és barátom, Lars Kornetka lett 2007-ben a német futball első főállású videóelemzője. Betanítottuk, megtanítottuk neki a stílusunkat. Ma ő az ország legjobb elemzője. Amikor az 1990-es évek végén az Ulmnál dolgoztam, volt egy segédedzőm és egy kapusedzőm. Ma már 25-30 specialista és szakértő dolgozik egy klubnál a stábban. A Hoffenheimnél, ahogy később a Red Bullnál is, mindig fejleszteni próbáltunk – a klubot is, nem csak a játékosokat” – mesélt tapasztalatairól Rangnick a Coaches’ Voice szakfolyóiratban.
„2011-ben a kedvenc kávézómban ücsörögtem, miután távoztam a Schalkétól. Csörgött a telefonom, Dietrich Mateschitz volt az, aki a Salzburgnak keresett új edzőt. Azt mondtam, nem érdekel, de erősködött. Egy órán belül ott lesz nálam, helikopterrel. Persze az én házamnál nem volt helikopter-leszálló, hát megkérdtem egy játékosügynököt, Uli Ferbert, hogy leszállhat-e az ő háza tetején, mert ott volt egy műfüves pálya. Megérkezett Dietrich és tanácsadója, Gérard Houllier. Két órán át győzködtek. Aztán Mateschitz rájött, hogy nem akarom elvállalni, és csak annyit kérdezett: Rangnick úr, mit csinálunk rosszul a futballcsapatainknál? Azt mondtam, pontosan azt kellene csinálniuk, mint a sikeres Forma–1-es istállójuknál, ehelyett fociban az ellenkezőjét látom.”
Rangnick végül igent mondott a sportigazgatói posztra és átalakította a struktúrát: rutinos futballisták helyett nagyon fiatal, sikeréhes, fejlődni és továbblépni akaró játékosokra épített. Dinamikusan fejlődő játékosokat és szórakoztató, bátor, látványos futballt akart látni – a Red Bull-projekt klubjai Rangnick labdarúgásról alkotott elképzelését tükrözik.
Kódolt konfliktusok
Rangnickot rendkívül intelligens, empatikus embernek, ugyanakkor szigorú és keményvonalas szakembernek ismerik, aki az évek során rugalmasabb lett, de elveiből nem enged. Aki nem áll be a sorba, annak vége. Aki nem fut eleget és elég gyorsan, annak vége. Aki nem gondolkodik és reagál elég gyorsan, annak is vége. A német „futballprofesszor” rendkívüli alaposságában kódolt konfliktusok is rejlenek: ha nem kap teljhatalmat, akkor is megpróbál minden területet a saját elképzeléseire formálni a klubnál, márpedig ezzel könnyen mások lábára léphet. A Hoffenheimnél, a Leipzignél nem volt ezzel probléma, de a Stuttgartnál és a Schalkénál igen. Volt konfliktusa sztárjátékossal (a Stuttgartnál a nagyszerű bolgár irányítóval, Kraszimir Balakovval), erős akaratú klubvezetővel (a Schalkénál Rudi Assauerrel) egyaránt, megbolygatta a klubházakat, amerre járt. Hosszú távon, nagy vízióban gondolkodik – egyik legnagyobb erényének tervezési képességét és a klubokon belüli struktúra kialakítását tartják –, viszont pont ezért, különösen karrierje kezdeti időszakában, néha túllépte hatáskörét.
Érdemes itt megjegyezni, hogy Rangnick még sosem dolgozott a futball óriásklubjainál és a legnagyobb sztárokkal. A szinte nyomasztóan nagy örökséget cipelő Manchester Unitednél reformokat kell végrehajtani, de a változtatások szinte biztosan sérteni fogják valakinek az érdekeit a klubházon belül.
A labdarúgóvilág legnagyobb sztárjai közül néhányat (mint Cristiano Ronaldót vagy Paul Pogbát) gyorsan meg kell nyernie az edzőnek, mert ha most nem sikerül felfelé álló pályára állítani az MU-t, az később, tanácsadói pozíciójában is aláaknázhatja hitelességét. Rangnickot kezdetben gúnyolták és döntően elméleti szakembernek tartották Németországban, ám az idő őt igazolta és respektje egyre nagyobb lett. Viszont sztárokkal ennyire zsúfolásig tömött öltözőt még nem irányított, és egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy vázolja vízióját, majd megnyerje a csapatot annak. A legnagyobb csapatok irányításába már sok, amúgy kitűnő edzőnek is beletört a bicskája, nem véletlen, hogy egy elég szűk szakemberi gárda „járja körbe” a topklubokat. Rangnick először kap lehetőséget ezen a szinten, és élete egyik legnagyobb eredménye lenne, ha sikeresen vezényelné le az MU-projektet.
A cikk 2. részét itt olvashatja:
