2019. május 19. 09:01

Futballszurkolók körében évek óta dúl a vita, hogy melyik is a világ legerősebb futball-bajnoksága: az angol vagy a spanyol. Igazságot ugyan nem tennénk a következő elemzésünkkel sem, viszont az idei szezont alapul véve megmutatjuk, milyen pénzügyi háttérrel rendelkezik a két liga, és ezek mennyiben hasonlítanak vagy térnek el egymástól, és milyen hatása van mindennek a pályán mutatott teljesítményre. A végső következtetések levonását az olvasókra bízzuk, bár támpontokat azért igyekszünk adni.

Azt talán sokan tudják, hogy az angol Premier League (PL) a leggazdagabb futballbajnokság a világon, köszönhetően a tévés közvetítési jogokból egyre befolyó egyre hihetetlenebb bevételeknek. A 2017-18-as szezonra vonatkozó adatok (az idei évre még nincsenek) szerint a PL bevétele 4,8 milliárd font volt, jócskán meghaladva a spanyol La Liga 4,48 milliárd eurós, azaz tavalyi árfolyamon 3,97 milliárd fontos bevételét (ráadásul, ez a spanyol első- és másodosztáy bevételét is tartalmazza, míg az angoloknál csak a PL 20 csapata kasszírozott ennyit), amit múlt héten tett közzé Javier Tebas, a La Liga elnöke.

Ha azonban a növekedés mértékét nézzük, akkor a spanyol bajnokság 20 százalékos bevételnövekedést tud felmutatni, míg az angol csak 6 százalékkal nőtt a 2016-17-es szezonhoz képest. A Financial Times szerint a csak a 20 elsőosztályú spanyol klubot tömörítő La Liga bevétele nagyjából megegyezik a német Bundesligába áramló pénzekkel. Utóbbi 13 százalékos bővülést felmutatva 3,81 milliárd eurós bevételt jelentett.

Más azonban a bajnokságok bevételi szerkezete: míg a spanyol növekedést a rendkívül bőkezű szponzorációs és hirdetési bevételek hajtották, addig az angolok továbbra is a tévés közvetítési jogokból származó pénzesőt könyvelhették el. A PL közvetítési bevételei évente 1,7 milliárd fontra (1,94 milliárd euró) rúgnak, amiből egészen elképesztő mennyiségű pénzt tudnak fizetni az első osztályú kluboknak:

Emiatt áll elő az a szintén sokkoló következmény, hogy a PL-ből kieső csapatok nagyjából ugyanannyi pénzt kapnak, mint a Bajnokok Ligája győztese. Ha idén a Liverpool nyeri, akkor az előzetes számítások szerint nagyjából 111 millió euró vándorolhat az angol csapat kasszájába, ha a Tottenham Hotspur, akkor mintegy 106 millió font ütheti a londoniak markát.  A PL-ből kiesett Cardiff és Fulham valamivel többet fog kapni, ahogy a fenti táblázatunkból is látszik.

 

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a PL-ben keresett százmillió font körüli bevétel a másodosztályban hiányozni fog, így sok kieső klub arra kényszerül, hogy jelentősen csökkentse büdzséjét vagy adósságokba verje magát. Mindez a feljutni szándékozó Championship klubokra is igaz: a Kánaánt jelentő PL-feljutás elérése érdekében a sok klub komoly adósságokat halmoz fel, hogy olyan játékosokat vásároljon és olyan béreket fizessen, amikkel elérhetik az első osztályt.

Természetesen a közvetítési jogokból származó 1,5 milliárd eurós bevétel a La Ligában is a legnagyobb részt teszi ki, ám Tebas elmondása szerint a növekedést a kereskedelmi bevételek 34 százalékos robbanása okozza, amelyek így 838 millió eurót tettek ki. A Financial Times emlékeztet arra, hogy a Real Madrid most hosszabbította meg 10 évvel az Adidasszal fennálló mezgyártói megállapodását, ami a becslések szerint 1,1 milliárd euróra rúg, vagyis évi 110 millió euró folyik be a királyi klub kasszájába. Tebas azt is elmondta, hogy az első két osztály 42 klubja összesen 189 millió eurós nettó nyereséget mutatott ki, ami a spanyol bajnokság történetének legjobb pénzügyi eredménye.

A La Liga elnöke nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a kiváló teljesítményben vastagon szerepet játszott a spanyol klubok pályán nyújtott produkciója:

az elmúlt 10 évben az UEFA által rendezett 30 nemzetközi kupa 70 százalékát (!!) a spanyolok nyerték

(ez erős érv a spanyol bajnokság ereje mellett). A legnagyobb nyertes azonban némileg meglepő módon az utóbbi három BL-t zsinórban megnyerő Real Madrid, hanem a most ismét (a Liverpoollal szemben…) elbukó Barcelona lett. A katalán klub ugyanis az elmúlt szezonban indította az e-kereskedelemmel foglalkozó, egyébként nem igazán ismert, japán Rakutennel a négy évre szóló, évi 220 millió eurós mezszponzori szerződését, de a mezgyártói megállapodása a Nike-kal is 155 millió eurót tesz ki – évente. Ez jelenleg a világ legdrágább mezgyártói szerződése, messze felülmúlva a Manchester United Adidassal kötött évi 75 millió fontos együttműködését.

A legnagyobb mezgyártói- és szponzori szerződések (Forrás: Financial Times) A legnagyobb mezgyártói- és szponzori szerződések (Forrás: Financial Times)

A Barca persze rá is kényszerült, hogy ilyen óriási üzleteket kössön, hiszen 2010-re több mint 500 millió eurós adósságot halmozott fel, így feladni kényszerült több mint száz éven át tartó hagyományát, mely szerint a klub mezén nem szerepelnek szponzorok. A szponzorációs megállapodások 2010 óta több mint a duplájára nőttek: már 2016-ban 830 milliót tettek ki Európa hat legnagyobb bajnokságában.

Mindazonáltal a Deloitte éves listája szerint a Real három BL-győzelme sokat számított, hogy az egyesület 750 millió eurós bevételével (amelynek közel fele, 356 millió euró ilyen szponzorációs megállapodásokból jött) a leggazdagabb futballklub lett.

Tebas ezt azzal magyarázta, hogy a La Liga nézettsége világszerte emelkedik, ami a szponzorokat is arra készteti, hogy növeljék befektetéseiket a spanyol klubokba.

Úgy tűnik tehát, hogy a spanyol bajnokság utána ered az angolnak, hogy behozza tetemes pénzügyi lemaradását. Bár az idei szezon az angol csapatok elsöprő fölényét hozta mindkét nemzetközi kupában, hiszen mind a BL, mind az Európa Liga közönsége angol házidöntőt lát majd (ez viszont az angol bajnokság ereje mellett szól), így a bevételek szépen folynak majd be a szigetországi klubokhoz. Ám az is igaz, hogy a közvetítési bevételek a következő három évre csökkenni fognak majd: a mostani 5,1 milliárdról 4,46 milliárd fontra, igaz az Amazon és a Facebook bevonása a tévétársaságok licitversenyébe hosszabb távon gyümölcsöző döntésnek bizonyulhat (a The Times szerint ugyanakkor a következő szezontól akár 9 milliárd fontos szerződést is nyélbe üthetnek – főleg a nemzetközi közvetítési jogokért fizetett díjak emelkedése miatt). A tech óriások egyelőre csak óvatosan merészkednek erre a terepre, hiszen Jeff Bezos cége három szezon alatt mindössze 60 PL-meccset közvetít majd, ráadásul csak Nagy-Britanniában. Ugyanakkor az is tény, hogy az Amazonnak már sikerült más sportágakban túllicitálni a tévétársaságok nehézsúlyú versenyzőjét: a Sky alulmaradt mind az angliai sugárzású férfi teniszközvetítések, mind pedig az amerikai NFL bizonyos meccseinek sugárzási jogainak megszerzésében.

A Premier League profitabilitása azonban csökkent, elsősorban a 15 százalékkal megugró fizetések miatt: az itt focizó játékosoknak tavaly 400 millióval többet csengettek ki klubjaik, így a bérekre fordított összeg elérte a 2,9 milliárd fontot. Így az adózás előtti profit 500-ról 400 millió fontra csökkent, a bérek bevételekhez viszonyított aránya pedig 55-ről 59 százalékra nőtt (az UEFA pénzügyi követelményeit, ajánlásait tartalmazó Financial Fair Play szerint az egészséges arány 60 százalék). A nyereség 89 százalékát a top6 klub hozta össze, ami önmagában is mutatja a szakadékot köztük és a bajnokság maradék 14 csapat között.

A legfőbb különbség azonban nem abban áll a két bajnokság között, hogy mekkora a növekedés, és hogy annak mi az összetétele, hanem abban, hogy ezeket az irdatlan mennyiségű pénzeket hogyan osztják el a klubok között.

Az idén rekordmennyiségű, 1072 gólt hozó angol bajnokság csapatai ugyanis sokkal kiegyenlítettebben osztozik a hozzájuk áramló bevételeken. Azt már láttuk, hogy a kiesők is nagyjából ugyanannyit vihetnek haza, mint a BL győztese, de a bajnok Manchester City is „csak” felével többet kasszírozhat a búcsúzóknál, igaz, az összbevételét tekintve soha nem volt még ekkora a különbség az angol bajnok és a kieső között: 465 millió font volt a differencia a tavaly kiesett West Bromwich Albion és a Man City között. Ráadásul a PL-ben hat olyan csapat is van, amelynek többé-kevésbé reális esélye lehet megnyerni a bajnokságot: az aktuális bajnok City csak egy ponttal előzte a Liverpoolt, amely ráadásul még BL-döntőt játszik a negyedik helyen végzett Tottenhammel, míg a bronzérmet végül megszerző Chelsea az EL döntőjét vívja az 5. helyezett Arsenallal, és csak a világ harmadik leggazdagabb klubja, a 6. helyen végző Manchester United nem tud felmutatni idén valamilyen eredményt.

A futball ugyanis különös piac, ahol a „monopólium katasztrófa”, ahogy ezt Walter Neale amerikai közgazdász már 1964-ben megjegyezte. Egyetlen klub sem akarja eltörölni vetélytársait, hiszen az nem annyira vonzó a szurkolók és a tévénézők számára. Ha egy bajnokság túl erős, azok a klubok, amelyek kimaradnak belőle, alternatívát keresnek.

A Financial Times elemzése szerint ez áll a Juventus elnöke, Andrea Agnelli által forszírozott európai Szuper Liga elképzelése mögött is. Talán nem véletlen, hogy pont a Juventus áll ezen törekvések élén, hiszen az olasz bajnokságban a torinóiak olyan szinten monopolhelyzetben vannak, hogy a legutóbbi 10 bajnokságból nyolcat megnyertek, ráadásul zsinórban. (A Bayern München ugyanilyen monopolhelyzetben van a német Bundesligában: a bajor klub minden bizonnyal megszerzi zsinórban hetedik bajnoki címét is…)

A spanyol bajnokság egy igen szűk oligopóliumként írható le, ahol a Barca és a Real uralja a bajnokságot, mind a pályán, mind pénzügyi értelemben. A La Liga elmúlt 15 szezonjából csak egyet nem a fenti két klub nyert (2014-ben az Atletico Madrid), és a legtöbb pénzt hozó tévés közvetítési jogdíjakból befolyt másfél milliárd euró közel negyede is a világ két leggazdagabb egyesületéhez áramlott: a Barcelona 154, míg a Real 148 millió eurót kapott, szemben a kieső Girona 43 milliójával.

 

És a helyzet sokkal jobb az öt évvel ezelőttinél, amikor a klubok még egyedileg tárgyaltak a közvetítési jogokról. Akkor ugyanis a két óriásklub a teljes bevétel 38 százalékát vágta zsebre

A Deloitte Football Money Leage  tíz legtöbb bevételt elérő klubja közül hat a fent említett angol csapat, de a top30-ban is 13 szigetországi klub van, jóllehet a top6 és a többi angol csapat között is nagy a különbség: előbbiek átlagosan 415 millió font, míg a maradék 14 klub csak 147 milliós bevételt realizált a 2016-17-es szezonban. A 7. leggazdagabb Everton és a 6. Tottenham között ráadásul még nőtt is a különbség: 77 millióról 192 millióra.

A Deloitte listáján összesen négy spanyol klub szerepel az első 30 között, a Barca és a Ral, valamint a másik két klub között óriási a távolság: a harmadik legtöbb bevételt generáló Atletico Madrid feleannyi pénzt (304 millió) sem tudott tavaly realizálni, mint a második helyezett Barcelona (611 millió). A negyedik Sevilla pedig a maga 165 millió eurójával még reménytelenebb helyzetben van, hogy versenyezni tudjon a gigászokkal. Ha a Premier League Top6 csapata és a maradék 14 klub között pénzügyi szakadékról lehet beszélni, akkor a spanyol bajnokságban a Real és a Barca mintha a Mount Everest tetején ülne, a többiek pedig valahol a Mariana-árok mélyén tanyáznak…

Ha a márkaértéket nézzük, hasonló a helyzet. Bár a legnagyobb független márkaértékeléssel foglalkozó cége, a Brand Finance szerint a világ legerősebb és legértékesebb brandje a Real Madrid, a Barcelona pedig harmadik, illetve második (a Brand Finance külön értékeli a kettőt), ám az első tízben megint csak ott van mind a hat angol élcsapat. Ugyanez a helyzet az első 50 brand esetében is: 7 spanyolra jut 17 angol csapat - azaz majdnem a teljes Premier League mezőnye… (Ezen a listán a német klubok sokkal jobban szerepelnek, hiszen 13 képviselőjük is ott van az első 50 legértékesebb márka között.)

A legértékesebb és legerősebb brandértékű futballklubok (Forrás: Brand Finance) A legértékesebb és legerősebb brandértékű futballklubok (Forrás: Brand Finance)

Agnelli elképzelései sokkal inkább az amerikai major sportokhoz hasonlóan szervezné át a Bajnokok Ligáját. Egyrészt a nagy kluboknak legalább 14 biztosan lejátszandó meccset kínálna, biztosabb részvételt ígérve neki. A zárt franchise-rendszerben működő amerikai példákban közös, hogy a kiesés veszélye nélkül vehetnek részt a klubok, és csak néha bővítik új franchise-zal a résztvevők körét. Ez csökkentené a BL-ből számazó bevételek ingadozását is. Az UEFA a New York Times szerint most három ligába szervezné az európai focit: a 32 csapatos Szuper Liga tömörítené a leggazdagabb, legnagyobb klubokat, a maradék csapatok pedig erősorrend alapján 64-64 résztvevő másod- illetve haramdik ligában játszanának.

Mindez nem lenne szokatlan, hiszen maga a Premier League is hasonló módon alakult meg 1992-ben, és az európai topcsapatok állandó kísértést éreznek ilyen szuperigák létrehozására, főleg ahogy a közönség egyre globálisabbá válik.

Ám vannak veszélyei is annak, hogy a legerősebbek ki akarják használni hatalmukat. Itt térhetünk vissza Neale monopóliumokra vagy az oligopóliumokra vonatkozó fejtegetéséhez a sportban. A Forma1 ilyen zárt liga, amit a Mercedes és az Agnelli-család tulajdonában alló Ferrari uralt sokáig, ám ez az unalmas párbaj a nézőket már kevésbé érdekelte.

A csapatok ugyanis a biztosra hajtanak, a szurkolók azonban nem. Ahogy egy tanulmány megállapítja,

akkor szurkolunk igazán odaadóan, ha azonosulni tudunk egy sportolóval vagy csapattal, megtapasztaljuk, hogy az eufória mindig lehetséges.

A Liverpool Barcelona feletti győzelme és továbbjutása épp azért volt annyira édes, mert nagyon kicsi volt a valószínűsége – írja a Financial Timesban John Gapper.  

A másik veszélyforrás a távolság. A Liverpool mérkőzésének legerősebb pillanata az volt azmikor az Anfielden a szurkolók egy emberként énekelték a klub himuszát, a You’ll Never Walk Alone-t”, megidézve a klub történelmét. A kluboknak finom egyensúlyt kell kialakítani a helyi identitás megőrzése és a globális közönség elérése és bővítése között. Az európai futball ezt teszi a nemzeti bajnokságokban és az európai kupaküzdelmekben való részvétellel, ám ez az egyensúly könnyen felborulhat. Európát összenyomhatja a globalizáció, ha a FIFA tervei valóra válnak a 2021-től kísérleti jelleggel 24 csapatossá bővítendő klubvilágbajnoksággal. E csapdák elkerülése úgy lehetséges, ha a nemzeti bajnokságok alkalmat nyújtanak ezek átélésére.

A Premier League nem elsősorban a globális népszerűsége és befolyó pénz mennyisége miatt irigylendő, hanem a top6 miatt, azaz sokkal több jó csapat verseng a bajnoki címért, mint máshol. Ez az, ami a bajnokságot magát – és nem pusztán a klubokat, győztessé teszi.

Hitelre van szükséged?

Találd meg a legideálisabb kölcsönt az Mfor és a Bank360 közös kalkulátoraival! Ha kevesebb mint 5 millió forintra van szükséged, tucatnyi kedvező kamatozású személyi kölcsönt hasonlíthatsz össze a Személyi Kölcsön Kalkulátorral. Ha lecserélnéd a régit, vagy megtaláltad álmaid járgányát, egy olcsó autóhitellel akár már néhány napon belül a volán mögé ülhetsz az Autóhitel Kalkulátor segítségével. Nagyobb terveid vannak és több pénz kell? A lakásvásárlásra fordítható hitelek között hatalmasak az eltérések, ilyenkor érdemes csak igazán összehasonlítani az ajánlatokat! 

A Bank360 és az Mfor összegyűjtötte, hogy melyek február legkedvezőbb hitelei:

Ha jól jönne 1,5 millió forint, a Raiffeisen Bankot érdemes most felkeresni, mivel a személyi kölcsön 30 379 forintos törlesztőrészlet mellett lehet a tiéd 60 hónapos futamidővel. 3 millió forintra lenne szükséged autóvásárláshoz? A CIB Banknál már 60 654 forintos havi törlesztéssel igényelheted jövedelemérkeztetéssel. Az Erste Banknál igényelhető lakáshitellel pedig 10 millió forintot vehetsz fel 20 éves futamidőre havi 54 712 forintos törlesztőrészlettel.

Másfajta kölcsönt keresel? Ez a kalkulátor segíthet megtalálni azt a hitelt, amit keresel.