Az angol kormány 37 milliárd font értéknem tőkét emel vezető angol bankokban, így többek között 57 százalékos tulajdonosává válna a második legnagyobb angol banknak, a Royal Bank of Scotland-nak, amennyiben a magánbefektetők nem jegyeznek részvényt a bankban.
Hasonló intézkedéseket helyezett kilátásba a többi európai kormány is, így pl. Németország a kiszivárgott hírek szerint 70 milliárd euró értékben tervez állami tőkeemelést, és ami még meglepőbb: a liberális gazdaságpolitika (mára ugyan megkopott) fellegvárának számító USA is hasonló lépéseken gondolkodik (ez egyébként tőlük sem lenne rendkívüli: a 80-as évek latin-amerikai hitelválságán majdnem csődbe menő amerikai bankok megmentésére annak idején készült ilyen terv.). Legalább ilyen fontos, hogy az európai bankközi piaci hitelek állami garanciáját is bejelentették az EU vezetői hétvégén.
Miért volt erre a "végső megoldásra" szükség? Jelenleg a pénzügyi szektor bizalomhiánya olyan mértékű, hogy az állami tulajdonban lévő intézményeken kívül senki iránt nincsen bizalom, és a bankközi piacon lényegében megállt a forgalom, fogalmazhatnánk úgy is, a gazdaság testéből kiszívták a vért.
Ebben a helyzetben csak az állami tulajdonban lévő pénzügyi intézményekkel hajlandó üzletelni bárki is, főként azért, mert ezek csődjétől senki sem tart. A másik fontos ok, hogy ezek az pénzügyi vállalatok igen alacsony, 5 százalék körüli Tier 1 tőkemegfelelési mutatóval üzemelnek, ugyanakkor a magánszektor nem hajlandő tőkét emelni ebben az igen durván tőkehiányos bankrendszerben. Ennek fő oka a félelmen túl az óriási információs asszimetria: senki nem tudja, pontosan milyen helyzetben vannak ezek a bankok, az eddigi tőkeemelők mind masszívan víz alatt vannak (talán emlékszünk még a Lehman nyári, 28 dolláros részvénykibocsátására!)
Ennek hatására mindenki azt várja, az állami tulajdon és az állami garanciák életet lehelnek a bankközi piacba, ennek hatására bedig beindul a vállalati hitelezés, mielőtt még megjelennek az első nagy iparvállalati csődök és beindul a klasszikus recessziós spirál.
Lesz-e hatása mindennek? - Igen, de ne várjuk a régi árakat
Valószínűleg igen, legalábbis rövid távon. Véleményünk szerint azonban a recessziót így sem lehet elkerülni, legfeljebb az kevésbé lesz mély, azonban a a korábbi bőséges hitelkínálat helyett jóval szűkösebb idők jönnek, amely alacsonyabb ciklikus javak iránti költést (ingatlan, autó stb.) és kisebb vállalati profitokat jelent majd. A részvénypiacok elmúlt havi teljesítménye már egy igen komoly profitcsökkenést árazott be, így a visszapattanás indokolt és várható. Ezzel együtt az eufória elmúltával továbbra is volatilis piacokra és akár 30-40 százalékkal csökkenő vállalati profitokra számítunk. Pontosan emiatt nem érdemes a korábbi árszinteket nézni, a következő egy-két évre új árcentrumok alakulnak ki, azaz ne várjunk feltétlenül újra egy 7-8 ezer pontos DAX-ot, örülhetünk majd a hatezernek is, ha egyáltalán lesz ilyen. És még lesz idő venni is, kár sietni.
