A működési tartalékok szintje a magánnyugdíjpénztáraknál viszonylag alacsony, a rendszeres túlköltekezés mai szintjén viszonylag rövid ideig elegendő - állapítja meg a jelentés. A túlköltekezést jelentős részben a tagszervezési költségek okozzák, mert a szponzorok, illetve üzemeltetők egy része működési bevételeinek jelentős részét költséges tagakvizíciókra fordítja. Ez összefügg azzal, hogy jogszabályban maximálták a működési alapra történő levonás mértékét, ami egyes nagyméretű üzemeltetőknél felerősítette a mérethatékonyság fokozásának igényét.
A működési költségvetéssel, és általában véve a magánnyugdíjpénztárak helyzetével kapcsolatban is a legjelentősebb kockázat a tagdíjak 2010 novemberétől 2011 végéig esedékes visszatartására irányuló, idén októberben bejelentett kormányzati intézkedésből adódik - állapítja meg a jelentés.
A magánpénztáraknak a működési és likviditási portfólióban felhalmozott tartalékállománya ugyanis 2010. június végén mindössze 10 milliárd forint volt, amely csak korlátozott ideig biztosítja a működési költségvetés fedezettségét. Az egyes pénztárak fedezettségi szintje meglehetősen eltérő: a kasszák a tartalékokat a teljes kiadáshoz viszonyítva június végén 0,1-2,5 évi fedezettel rendelkeztek.
A pénzügyi csoporthoz tartozó intézmények esetében a problémát rövid távon áthidalhatja a szponzor csoport pénzügyi hozzájárulása, más pénztárak esetében, illetve hosszabb távon azonban ez a megoldás nem áll rendelkezésre. A működési bevételek elmaradása ezért gyakorlatilag azt jelenti, hogy az intézmények azonnali költségoldali reformot kénytelenek végrehajtani. Ez főként a 2010 első felében az összes ráfordítás 28 százalékát kitevő tagszervezési és marketing költségek körében lehetséges. A fedezettségi probléma fennmaradó részét a kormányzat egy most készülő jogszabállyal kívánja megoldani, amely a pénztárakat az új feltételek között is folyamatosan működési forrásokhoz juttatná - derül ki a jelentésből.
A felügyelet továbbra is jelentős kockázatnak tartja a nem kielégítő hozamteljesítmény veszélyét, rövid és hosszú távon egyaránt, főként a magán-nyugdíjpénztári körben. A hozamokat tekintve a válság ideje alatt voltak erőteljes lejtmenetek (negatív hozamok), illetve más időszakokban jelentős emelkedések, azonban mindkét ágról elmondható, hogy a válság előtti vagyonérték reálértéken mindeddig nem állt helyre. A kötelező jelleg miatt nagyobb jelentőségű magánpénztáraknál hosszabb távon sem alakultak ki érdemlegesen pozitív reálhozamok - állapítja meg a felügyelet.
A magánpénztárak fedezeti alapokra eső 2010. második negyedévi átlaghozama -1,8 százalék, az önkéntes nyugdíjpénztáraké pedig -1,09 százalék volt. Mivel az első negyedévet még jelentős arányú piaci fellendülés jellemezte, a 2010. első félévi átlagos hozam a két szektorban 4,65, illetve 4,62 százalék volt. A két nyugdíjpénztári terület hozamteljesítménye közti különbség a magánpénztári ág magasabb részvényhányadából fakad. A hozamok intézményenkénti szóródása 2010 második negyedévében is jelentős volt: a legmagasabb és legalacsonyabb magán-nyugdíjpénztári hozam között 6,4 százalékpontos volt az eltérés, az önkéntes nyugdíjpénztáraknál pedig nem kevesebb, mint 16,3 százalékpontnyi.
A magánpénztári választható portfóliós rendszer szabályai több ponton módosításra szorulhatnak a felügyelet szerint, ám a szóba jöhető szabálymódosításokkal célszerűnek tűnik várni addig, amíg az állami rendszerbe történő átlépés lehetőségének megnyitását követően már jobban lehet látni, hogy mekkora méretű, és miként működő magánpénztári rendszer marad fenn 2011-et követően.
Az egyes portfóliók közötti határozott különbségtétel a transzparencia fenntartása érdekében szükséges, de a portfólió-összetételre vonatkozó konkrét szabályok tekintetében a defenzívebb, vagyis kisebb volatilitású portfóliók irányában történő elmozdulás indokolt, nem utolsó sorban a különböző helyzetű pénztártagokat érintő kockázatok erősen aszimmetrikus jellege miatt. A felügyelet szerint szükséges lehet az emelkedő életkorral párhuzamosan érvényesített kockázatmérséklési eljárás (az egyes portfóliók közötti átirányítás) szabályainak rugalmasabb meghatározására is.
A hazai nyugdíjrendszer harmadik pilléreként számon tartott önkéntes nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban felmerül, hogy miként tudják eredeti szerepüket betölteni. A tagok száma csökken, a portfólió összértéke 2007 vége óta reálértékben zsugorodott, a tagdíjbevételek csökkenése a működési fedezettséget negatívan érinti, nyugdíjjáradékot gyakorlatilag nem fizetnek, és a felhalmozási időszakon belüli kifizetések mértéke változatlanul magas. Kétségtelen azonban, hogy a megtakarítások idő előtti visszavonásának üteme 2010 második negyedében valamelyest csökkent, ami a kedvező 2009. évi hozamteljesítmény ismertté válásával függhetett össze, vagyis a bizalom újbóli erősödésére utal - áll a jelentésben.
MTI
