2016 elején rubelben denominált orosz államkötvényeket vásároltam (természetesen ex post nézve túl keveset), amely számomra az év egyik legjobb befektetése volt, a kötvényeken elért hozam forintban számolva több mint 50% volt az év folyamán, miután a rubel sokat erősödött, és az állampapírok árfolyama is megugrott. Van aki szerint a török líra hasonlóan nagyszerű lehetőséget kínál, mint akkor az orosz rubel, de én ezt a nézetet nem osztom.
Amikor megvettem a kötvényeket, az orosz rubel már egy hatalmas zuhanáson volt túl, és az orosz gazdaság recesszióba süllyedt. A hatalmas zuhanás a törököknél is megtörtént, de a hasonlóság itt véget is ért. Putyin ugyanis egy olyan ortodox megszorító/kiigazító csomagot nyomott le az orosz nép torkán, hogy még Bokros Lajos is legalább hármat pödört volna a bajszán. A költségvetési kiadásokat drasztikusan levágták, dollárban számolva felére csökkent az orosz átlagfizetés, és látszott, hogy ha stabilizálódik az olaj ára (egyéb okokból erre számítottam), akkor Oroszországban ha nem is lesz nagy növekedés, de a költségvetés helyzete stabilizálódni fog, az infláció lecsökken, lesz kamatvágás is. Ja, és az oroszoknak nagy folyó többlete volt.
Végül még európai ország leszünk?Törökország helyzete ettől eltérő. A legnagyobb probléma, hogy az országnak hatalmas folyó fizetési mérleg hiánya van, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy állandóan külső devizaforrásra, azaz a hitelezők, devizatulajdonosok jóindulatára van utalva (több dollárt költ az ország mint amennyi dollár bevétele van). Ha nincs aki finanszírozza a hiányt, akkor baj van. A finanszírozók pedig ijedős emberek, ha azt látják, hogy befektetéseik veszélybe kerülhetnek, akkor gyorsan menekülőre fogják. A nagy folyó hiánnyal küzdő országok mindig prudens módon kell, hogy viselkedjenek, mert folyamatosan fenn kell tartaniuk befektetőik bizalmát. Törökország azonban a nyár puccskísérlet óta ezzel teljesen szembemegy, az autokrácia egyre inkább diktatúrába hajlik, és ez a legjobb módja annak, hogy minden hitelezőt elijesszen egy ország. Ráadásul az elmúlt években Törökországban komoly ingatlan/fogyasztási buborék alakult ki, és a magánszektornak is jelentős devizaadósságai vannak, miközben a jegybanki tartalékok alacsonyak. Nagyjából olyan helyzetben vannak (a négyzeten), mintha Magyarországon 2008-9-ben a válság közepette még egy diktatórikus hatalomátvétel is lett volna. A törököknek tehát folyamatosan devizára lenne szükségük, de kitől szerezhetnek? Megpróbálhatnak kamatot emelni, de ha attól félek, hogy végül a pénzem benn ragad az országban, akkor nem érdekel a kamat, mert tudom, hogy mindent bukhatok. Ráadásul a kamatemelés recesszióba taszíthatja a gazdaságot is ezzel párhuzamosan. Vagy a másik lehetőség a deviza átválthatóságának felfüggesztése, de akkor is ki kellene egyensúlyozni valahogy a folyó mérleget, az pedig csak import-, azaz fogyasztáscsökkenéssel megy, az pedig recessziót jelent.
A török recesszió elkerülhetetlennek látszik, és ha rosszul kezelik a gazdaságpolitikát, akkor teljes gazdasági összeomlás is lehet belőle. A líra olcsó, de annyira nem, hogy mindezek a kockázatok bele legyenek árazva. Bizonyára lesz egy pont, ahol meg kell venni a lírát, és ahonnan korrigál, lehet, hogy a mai ez a nap, de mivel a közép-hosszabbtávú kilátások borzalmasak, és nemhogy a problémák kezelése, de még az azokkal való szembenézés sem következett be, ezért számomra a líra érdektelen eszköz. Valószínűleg a jegybank megpróbál kamatot emelni, de szerintem ez nem lesz elegendő: ez az a helyzet, amikor nem a return on money, hanem a return of money a kérdés. A kockázat-hozam arány még mindig nagyon rossz, és egyelőre Törökország szerintem komoly fundamentális mélyrepülésben van, a kérdés az, hogy fel tudják-e rántani a gépet egyáltalán a dugóhúzóból.
A jelenlegi fázis vége valószínűleg az lesz (legalábbis így szokott lenni), amikor az alig kapcsolt eszközök is hirtelen beesnek a török parára (pl. Eurostoxx, HUF). De ha nincs strukturális változás, akkor ez is inkább egy korrekció, mint trendforduló lesz.
