Emlékezhetünk, hogy az elmúlt 2 évben minden európai politikusok elmondta, hogy "nem lesz görög csőd, Európában nincsen államcsőd", stb. miközben bárhogyan is számolgattunk nem jött más ki, minthogy csőd legyen. Lett is, a kérdés már csak az, hogy mekkora - éppen ezen focizgatnak a görögök a hitelező bankokkal.
Fókuszban a pénzügyi békéltető testület
mfor.hu konferencia december 8-án a Gellértben
És ugyanígy járt az egyszeri befektető az IMF-el meg a magyar kormánnyal. A magyar kormány nap mint nap elmondta (még e héten is többször is), hogy nem, nem jön vissza ide az IMF soha, miközben a Napnál is világosabb volt, hogy amennyiben az egyetlen szereplővé vált külföldiek éppen nem veszik meg a magyar állampapírokat (és mostanában ez volt a helyzet), akkor nem lesz más megoldás: kénytelenek leszünk igénybe venni az IMF segítségét. Hála istennek ebben is a ráció látszik győzedelmeskedni - habár a kommunikációs utóvédharcok folytatódnak.
Az újfajta megállapodás a minisztérium szerint "szemben a régivel – nem növeli az államadósságot, mivel nem hitelfelvételről szól". Az NGM szerint ez "a régivel szemben nem csökkenti, hanem növeli pénzügyi-gazdasági függetlenségünket".
A fenti mondatokon valószínűleg tovább kellett a PR-szakembereknek dolgoznia, mint magán a megállapodáson, de értjük mi a helyzet. Régen rabiga volt az IMF, most viszont az önfelszabadítás eszköze. A valószínű lényeg röviden: Magyarország egy készenléti hitelmegállapodást szeretne, de nem szeretné, ha azt le kellene hívni. Azt szeretnénk, ha a megállapodás "elrettentő" ereje megregulázná a befektetőket, önmagában ez a hitelkeret megjavítaná a hangulatukat és maguktól hajlandóak lennének tovább finanszírozni Magyarországot. Szép ábránd, de a készenléti hitelmegállapodások már csak olyanok, hogy bármikor lehívhatóak, ha baj van. Márpedig baj valószínűleg lesz és így könnyen lehet, hogy nem lesz elég az elrettentő erő, hanem valóban le kell hívni a hitelkeretből. Nyilván ezt is meg lehet magyarázni valamiféle kommunikációs mesterfogással majd, de ha folytatódik az európai adósságválság, akkor nem biztos, hogy elég lesz a zsebünkbe dugott fegyver, hanem valószínűleg használni is kell majd azt. Mindenesetre a fegyverboltba már beléptünk, tehát az első lépést megtettük...
Ugyancsak a politikus-józan ész vonalban reménykedve gondolom azt, hogy az ECB be fogja adni a derekát és megnyitja a végtelenített pénzcsapokat, azaz vállalja, hogy korlátlan mennyiségben vesz egy bizonyos hozamszint felett eurozónás államkötvényeket. Most még tagadják, ellenállnak, esküdöznek, hogy nem-nem-soha, de mint a fenti két példa is jól mutatja, inkább nem nekik érdemes hinni, hanem a logikának...
