- Miként viszonyul a magyar társadalom a mostani válsághoz? Mennyire vannak tisztában az emberek a recesszió mélységeivel és jellegével?
- A szakértők szeptemberben nem tudták, mi fog történni októberben, októberben pedig nem sejtették, mi következik decemberben vagy februárban. Ha például megnézzük a GDP-előrejelzéseket, akkor megállapíthatjuk, hogy a ma közölt számok teljesen elképzelhetetlenek lettek volna három hónappal ezelőtt. Ezért nem meglepő, hogy a lakosság elképzelései ennél is homályosabbak, nehezen tudják megbecsülni, miként éri el őket majd a válság. A közvélemény-kutatásokból az mindenestre kiderül, hogy a magyar lakosság jövőre és az anyagi helyzetére vonatkozó várakozásai még sohasem voltak ilyen negatívak. Ebből a szempontból kijelenthető, hogy válság percepciója bizonytalan kontúrokkal ugyan, de azért már eljutott a közvéleményhez.
- Ha szembesül a lakosság Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt megszorításaival, Ön szerint miként fog reagálni?
- Ez attól függ, melyik megszigorításra gondol.
- Az egyik ilyen probléma a családi pótlék megnyirbálása lehet.
- Tudomásom szerint a Bajnai-program keretében a családi pótlékot befagyasztanák. Vagyis nem elvétel lenne, hanem az emelés elmaradása. Erre már volt példa: a 2000-es évek elején évekig nem emelkedett a családi pótlék, igaz, akkor mellé volt téve egy családi adókedvezmény.
- Februárban Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy a családi pótlékot megadóztatnák. Ezt a tervet azóta senki sem vonta vissza, igaz, Bajnai ötletei közt sem szerepel.
- A családi pótlék megadóztatása nem feltétlenül rossz gondolat, mert a saját anyagi helyzet és a kapott állami támogatás között úgy teremt kapcsolatot, hogy közben nem lép fel munkaerő piaci ellenösztönzési probléma. Probléma akkor lehet, ha valamiféle tévesen értelmezett igazságossági koncepció alapján a családi pótlékra való jogosultságot jövedelemszinthez kötik, és afelett elveszik. Ez biztosan károsan hatna a munkaerőpiacra, az adóztatásnál azonban ez kevésbé merül fel. Az emelés elmaradása nem érinti rendszerszerűen a családi támogatásokat, ez egyszerűen egy takarékossági intézkedés.
- Az igazán kemény dió a nyugdíjkorhatár emelése és a nyugdíjszámítás megváltoztatása lesz.
- Régóta mondják szakemberek külföldön és itthon is, hogy a nyugdíjkorhatárt fel kellene emelni. Az európai társadalmak zöme öregszik, az emberek túl korán mennek nyugdíjba, és emiatt az eltartási ráta drámainak romlik. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a kulcskérdés nem a nominális, hanem az effektív korhatár, vagyis az, hogy valójában mikor mennek el az emberek nyugdíjba. Hiába emelik meg a törvényes korhatárt, ha sokan elhagyják a munkaerőpiacot rokkantsági nyugdíjjal vagy más formában, mert ebben az esetben nem értük el, amit szerettünk volna. A tényleges nyugdíjba vonulás idejét csak ösztönzők és büntető eszközök egyidejű, összehangolt alkalmazásával lehet kitolni. De ennek a korrekciónak 2009-ben még semmiféle hatása sem lesz, kivéve a várakozásokat. Ha a polgárok azt az üzenetet kapják, hogy később tudnak elmenni nyugdíjba, akkor másképp takarékoskodnak és más munkaerő piaci stratégiát alkalmaznak. Az egyébként szerintem rejtély, hogy a már nyugdíjban levők miért szoktak tiltakozni a korhatár emelése ellen.
- A beharangozott intézkedéseknek van valami mérhető hatása a lakossági attitűdökre?
- Ha a kormány egyik nap ezt mondja, a másik nap meg azt, akkor ennek az a hatása, hogy a lakosság időhorizontja beszűkül, és nem tud hosszabb távon tervezni. Ez csak akkor volna lehetséges, ha a kormány évekig ugyanazt mondaná, és ahhoz következetesen ragaszkodna. Az időhorizont beszűkülése egyébként makro. és mikroszinten is rendkívül káros folyamat.
- Többen már hangot adtak azon félelmüknek, hogy az életszínvonal csökkenése és a megszorítások az úgynevezett politikai szélsőségeknek csinálnak teret. Valós ez a veszély? Vagy inkább az a valószínű, hogy a politikai problémák a jelenlegi játékszabályok mellett megoldódnak, és a választók a mostani ellenzéket segítik hatalomra?
- A legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy elég nagy valószínűséggel a Fidesz fogja megnyerni a következő választásokat. Az is látszik, hogy a Jobbik erősödik, míg a szocialisták támogatottsága a mélyponton van. Pillanatnyilag ennyit tudunk.
A megszorítások és a politikai radikalizálódás közti összefüggésre forgalomban vannak különböző teóriák, amiket én szkepszissel fogadok. A Jobbik erősödését nem látom közvetlen összefüggésben az életszínvonal változásával. Ez ennél bonyolultabb kérdés, sok minden mástól is függ - például a közbiztonság változásától, az elit viselkedésétől. De említhetném Magyarország uniós csatlakozásának megítélését, illetve belpolitikai dinamikáját is - tehát azt, mikor milyen céllal használják a nagy pártok a Jobbikot.
- Az előbb szóba hozta az elitet. A társadalom miként vélekedik az ő teljesítményükről és válságkezelésükről?
- Politikai értelemben az emberek egy része belerendeződött a szekértáborokba - akik ezt tették, általában nem figyelnek másra, csak a saját vezetőik gesztusaira és értékítéleteire. Ugyanakkor „a közép” elhűlve figyeli ezt a kettéosztottságot, elbizonytalanodva keresi a helyét, nem szeretne besorolódni egyik táborba sem, de nem nagyon van más választása. Ennélfogva nagyfokú elégedetlenség tapasztalható az elit viselkedésével szemben. Ezt mutatja a pártokkal, parlamenttel kapcsolatos bizalom alacsony szintje is.
- Hasonlít valamennyire a most kialakuló válság a rendszerváltás idején tapasztaltakhoz, az úgynevezett transzformációs válsághoz?
- Akkoriban volt remény, másrészt azért szorongás is kialakult, hogy vajon milyen lesz az új rezsim. De akkor a GDP-csökkenés a gazdaság átstrukturálódásából, az állami szektor leépülésének és a magánszektor kialakulásának eltérő dinamikájából, valamint a piacváltás okozta megrázkódtatásokból fakadt. Jelenleg alapvetően más a helyzet: világgazdasági válság van, világgazdasági átrendeződéssel, amely értelemszerűen nemcsak Magyarországot érinti, és ennek alakulására is nagyon kevés befolyásunk van. A hazai specifikum az benne, hogy nálunk nagyon legyengített az állam, nagyon sérülékeny a közfinanszírozás, ezért nagyon kicsi a gazdaságpolitikai alkalmazkodás mozgástere. Ezért a mostani válság más természetű és a kiút is más lesz, mint a 90-es évek elején.
- Mások a mai helyzetet a Bokros-csomag időszakához hasonlítják. Ez a párhuzam megállja helyét?
- A Bokros-csomag 1995-96-ban az államcsődöt igyekezett elkerülni, de akkor a környezetünkben és az exportpiacainkon nem volt ekkora méretű visszaesés. Ilyen értelemben most súlyosabb a helyzet, mint a Bokros-csomag alatt volt.
- A közelmúltban Lengyel László politológus egy sajtótájékoztatón mondott egy félmondatot, amiben kijelentette, hogy jelenleg a középosztály helyzete inog.
- Ebben teljes mértékben egyetértek vele. Gondoljuk csak végig, hol pusztít a válság - érinti a pénzvilágot és például az autóipart. Itt olyan rétegek érintettek, amelyeknek van állásuk, az autóipar esetén például kifejezetten jó állásuk van. Az árfolyamválság is azokat sújtja, akiknek van vagyonuk (megtakarításuk, lakásuk, tartós fogyasztási cikkük), ennélfogva van mit veszíteniük, azaz elsősorban a középrétegeket. Mellesleg ez másutt is így van: az Egyesült Államokban Obama-elnök egyik első intézkedése az volt, hogy programot dolgozott ki a középosztályt megvédésére, mert úgy véli, hogy ez a réteg a demokrácia bástyája.
- Visszatérve egy korábbi kérdésemre, ha a középosztály jobban meginog, az magában rejti a felfordulás veszélyét?
- A forradalmakat nem a legszegényebbek szokták indítani, azok legfeljebb éhséglázadást kezdeményeznek. A nagy átalakulások Magyarországon is a középosztályból indulhatnak ki. Ha az ő életszínvonaluk jelentősen romlik, vagy kimerülnek tartalékaik, megvan a társadalmi pozíciójuk ahhoz, hogy hallassák a hangjukat.
Varga M István
Menedzsment Fórum
