Az "internetadó, ami nem internetadó"-val kapcsolatban szerettük volna megtudni, hogy a felső korlátra vonatkozó, hétfőn benyújtott módosító törvényjavaslat változtatja-e a Nemzetgazdasági Minisztérium várakozását a költségvetési bevételre vonatkozóan. Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár ugyanis kérdésünkre közvetlenül az adótörvények benyújtását követően válaszolt a tárca online fogadóóráján.
"A távközlési adó ezen új jogcíme alapján érkező bevétel a 20 milliárd forintot meghaladhatja, ugyanakkor a pontos bevétel az Országgyűlés által elfogadott normaszöveg ismeretében határozható majd meg".
Szerkesztőségünkben ebből kiindulva úgy véltük, a felső korlátról szóló javaslat olyan tényező, mely módosíthatja a bevételi várakozást. Erre vonatkozó kérdésünket kedden reggel el is küldtünk a tárca sajtóosztályához, akik pár órán belül titokzatos választ adtak.
"Napokon belül az Országgyűlés elé kerül a költségvetési törvényjavaslat. A benyújtott dokumentum tartalmazni fogja kérdéseire a választ."
A - valljuk be, terelő - válasz annak ellenére volt furcsa, hogy pont a levél megérkezését követő órában tartott doorstep sajtótájékoztatót Tállai András államtitkár, ahol újabb információt csepegtetett a sajtó képviselőinek. Elmondta ugyanis: az internetszolgáltatókkal folytatott tárgyaláson felmerült egy "alsó korlát" is, de ezen még gondolkodnak. Így tehát már nemcsak a felső korlát, hanem a levegőben lógó "alsó korlát" is árnyalja a korábban említett 20-25 milliárd forintos bevétel teljesülését.
A "nem-internetadó" körüli felfordulás, a kidolgozatlanságra utaló jelek, az egymásnak olykor ellentmondó kormányzati nyilatkozatok és a sajtóinformációk alapján szkeptikus énem az NGM válaszából kiindulva azt mondatja velem, lesz itt még meglepetés.
Mit rejthet a jövő évi költségvetés?
1) Ha azt feltételezem, hogy a kormány ragaszkodik a korábban említett 20 milliárd forintos bevételhez, amit még a felső korlát nélkül konkretizált kérdésünkre, akkor ennek biztosítása érdekében be kell vezetni az úgynevezett "alsó korlátot", vagyis magyarán egy "minimumadót". Ennek pedig csak akkor van realitása és értelme, ha annak mértéke meghaladja a gigabyte-onkénti 150 forintot. Máskülönben a jelenlegi információkból kiindulva kvázi értelmezhetetlenné válik az "alsó korlát" fogalma.
2) Meglepetésként akár az is kiderülhetne a hamarosan benyújtásra kerülő költségvetésből, hogy a kormány visszavonja az adót. Ez viszont túlságosan nagy arcvesztéssel járna ahhoz, hogy jelenleg reális esélyét lássam ennek az alternatívának.
3) Végezetül, de nem utolsó sorban a kormány elveti az "alsó korlát" összegét, megtartja a felső korlátot, a várt bevétel pedig kevesebb lesz 20 milliárd forintnál. Ebben az esetben viszont két kérdés merül fel. Egyrészt a 20 milliárdhoz hiányzó részt honnan kívánják előteremteni, ha égető szüksége van a költségvetésnek erre az összegre? Ha ugyanis azt feltételezzük, hogy nem tudnak lemondani erről az összegről, akkor a Fidesz-frakció javasolta felső korlát bezavart a történetbe. Másrészt kérdés, hogy akkor a "nem-internetadó" bevezetése megéri-e a lassan országossá duzzadó felháborodást és tüntetéseket, a nemzetközi kritikákat és ebből fakadóan hazánk esetleg jelenleginél is rosszabb megítélését nemzetközi színtéren. Mindezt tényleg néhány milliárdos bevételért. A világon ugyanis egyedülálló magyar "kuriózum" az internetadó, ami nem is az.
Megjegyzés: jelen cikk különlegessége, hogy az írás és a szerkesztés egyelőre ismeretlen hibából fakadóan akadozó internetszolgáltatás mellett történt.
Székely Sarolta
mfor.hu
