Minap beszéltem egyik jóbarátommal, és a következőt mondta, nem szó szerint: a haveri körében is sokak olvassák már írásaim (köszönet a bizalomnak), és azokat magasra értékelik, de túl pesszimistának tartanak. Erre azt tudom felelni, hogy inkább realista vagyok. A pesszimista az, aki kvázi mindig "alálő" a jövőben megvalósuló állapotoknak. Ezzel nem lehet viszont megvádolni: joggal vagyunk itt a fórumon már közel 16 hónapja kisebb megszakításokkal ugyan, de negatívak a világgazdaságra és a gazdasági folyamatokra. Ez mindaddig nem is fog változni (igen, még mindig negatívan látom a közeljövőt), amíg az imént röviden említett bizalom helyre nem áll a nemzetközi piacokon. Ez nem egy elszigetelt banki válság: szintén már többször írtuk: ha örültünk a globalizáció pozitív oldalának, akkor fogadjuk el annak negatív oldalait is. Ezért könnyelmű véleményem szerint egy kis, nyitott országról azt állítani, hogy a tornádónak majd csak a szele csapja meg. Főleg, ha alig van kizárólag magyar tulajdonú bankunk, azaz azok az anyacég stabilitásától igen is befolyásoltak. Meg az az egy bankunk is valahol fel kell vegyen tőkét illetve görgesse a hiteleit (refinanszírozza), szóval előbb utóbb mindenkit elér a tornádó. És nem csak a szele.
Na de inkább legyünk konstruktívak, és ne csatlakozzunk a károgók seregéhez. Miképp lehetne ennek a száguldó és egyre gyorsuló expressznek megálljt parancsolni? Az államban még van bizalom, ezért az államnak kell – még ha most még ódzkodik is – ezt a bizalmat a piacnak kikölcsönözni. Ez az egyik legfontosabb lépés. Az államnak elő kell segíteni a pénzintézetek gyógyulását, azok összeolvadást – ha kell.
Ezen felül a pénzintézeteknek valamely formában, de fel kell tárniuk egymás előtt a mérlegjüket, hiszen a bizalmatlanságot úgy lehet megszüntetni, ha mindent feltárunk, felfordítjuk minden lapunkat. Ekkor a bankközi hitelezés is javulni tudna, hiszen a bankok tudnák, kinek hiteleznek. Ez persze azzal is járna, hogy több bankról kiderülne, hogy nem is olyan stabil alapokon áll, így azoknak tőkeinjekcióra, további leírásokra illetve végső esetben más, erősebb bankkal való összeolvadásra lenne szüksége. Mindehhez jönne az állami szerepvállalás, és akkor elérhetnénk, hogy a rendszer elindulna a stabilizáció lassú útján. Ha mindez nem történik meg mondjuk 6 hónapon belül, akkor egy gazdasági összeomlás “a la 30-as évek” fenyeget, hiszen jelenleg:
- a bankok nem hitelezik a gazdaságok, a cégek kizárólag a tőzsdén képesek (már amelyik még) finanszírozni magát, ez a legdrágább forrás.
- ha nem lesz hitelezés, akkor a csődök hulláma indulhat meg, hiszen a szállító majd nem fizet a gyártónak etc... . Ez a lánc végéről indul, amikor a fogyasztó nem vásárol annyit (mert bizonytalan), így az áruház nem fizet a szállítónak etc... . A csődhullám pedig már nehezen megfékezhető.
- Óriási munkanélküliség, elszegényedés etc a további következmény.
Ford, Toyota, Skoda leállítják hosszabb, rövidebb időre a gyártást. Ezt még finanszírozzák, hiszen a gazdaság stabilizálódására számítanak. De mi lesz, ha marad a bizonytalanság, és nem kell majd ennyi új autó, tv etc? Akkor jönnek a leépítések és a kapacitás csökkentése. Ekkor a cégek hosszabb (több éves akár) gazdasági lassulásra készülnek fel. Kevesebb állami adóbevétel, növekvő államadósság etc. És még lehetne sorolni a szerteágazás szereplőit és fejleményeit.. .
Ez nem vicc. Ha nem lesz jelentős beavatkozás, akkor a fent említett események nagy valószínűséggel bekövetkeznek. Reméljük nem. Ha lesz hathatós, koordinált beavatkozás, akkor is lesznek csődök, de ezek mértéke társadalmilag elviselhetőbb lesz, szóval szűkebb.
Véleményem szerint a gazdaságok lassan a 2001-2003-as gazdasági enyhülés szintjén vannak. Azaz a tőzsdeindexek ha nem is holnap, de jó eséllyel tesztelhetnek még 15%-kal alacsonyabb régiókat is. Jelenleg iszonyú a pánik, így egy vad és gyors pattincs benne van a pakliban, főleg ha koordinált jelentős gazdasági stabilizációs intézkedések jönnek. De ne feledjük, hogy ezek a tűzoltó intézkedések, sok profitwarning áll még előttünk. Tehát ha jön is egy bika , ne dőljünk még be neki.
Az egyik legfontosabb, hogy őrizzük meg higgadtságunkat. Tömeges pánikreakciónak per definíció senki sem lehet haszonélvezője, így a kooperációs higgadtság többre visz, mint a nem kooperáció.
