A nyugati gazdaságokban az utóbbi években a lélekszám növekedése, a 10-40 éves korosztály súlya az össznépességen belül csökken. Köztudott, hogy minden egészséges gazdasági növekedés egyik alappillére a népesség- és a hatékonyságnövekedés. Ez utóbbit úgy gondolom, maximálisan kiveséztük az elmúlt években, mivel az előbbi inkább stagnált, mintsem hogy nőtt. Ezért van az, hogy a további növekedéshez egy nem egyensúlyi utat választottunk: az adósság növekedését. Hitelek felvételével előrehoztuk a későbbi évek fogyasztását a jelenbe, ezzel óriási lökést adva a gazdaságnak. "Élj a mának, pörögj!"
Amíg ez az 1980-as évektől 2007-ig nem volt igazán probléma, ennek az adósságból finanszírozott növekedésnek az utóbbi években rátértünk egy nem stabil útjára, amikor már mindenkinek hitelt adtunk, csakhogy a rendszer menjen még. Most látjuk ennek hátulütőjét: a hitelek dőlnek be.
A minap, Jamie Dimon, a JPM vezére figyelmeztetett arra, hogy a WaMu (felvásárolták az USA legnagyobb takarékpénztárát még tavaly, megmentve azt a csődtől) hitelkártyaportfoliója már 25%-os (!) nemfizetési rátával fut. És akkor még nem beszéltünk a sok opciós jelzáloghitelről, melynél az opciók miatt a következő években lényegesen megugrik a törlesztési kötelezettség, újabb csődhullámmal fenyegetve a megtépázott amerikai gazdaságot. Mi lesz ezzel a sok adósággal?
Majd növekszik Kína, és a gazdasági növekedés kihúz minket, mert a kínaiak majd vásárolják a kontinensen még megmaradt iparágak termékeit? Ha, szép lenne. Tegnapi hír, hogy a kínaiak úgy fogalmaztak meg egy szélerőművekre kiírt tendert, hogy azt csak kínai szállítók (vannak vagy 70-en) tudták teljesíteni (ismerős otthonról, nem?). Persze erről nem hallasz a sok celebhír mellett, pedig kéne. Ez a bimbózása egy kínai protekcionista politikának. Minek kell még Kínának a Nyugat?
A következő 10-15 évben 350 millió kínai fog belépni a középosztályba. Ezeknek majd kell autó, lakás, TV és sok minden. Ez óriási szám, nagyobb mint az USA lakossága. Azaz, ha a Nyugat komplett le is lassul, Kína képes lehet mindent kárpótolni, és akkor még nem említettük Indiát, Brazíliát, Törökországot...
Kína az elmúlt években közös cégeken keresztül behozta a know-how-t, most megpróbálja felvásárolni az Opel-t, a Saab-ot. Amit kapnak. NEM másért, mint hogy végre meg legyen a technológiájuk, hogy ne olyan kocsikat gyártsanak, melyek a törésteszteken még értékelést sem kapnak, mert 60km/h-nál is már halálosak. Emlékeztetőül: India (Tata Motors) már megvette a Jaguárt is, ugye.
Elkezdenének atomerőműveket is építeni, hogy csökkentsék az olajtól függőséget. Persze a technológia ismét itt van Európában és az USA-ban, csak hogy a kínai "konfucius" csak akkor engedi be őket, ha ismét közös vállalatokon át zajlik majd minden. Ez nem más, mint a gazdasági kémkedés legalizálása. Amit a
Nyugat évtizedek alatt kifejlesztett, egy kis profit fejében átadja Kínának. Akik majd pár év múlva kinyírják ezeket a közös vállalatokat, és annyi. Konyec filma.
Ez a Nyugat válsága. Annyira el volt foglalva magával, arra nem figyelt, hogy nem születik/született elég gyerek. Köszönjük mindezt a szabadosságunknak, az értékek nélküli világnak, amikor a Red Bull és a pörgés a fontos, mely kifacsar és 40 évesen kiégett leszel. Most itt állunk. Ha van egy kis eszünk, akkor most a demográfiai politikára koncentrálunk, mert amúgy még nagyobbak lesznek a problémák. Ha szerencsénk van, Kína majd pont akkor kezd öregedni, amikor esetleg Nyugaton megint egy friss, új nemzedék erősödik meg. Na de ez messze van. Mi lesz addig?
Elinflálás? A mai nap láttam egy elemzést, mely szerint évi 3-5% infláció 10 év alatt 30%-kal csökkentheti az adósságot. A tűzzel játszunk. Van egy "egészséges" és egy "rossz" infláció. Az egészséges, mely amiatt alakul ki, mert a kereslet a népesség növekedése és annak vagyonosodása miatt meghaladja a kínálatot (például). Van egy "rossz", mely a monetizálás miatt alakul ki. Azaz pénzt nyomtatunk, és emiatt lesz infláció. Sokan ez utóbbiról (ennek csíráit látjuk most, mármint a monetizálásnak) hiszik azt, hogy ez majd segíteni tud az adósság elinflálásában.
Hogy zajlana ez? Az infláció révén, feltéve HA az emberek nem szenvednének el reálbércsökkenést, azaz indexált lenne a jövedelmük, mely eleve ahhoz vezetne, hogy a várakozások meglódulnak (melyeket tudvalevő igen nehéz letörni utána), szóval ekkor a növekvő nominálbérből (adóbevételekből) a fixált hitelösszeg és a NEM változó, hanem fix kamat könnyebben visszatörleszthető. Milyen szépen is hangzik ez, és milyen egyszerű.
Ezzel megtaláltuk az ellenszert bárminemű gazdasági válságra: vágd le a kamatokat, amennyire csak tudod, ha már nem megy lejjebb, nyomtass pénzt, és ezzel elinflálod az adósságot.
Csak az a baj, hogy monetizálással nem lehet 3-4%-os inflációt csinálni szerintem (ez utópia), hanem csak jóval magasabbat, mivel a várakozások öngerjesztőek lesznek. A jóval magasabb infláció viszont szintén elszegényedéshez vezethet, amennyiben a bérek nem indexáltak, ha meg igen akkor, soha nem tudjuk majd leszorítani azt.
Az infláció egy szellem a palackban, ha szabadon engedjük, teljesítheti kívánságunkat, de vissza már nem megy, csak nagy kínok, problémák árán...
