Asztalos László, a biztosításfelügyelet korábbi vezetője a lapnak elmondta: nem mindegy, hogy a kockázatok viselése az adók, járulékok vagy illetékek "szétterítéséből" származik vagy ösztönző-kikényszerítő biztosítási konstrukciókból.
A világszerte működő 32 rendszer többsége "üzleti" modell, de több országban alkalmazzák az úgynevezett szociális rendszert is. Utóbbiban az állam szerepe a meghatározó, de minden ingatlan tulajdonosának minimális biztosítási díjat kell fizetnie - Asztalos szerint ez az összeg Magyarországon évi 2400 forint lenne -, amit az illető járandóságából automatikusan vonnának le.
Ennek ellentételezéseként minden ingatlanra lenne biztosítás, az ártérben levőkre maximum 5 millió forint. A befizetésekből keletkező évi 7 milliárd forintot egészítené ki az állam 30 százalékos garanciával, amelynek lehívására azonban csak a viszontbiztosítások igénybevétele után kerülhetne sor. Ezt a rendszert további önkéntes biztosítások egészítenék ki, ezek szolgálnának a nagyobb értékű ingatlanok kárának fedezésére. A tisztán üzleti modell döntően önkéntes biztosításokra épül, de évi 12 ezer forintos díjért 15 milliós értékhatárig nyújtana fedezetet az ingatlanokat ért károkra. Az állam itt is vállalhatna garanciát, mégpedig a másik modellel megegyező mértékben.
A két modell körül sürgősen kellene választani, hiszen a jelenlegi állapot az állam szinte korlátlan felelősségére épít, a természeti károk bekövetkeztekor mindenki az államtól vár segítséget - írja a Napi Gazdaság.
MTI
