Már eddig is sok mindent tett a Fed, a világ más országainak jegybankjai, az egyes kormányok és az IMF is. Hosszan lehetne sorolni az elmúlt néhány hét intézkedéseit, melyeket a pénz- és tőkepiac fenti vagy más meghatározó szereplői meghoztak. A hihetetlen összegek, melyeket beígértek, melyeknek a gazdaságba pumpálása még tart, lassan kezdi stabilizálni a bankközi piacokat. A bankok egymásnak felszámított hitelkamatlábai stabilan csökkennek már közel két hete. Ez még azonban közel sem elegendő, és még sok a probléma előttünk.
Lássuk, melyek a legnagyobb gondok. Az amerikai fogyasztó túl van adósodva, sokan elveszítik majd állásukat egy olyan gazdasági zsugorodásban, mely nem csak egyes iparágakat érint, hanem szektorokon és országhatárokon átívelő lesz. Egy ilyen szituációban a világ talán legrugalmasabb gazdasága, az amerikai sem lesz abban a helyzetben, hogy állásokat teremtsen más iparágakban, hiszen szinte párhuzamosak lesznek az elbocsátások.
Miként néz ki az amerikai fogyasztó képzeletbeli mérlege? Eszköz oldalon ott van a ház, az autó, a nyugdíjalapok és egyéb megtakarítások, míg forrás oldalon a hitel az eszközökre. Amint az eszközök ára esik (lásd részvény, ingatlan, használt autó), a forrás oldal változatlanságát feltételezve megtakarítások kellenek, hogy a mérleg ismét egyensúlyba kerüljön. Különben az eszközök nem fedeznék a forrásokat. Azaz a következő években - hacsak nem fognak a piacok ismét jelentősen emelkedni - a fogyasztó kénytelen lesz bérét arra fordítani, hogy hiteleit törlessze. Innen nem sok növekedés várható majd.
A vállalati szféra nagyon hasonló a fogyasztóhoz, hiszen itt is sok cég küzd túlzott eladósodottsággal. Persze vannak olyan iparágak, cégek, melyeknek nettó cash pozíciójuk van. Ennek ellenére sok, főként klasszikus, már régóta vergődő iparágban leszünk majd drasztikus változások tanúi (autógyártók), illetve a fogyasztók megtakarítási kényszere (nem nevezném hajlandóságnak) kihat majd a bevételekre és a profitokra.
A bankok is a tőkeáttétel csökkentésével lesznek elfoglalva még negyedéveken át, 1-2 évig biztos, hiszen amit felépítettek 5 év alatt, az nem megy vissza 1 hónap alatt. Itt az intézkedések azt érik majd el, hogy az a folyamat, mely most - ha túl gyorsan zajlik le - a világgazdaság összeomlásával fenyeget, kezelhető és még elviselhető módon megy majd végbe.
Az infláció kevésbé lesz központi téma, amennyiben egy félig-meddig klasszikus gazdasági zsugorodással lesz dolgunk. Az emberek nem fogyasztanak majd annyit, kevesebb áru kell majd, a magas kapacitások miatt az árak esni fognak, a profitmarginok szűkülnek, esnek a profitok, és emelkednek a P/E-k addig, amíg a befektetők azt gondolják, hogy ez a válság egy év alatt lezajlik. Amennyiben nem, akkor a jelenlegi részvénypiaci szintek ismét könnyen megfeleződhetnek(!!). Igen. Benne van egy 450-500 pontos szintű S&P500. De ne menjünk ennyire előre.
Mit tehet még a Fed? Mennyit számít valójában egy jó adag pszichológiai támaszon túl, hogy a kamatok 0,5-1 százalékon vagy 1,5 százalékon vannak? Az amerikai jegybank már sokkal drasztikusabb fegyvereket is bevet a válság megállítására: ha egy ágyúval lövünk, akkor a puskák hangja már nem hallatszik.
A mai problémák LÉNYEGESEN mélyebbek annál, mintsem hogy azokat kizárólag monetáris politikával kezelni lehetne. Úgy gondolom, hogy ide Keynes-i módszerek kellenek majd, hiszen hiába lesznek a kamatok 1 százalékon, ha a másodpiacon a hitelfelárak továbbra is magasak, és az eszközök és az ezeket finanszírozó hitelek, követelések árai nem emelkednek. Amennyiben a piac nem javul a következő hónapokban, az állam és a nemzeti bankok nem tudnak annyi pénzt a gazdaságba pumpálni, hogy minden iparágat megmentsenek a refinanszírozási problémáktól. Akkor beindul egy "reálgazdasági cunami", a pénzügyi földcsuszamlás után.
Megoldás? Érdekes módon az, hogy az embereket arra szólítják fel, hogy spóroljanak, épp ezt a hatást erősíti majd fel. (A túlzott fogyasztás épp olyan káros, mint a megtakarítások emelkedése globálisan). Ezt hívják Keynes-i megtakarítási paradoxonnak: az emberek spórolnak, drasztikusan csökken a fogyasztás, ennek nyomán ismét embereket bocsátanak el, ami miatt tovább csökken az összmegtakarítás a gazdaságban, mely ismét kihat a fogyasztásra. Ez az ördögi kör, mely fenyeget minket. Itt az állami beruházásokkal kell felfogni a magángazdaságban kieső munkahelyeket, ellenkező esetben túl nagy és csak évtizedek múltán gyógyuló kár érné a gazdaságot.
Az állam sokkal mélyebb szerepvállalására számíthatunk a jövőben, hiszen a Fed kamatvágásai lassan hatásukat vesztik. Elmondhatjuk: közel mindegy, hogy a az amerikai jegybank vág vagy sem, annak lényegében csak a piaci várakozásokra gyakorolt hatása számít valamelyest, az is inkább csak rövidtávon. De előlegezzük ezt meg, és várjunk mi is egy 50 bázispontos csökkentést ma este a Fedtől.
