Senki nem ússza meg szárazon – vélekedett a konferencia több résztvevője is, arra utalva, hogy az általános gazdasági válságból bizony a hazai ingatlanszektor is vastagon kiveszi a részét. Megoldásnak többféle javaslat is elhangzott: a Bankszövetség szerint nem tenne rosszat, ha élénkülne a bérlakáspiac, mivel a hazai saját tulajdonú ingatlanok aránya már-már túlzottan magas, noha ez finanszírozási szempontból sokáig ideális volt. A MALOSZ elnöke, Varjasné Székely Éva pedig a szektor magára hagyottságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy 2004/2005-től leszűkültek az állami támogatások, valamint nemigen kapnak támogatásokat az iparágban tevékenykedő vállalatok.
Mindenre van ellenvélemény
A szakmai konszenzus azonban válság alatt sem egységes: néhányan más fórumokon a bérlakáspiaccal kapcsolatban felvetették, hogy a vállalkozói szektor jelenleg nem érdekelt a tömeges belépésben – miért várna évtizedekig részletekben a pénzére, mikor a hazai vásárlási sajátosságok miatt egyben azonnal megkaphatja, és nem kell bajlódnia tovább az üzemeltetéssel. A magyarországi, erős, ingatlantulajdonhoz való ragaszkodás miatt idáig leginkább csak akkor voltak működőképesek az ilyen programok, ha azok állami/önkormányzati részvétellel zajlottak.
Ugyanígy vegyesek a vélemények azzal kapcsolatban, hogy jót vagy rosszat tett a piacnak a néhány pénzügyi elemző által „talicskával kitolt pénznek” nevezett állami lakásvásárlási támogatások szűkítése. Egyfelől tény, hogy a vásárláshoz szükséges (ma már kötelező) önerőt nagyon sokan nem tudják előteremteni, másrészt viszont a korábbi évek tapasztalata alapján úgy hírlik, nem minden esetben csak a rászorultak vették igénybe a központi lakásvásárlási támogatásokat.
Vágyódás az önerő után
Jelenleg az egyik fő problémája a keresleti oldalnak, hogy nem, vagy nehezebben kapnak hitelt a leendő vásárlók, valamint eltűntek a korábban sokakat vásárlásra csábító 0%-os konstrukciók. Önerő így már a vadonatúj lakásokhoz is kell, azt pedig a korábban egyesek körében divatos személyi hitelből pótolni, 30-33%-os THM-ek mellett legalábbis rizikós vállalkozás. Másik fő ok a vevői oldal elbizonytalanodása illetve kivárása, ami a folyamatos létszámleépítések, az egyre izgalmasabb tartományokban mozgó forintárfolyam és az általános negatív hírek miatt teljesen érthető.
Azok, aki most gondolkodnak a vásárláson, leginkább 15-30 millió forint között keresnek, egyre egyértelműben preferálva az olcsó, és forgalomképes lakásokat. Míg korábban sokan (a cikk írója is) esett bele a „beleszeretős lakásvásárlás” csapdájába, ma már a maradékvevők többsége nagyon racionálisan gondolkodik, és a madárfüttyös környezet helyett sokkal nagyobb arányban veszi figyelembe a későbbi eladhatóságot a lakásvásárlási döntésnél. Mindez persze teljesen más stratégiát kíván az eladói oldaltól, ahol még a résztvevők nem mindegyike ébredt rá arra, hogy helyzet van.
Felfújták a mentőövet, de még nem repül
Nagy várakozással tekint ugyanakkor a piac és a szakma a múlt hétvégén beharangozott, de részleteiben még nem tisztázott Lakásgarancia Alap, illetve az építőipar megtámogatása ügyében elhangzott ígéretekre. A törlesztőrészletekben fuldokló jenhiteleseknek legalábbis szinte életmentő megoldás lehetne, ha az állam valóban segít, de lassan a svájci frank és euro hitel tulajdonosok egy része is beállhat a sorba – nyárhoz képest a CHF közel 60 forinttal lett drágább, az euro pedig majdnem 80-al – de még így sem jártak olyan rosszul, mint a japán jenben eladósodottak, akiknek olykor dupla akkora törlesztővel kell megküzdeniük.
Kérdés azonban, honnan lesz forrás minderre, hiszen az első durva számítások szerint több, mint 100 milliárd forintot kóstálna, ha valóban létrejönne a Lakásgarancia alap, melynek részleteire (milyen értékhatárig, kire vonatkozna, hogyan lehet visszavásárolni, szerez-e tulajdont az állam a lakásokban, melyik szerve fogja ezeket kezelni, stb.) vevők, eladók és a szakma is kíváncsian várakozik.
