Az olcsó garzonlakásokért elsősorban 2003-2004 környékén álltak sorba a vásárlók, amikor a banki hitelezési gyakorlat, illetve a lakosság teherbíró képessége egészen másként nézett ki, mint napjainkban. Az emberek szinte megrohamozták az újépítésű – akkor még mérsékelt mennyiségben jelenlévő – házakat, de anyagi okok miatt főleg a kis garzonokat keresték,melyeket akár a mágikus 10 millió forintos vételárhatár alatt is meg lehetet vásárolni. 30 négyzetméter, amerikai konyha – minden együtt volt a boldogsághoz.
Szűkült a tér
Hamar kiderült azonban, hogy a fantasztikus kis garzonok, bár nagyon praktikusak és szépek, és talán még jó elhelyezkedésűek is, családot bennük aligha lehet alapítani, inkább 1-2 embernek, vagy kiadási célokra alkalmasak. A kívánt lakásméret éppen emiatt (és a jelentősen bővülő hitelfelvételi lehetőségeknek köszönhetően) egyre inkább a nagyobb alapterület felé tolódott, 2008 tavaszán a többség már 50-60 m2-es, 1,5-2,5 szobás lakást keresett, a garzonok iránt pedig 5 százalék alatt volt az érdeklődés a felmérések szerint.
Ingatlanpiaci elemzők már éppen arról kezdtek el beszélgetni, hogy ezek a szűknek bizonyult lakások egyszer csak tömegesen a piacra kerülnek, és akár eladhatatlanná is válhatnak, hiszen ha nagyobb lakás is hasonló havi törlesztő részlettel elérhető, kinek kell majd a kicsi? Léptek a beruházók is, sok kis egyszobás lakást nyitottak össze, hogy kielégítsék a nagyobb ingatlanok iránt fellépett keresletet.
És ekkor jött a válság
A tavaly ősszel beköszöntött gazdasági válság azonban felülírta a családok önfeledt költözési terveit, főleg amikor hirtelen elérhetetlenné váltak sok helyen a devizahitelek, valamint nem volt már elég az 5-10%-os önerő az ingatlanok megvásárlásához. Előtérbe kerültek a piacon a készpénzes vevők, akik részben befektetési célból, részben valós lakhatás miatt vásároltak. Utóbbiak valóban a kisebb és olcsóbb lakások felé fordultak, de odáig még kevesen jutottak el, hogy a jól bevált 30 négyzetméteren álljanak neki a családi életnek.
Akinek viszont mégis nagy térre van szüksége, pénze viszont szűkös, kénytelen helyszínben vagy állapotban kompromisszumot kötni, vagy éppen kivárni. Csak a fővárosban elképesztően széles körben szóródnak az árak, lehet lakást venni 120 ezer és 1 millió forintért is négyzetméterenként, sőt még az is lehet, hogy a kettő közel ugyanakkora. A kulcskérdés azonban a piacon az, hogy mindez hol van, nyilván a VIII. kerület „vonzó” részeit össze sem lehet hasonlítani egy hangulatos budai utcával a színvonal és a presztízs szempontjából.
Mit lehet kezdeni egy garzonnal?
Ha nincs rá szükség, és jó helyen van, akkor azonnal kiadni. Az albérletek piaca nem mostanában fog összeomlani, főleg azért, mert aki nem tud most vásárolni, inkább bérel, még ha nem is minden esetben éri meg. A fővárosban alsó hangon 50 ezer forintot kérnek egy kis lakásért is, ezt az elhelyezkedéstől függően lehet növelni. Ugyanakkor diákok, fiatalok, egyedülállók akár nyugodtan el is lakhatnak benne, élvezve az alacsony rezsiköltségeket.
Eladni viszont – ha csak nem kell azonnal a pénz – nem feltétlenül most érdemes, mivel a kínálat óriási, a vevők alkudnak, így nem biztos, hogy azt a vételárat sikerül megkapni, amire valóban szükség lenne. Ha valaki hosszú távú befektetést tervez, a Belváros közeli, újszerű házban található garzonlakást egyelőre érdemesebb tartani, jönnek még jobb idők, és magasabb árak, vagy bérleti díjak. Nem szabad elfelejtetni, hogy a „nem használt” lakás, akár el is zálogosítható egy ésszerű mértékig, a törlesztő részletek pedig kiválóan fedezhetőek a bérleti díjból.
