Vitaindító is akár...
Az álom arról szólt, hogy mindenki vehet mindent, amit szeretne. Lecserélheti 4 évente autóját, TV-jét és mehet nyaralni minden nyáron, síelni, jókat enni étteremben és így tovább. Ennek az álomnak vége lett. Vissza a valóságba.
Az emberiség történetében az emberek nem éltek ilyen jól, mint az elmúlt 30-40 évben. Mindez a hitelek elterjedésének volt köszönhető. A hitel nem más, mint a jövőbeli fogyasztás előrehozása a mába (ez TÖKÉLETESEN beleillik napjaink – mondjuk lassan a közelmúlt – ideológiájába: élj a mának, fogyassz, ne kérdezz, mint a legutóbbi DIESEL-reklám is kifejezte: „pörögj, turbózd fel az életed”, nagyjából ez volt a plakátról levehető). Azaz én most gyorsan veszek mindent: házat, autót, TV-t hitelre, most élvezem, és majd szépen fizetem azt vissza... Mi lesz, ha ez a nagy pörgős élet, mely nem szólt másról, mint hogy:
Fokozd a fogyasztásod, mi majd mindig kitalálunk új dolgokat, amiket te megveszel, és vedd meg, mert kell neked.
Szóval ez az élet hirtelen nem lesz. Upps.
Ez persze nem új. Sokan kritizálták ezt a világrendet és joggal. Nekik lett igazuk. A gépezet túlpörgött. Amikor már annyira túlpörgették, hogy a hajléktalannak is hitelt adtak, csak hogy még több házat lehessen eladni, és ezzel még több profitot csinálni és azzal még bért fizetni, hogy te tovább vásárolhass (nem ám megtakarítani, talán ez a szó nem is létezik már az USA-ban), szóval ezen a ponton a gép beadta a kulcsot. A hajléktalan nem tud hitelt fizetni, és ezzel a bankok kvázi megszegték a játékszabályt. Egy olyan nagy rétegnek adtak hitelt, amelynek nem is volt esélye, hogy azt visszafizesse. Ezek a hitelek kezdtek csődölni, a bankoknak veszteséget okozni, ami ahhoz vezetett, hogy az "egészséges" (a jelenlegi paradigmát elfogadva, és azt nem megkérdőjelezve) hitelek ára is felment, és az emberek azt már nem tudták megfizetni, a korábbiakat újrafinanszírozni. A hitelre épített álom kezd szertefoszlani. Nehéz ezt megemészteni. Miért pont most, miért velem? Pech. A sors. Törődjünk bele, ne kérdezzünk, alkalmazkodjunk, nézzünk előre.
A hitelt vissza kell fizetni. A visszafizetéssel azonban a jelenlegi fogyasztásunkat csökkentjük le (spórolás+fogyasztás=fizetés), ami azt jelenti, hogy a termelésnek is alkalmazkodnia kell (hiszen kevesebb a fogyasztás), el kell bocsátani embereket (vagy inkább gépeket kell kidobni, és helyette embereket felvenni, lecsökkenteni a munkahatékonyságot, bár több ember dolgozna, de a bérük sokkal kisebb lenne... lehet szövögetni). Ezzel a gazdasági összfizu is kisebb lesz, még kisebb a fogyasztás etc. Tehát amit eddig élveztünk, hogy növekedik a gazdaság, a bérünk (is esetleg), az most a visszájába indul... Ha a hitel növeli a gazdasági növekedést (ha ésszel csinálják és mindig van rá ember, aki hitelez, mert bízik abban, hogy valaki majd visszafizeti), akkor a „dehitelezés” meg masszívan csökkenti.
Kérdés: van-e másik kiút? A baj, hogy a hitelt már nem lehet növelni, ez olyan, mint amikor egy teljesen felfújt lufiba még levegőt akarunk fújni (főleg, ha a lufi már kidurrant). Ezért sem fog sokmindenre vezetni, ha az egész világ le is viszi a kamatokat nulla százalékra. A bankok nem adnak majd hitelt, mert nem tartanak hitelképesnek majd senkit. Félnek, hiszen van elég hitelük kint most, mindenféle eszközzel fedezve. De mennyit érnek ezek az eszközök? Mi van elméletileg, ha egy csomó autós, háztulajdonos nem tudja a hitelét fizetni majd? Mit csinál a bank a sok ingóval és ingatlannal? Mi lesz annak az értéke? Ki fogja őket megvenni? Mennyiért?
A rossz hír az, hogy ha fenntartható gazdasági fejlődést szeretnénk, akkor a Nyugatnak csökkentenie kell a hitelállományt. Ez majd hosszú lesz, hisz nincs miből nagy hirtelen a hitelt leépíteni. Azért tudtunk eddig olyan sok dolgot venni, mert hitelt kaptunk, ami iszonyatosra növelte a világ összgyártókapacitását, persze ezt minden emberrel nem lehetett volna megcsinálni, hiszen drága lett volna (sok nyugati országban a munkanélküliség 4-6% volt, kellett az innováció, a gépek, melyekkel a termelés egyre olcsóbb, még több ember tudtak megfizetni).
Alternatíva: a világ hitelezőinek „rabszolgája lesz mindenki”. Régen is ez volt, nem? Ha a paraszt nem fizette vissza a hitelt, akkor elment jobbágynak. Lecsúszott a ranglétrán.
Kiút. Hát, bár sokan leírják, de a fejlődő világ lesz az. A fejlődő világ eladósodása SOKKAL kisebb, mint a fejlett világé. Így is mástól sem hangos a sajtó, hogy brazil, arab, orosz cégek csipegetik fel a nyugati cégeket. Ezeknek az országoknak a devizatartaléka sokkal nagyobb, mint az adósságuk (privát+cégek+állam: v.ö a múltkori rövid szösszenetem az USA adataival).
Persze érvelhetünk, nekik sem lesz jobb, hiszen ha leépítik a gyártókapacitásokat a hitelszűke miatt, akkor ott is sok ember lesz munkanélküli etc. De ezeknek az országoknak vannak nagy nyersanyaglelőhelyeik, míg a Nyugat a sajátjait kiaknázta már (legtöbbet), vagy túl drágák (le kell csökkenteni a béreket, hogy nyereséges legyen, de akkor ki fog vásárolni és miből?).
Itt van a nagy népességnövekedés is. (Ez egy másik dolog: Nyugaton annyira el vagyunk kényelmesedve, hogy alig vállalunk gyereket, és ha azt mondjuk, nem tudom eltartani, akkor azt mondom, az arab világban, a törököknél miért tudják? Ott még annyi materiális dolgot sem tudnak nyújtani nekik, mint Nyugaton, még is van elég gyerek. Itt valami nem stimmel, nem??? – gondolkodjunk el. Népességnövekedés nélkül nem lesz, aki visszafizesse a hitelünket, hiszen a hatékonyságnövekedés, amit eddig érzékeltünk a világban, nem tud ilyen sebességgel továbbmenni...)
A Nyugat lesz az új "emerging market", az EM meg az új jóléti állam? Tulajdonképpen a hitelezők kezeiben vagyunk. Persze, joggal mondhatjuk, hogy nekik sem érdeke az összeomlásunk, hiszen az ő pénzük is bedől, és mit ér vele?
Vitaindító gondolatok, lehet velem nem egyetérteni, sok kijelentés így utólag nekem is kicsit erős, de ki tudja most jó eséllyel megmondani, mi lesz 3 év múlva? És még nem is beszéltünk a klímaváltozásról, annak gazdasági, demográfiai és politikai vonzatairól. Mintha nem lenne elég most ez is itt...
