A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly év végére 6,2 százalékra csökkent hazánkban a munkanélküliség a 15-74 éves korosztályban, amivel folytatódott a korábbi években elkezdődött trend. A kormány reményei szerint pedig a történet vége majd valahol 3 százalék környékén állhat meg néhány év múlva. Ez jelentheti majd ugyanis azt a bizonyos teljes foglalkoztatottságot.
A munkanélküliség csökkenése önmagában örömteli hír, viszont az rögtön árnyalja a képet, hogy a csökkenéshez nagymértékben járult hozzá a közfoglalkoztatás. Annak hiányában ugyanis még továbbra is 11 százalék környékén állna ez a mutató.
Az átmenetinek szánt közfoglalkoztatás felpörgetésével a kormánynak több célja is volt egyszerre:
- a régóta munkanélküli személyeket visszavezetni a munka világába,
- ezáltal csökkenteni a tartósan munkanélküliek számát,
- végezetül mérsékelni azok számát, akik segélyből élnek. A közfoglalkoztatás segélyeknél magasabb bérével kívánják ugyanis munkavállalásra ösztönözni az érintetteket.
A közfoglalkoztatás tehát pörög, a statisztikák is javulnak, sőt, még a tartósan munkanélküliek száma is csökken, azonban így is vannak olyan aktív magyarok, akik egyre inkább csak távolodnak a munkaerőpiactól.
Így lehet kevesebb tartósan állástalan a statisztikákban
Tartósan álláskeresőknek nevezi a statisztika azokat a személyeket, akik minimum egy éve megszakítás nélkül minden hónapban szerepel a nyilvántartásban. Az innen való kikerülésnek két nagyon egyszerű és egy kicsit faramuci módja van:
1) legálisan elhelyezkedik,
2) megunja a folyamatos sikertelenséget és nem tartja tovább a kapcsolatot a munkaügyi hivatallal,
3) feketén talál magának pénzkereseti forrást, ezért elmarad a hivatal újbóli felkeresése.
2015-ben rekordot döntött az átlagos regisztrációs idő hazánkban. Egy munkanélküli a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint ugyanis a tavalyi év átlagában 375 napig volt álláskeresőként regisztrálva. Ez az idő 24 nappal, tehát majdnem egy hónappal több, mint 2014-ben volt, sőt, az eddigi 2013-as csúcsot is 12 nappal meghaladja. Az álláskeresőknek egyébként a "legjobb" helyzete 2010-ben és 2014-ben volt, egyaránt 351 nappal.
Vagyis hiába csökken a tartósan álláskeresők száma, közöttük bizonyára tízezrekben mérhető azok létszáma, akik egyre hosszabb ideig élnek munka és álláslehetőség nélkül, bízva a munkaügyi hivatalok támogatásában.
És a helyzetet árnyalja, hogy átlagról van szó, vagyis van, aki már egy hónap után, de van, aki a munkaügyi hivatalok 2 éven át tartó rendesen felkeresése mellett sem tud munkát találni. Pedig a hivataloknak pont ezt kellene elősegíteni támogatásokkal, álláshivatalokkal, átképzési lehetőségekkel.
Ezekben a városokban dolgozzák a legkevesebbet
Székely Sarolta
mfor.hu
