“Nálunk, Békésben egy éjszaka fagyott el a híres békési vörös szilva”. Így idézi fel az évet beárnyékoló természeti csapást Maros Róbert, a Békési Pálinkafőzdében is tulajdonos Angyalgyár Kft. ügyvezetője. Így a kevés és méregdrága kajszibarack után ebből a gyümölcsből sem számít bőségre az idén, pedig a szilva éveken át mindig jól termett.
Ennél is nagyobb problémának tartja azonban, hogy 2010 óta adómentes a pálinka otthoni főzése. A törvénymódosítás negatív hatását jól mutatja, hogy a rákövetkező három évben 43 százalékkal esett vissza a teljes, legális magyar szeszipar értékesítése. A hazai fogyasztók zöme így már adómentesen, “okosban„ jut a pálinkához, amelyre feketén működő „vállalkozások” sokasága jött létre. Az üzlet mindmáig virágzik, annak ellenére, hogy ez nemcsak a kereskedelmi főzdéknek végzetes, a költségvetés is elveszítette a szektorból származó adó- és járulékbevételeinek zömét.
Az üzletszerűen “otthon főzött„ pálinka mennyisége – becsülve - ma már húsz-harmincszorosa lehet a kereskedelmi főzdék termelésének. Statisztikai adatok erről nincsenek, hiszen csak saját fogyasztásra készülhet gyümölcspárlat, de mégis felvirágoztatta a fekete-kereskedelmet. Vidéken járva elég csak megkérdezni az első szembejövőt: “merre lehet itt házi pálinkát” venni, és az illetőt azonnal eligazítják: “hát nálam, meg a szomszédnál…”.
Fáj az adóteher – de nem az az egyetlen baj
Bár van, aki szerint az idei árrobbanás lesz az utolsó szeg a pálinkaszektor koporsójában, Maros Róbert szerint nem ez fűti a házi főzést, hanem a növekvő adóteher. “Ha a főzdék ingyen, a boltos is árrés nélkül adná a pálinkát, a megnövelt jövedéki adóval és az áfá-val az ingyen pálinka is sokkal többe kerülne, mint a feketén árusított házi párlatok.” – szemlélteti a különbséget.
De mégsem csak az ára miatt veszíti a gyümölcsillatú hungarikumunk a népszerűségét. A pálinkadivat éppen 2010 előtt ért a csúcsra, mielőtt adómentessé tették az otthoni főzést. Ettől ugyanis bezuhant a kereskedelmi főzdék eladása. Egy részük ugyan a bérfőzésből még talpon tudott maradni, de ezeknek is betett az elmúlt évek gyümölcsmizériája. Az idén pedig már annyira kevés és olyan brutálisan drága a cefrének való, hogy sorra zár be az is, amelyik tavaly még kinyitott.
Pálinkából is lesz alkoholmentes...?
A röviditalok fogyasztásában korábban is voltak hullámok, amikor pálinka helyett a vodka, majd a whisky, azután a gin lett a divatos, napjainkban a tequilának van egy enyhe felfutása, de a jelenlegi fordulat minden piaci szereplőt meglepett. “Most minden rövidital fogyasztása csökken, mert nincs pénze az embereknek” – tapasztalja az ügyvezető. Arra azonban nem számított a szakma, hogy a tudatosabb fiatalok nem fognak alkoholt inni.
“Az a trend, hogy a fiatalok semmilyen alkoholos italt sem fogyasztanak. De valljuk be, ez nem baj”
- ismeri el családapaként. A főzdéknek viszont már azzal kell szembenézni, hogy a hipermarketekben például a szeszmentes gin kínálata lassan eléri az alkoholos változatét. A divatos alkoholmentes sörök után már megjelentek a nulla százalékos borok és pezsgők is.
Fotó: Depositphotos
Pálinka csak magyar gyümölcsből főhet – de az nincs
A szektor legalább rövid távú túléléséhez az is égető lenne, hogy importtal pótolják az alapanyaghiányt, de ezt nem engedi a szabályozás. A külföldi gyümölcsből készített italt ugyanis tilos pálinkának nevezni, ilyen megjelöléssel forgalomba hozni, mert az csak “gyümölcspárlat” lehet. A jogalkotó nyilván így akarta védeni a hazai termelőket, hogy a főzdék ne a román, az ukrán, a lengyel termést vásárolják.
“Ha lenne magyar barack, cseresznye, szilva, azt vásárolnánk, de nincs, így nem lesz pálinka sem”
- érvel Maros Róbert, aki szerint változtatni kellene az előírásokon.
Azért nincs elég hazai, mert – megfelelő intézkedésekkel, fejlesztési programokkal – nem védték meg, nem tették versenyképessé a gyümölcstermelést. Így ideszállítva is olcsóbb, olykor jobb is, a spanyol, akár a lengyel portéka, mint a magyar. Az ibériai termelő ugyanis hatékonyabb, mert az uniós támogatásokat ott évtizedeken át a versenyképesség javítására, ültetvény-, öntözésfejlesztésre, melegházi beruházásokra és korszerűsítésekre fordították. Ezzel Európa legnagyobb alapterületű üvegházi rendszerét hozták létre.
Át kellene tehát gondolni a bér- és magánfőzés szabályozását is és fel kell számolni e termékek feketekereskedelmét, amivel az állam is jól járna. Otthon és a bérfőzdékben továbbra is lehessen adómentesen pálinkát főzni, de aki illegálisan, adómentesen értékesíti a párlatot, azt sújtsák elrettentően nagy (legalább egymillió forint) bírsággal. Ezzel a tisztességes kereskedelmi főzdék is meg tudnának élni, és a költségvetés is friss adóbevételekhez jutna.
Csak itthon világhírű
Enélkül – egyes piaci szereplők szerint – az export maradt a pálinka egyetlen esélye. “Nem hiszek ebben, mert a pálinka csak itthon világhírű, hiszen a nemzetközi marketingjére sosem költött az ország„ – legyint Maros Róbert az ötletre. Amerikában, vagy Japánban lehet, hogy egy-két csúcsgasztronómiai éttermet sikerül rábeszélni a pálinkára és ők el is magyarázzák a vendégnek: “ez pálinka, olyan különleges ital, ami 100 százalék gyümölcsből készül”.
Olyannyira szűk rétegről beszélünk, hogy ez nem csak értékesítési, de marketing szempontból is elhanyagolható. Az exporthoz is szükség lenne az ügyvezető szerint végre célirányos pálinkastratégiára, amiről már húsz éve szó van, de hiába.
Úgy hírlik, a Pálinka Nemzeti Tanács éppen egy újabb, sokadik változattal akar előrukkolni, de a piaci szereplők nagy része – a jelenlegi válságos helyzetben – ehhez már nem fűz nagy reményeket.
