A jelenlegi geopolitikai és piaci környezetben egyre nehezebb hosszú távú befektetési döntéseket hozni. Hogyan lehet ilyenkor mégis stratégiai nyugalmat találni?
Valóban, a globális bizonytalanság, amit részben a geopolitikai események – például az amerikai választások, vámintézkedések vagy akár egy háborús konfliktus – generálnak, nehezítik a tervezést. Ilyenkor különösen fontos, hogy a befektetők ne kapkodjanak, hanem a hosszú távú céljaikhoz igazodjanak. Aki már rendelkezik portfólióval és ahhoz kapcsolódó pénzügyi tervvel, annak az a dolga, hogy ezt a stratégiát következetesen vigye végig – a napi piaci mozgások ellenére is. A hosszú távú gondolkodás mellett a fokozatosság és a nagy árfolyammozgások következtében eltolódott portfóliósúlyok rendszeres és következetes visszarendezése is segíthet a célok elérésében.
Miben változott meg a befektetési alapkezelők munkája ebben a hektikus környezetben?
A változékony piac nem csupán kockázatot, hanem lehetőségeket is hoz. A mi dolgunk, hogy felismerjük ezeket és okosan átsúlyozzunk: ahol drága, ott eladjunk, ahol olcsóbb és vonzóbb a kilátás, ott vegyünk. Jelenleg például azt látjuk, hogy a globális részvénypiacon az amerikai súly túlzottan magas lett, így fokozatosan Európa és a közép-európai régió irányába érdemes elmozdulni. Emellett a globális portfóliókban újra előtérbe került a régiós diverzifikáció – nemcsak földrajzi, hanem deviza- és ágazati szempontból is.
A háborús helyzet, az amerikai belpolitikai változások vagy épp a forint stabilitása mind olyan tényezők, amelyek a kisbefektetőket is közvetlenül érintik. Mennyire érzékelhető ez az ő döntéseiken keresztül?
A prémium állampapírok kifutásával sok kisbefektető maradt iránytű nélkül. Az állampapírok után többen fordultak az ingatlanok vagy a befektetési alapok felé. A kockázatvállalási hajlandóság vegyes: van, aki bátrabb lett, más inkább kivár. Mi azt látjuk, sokan még mindig bankszámlán parkoltatják a pénzüket, ahol reálértékben veszítenek. A befektetési kultúra fokozatosan fejlődik, de még mindig óriási összegek hevernek gyakorlatilag nulla kamaton. Ugyanakkor a piacon könnyen elérhető pénzpiaci vagy rövid kötvényalapok likvid és alacsony kockázatú alternatívát kínálnak.
Fotó: Amundi
Miben tud többet egy rövid kötvényalap, mint a klasszikus bankbetét vagy állampapír?
A legfontosabb előnye a bankbetéttel szemben, hogy likvid – pár napon belül visszaváltható anélkül, hogy az addig felhalmozott kamatot elveszítenénk –, míg az egyedi állampapírokkal összehasonlítva nem igényel aktív odafigyelést a befektető részéről, mert ezt egy profi csapat elvégzi helyette. Például az újrabefektetés terhét is leveszi az alap az ember válláról: nem hever a pénz parlagon, hozamfizetés, vagy lejárat esetén a pénz rögtön újrabefektetésre kerül. Emellett egy ilyen alap jó belépő lehet azoknak, akik korábban nem fektettek be. Megtapasztalhatják, hogyan működik a befektetési jegy, hogyan változik az árfolyam. Ez lehet az első lépcső egy összetettebb portfólió felé.
Mi a helyzet a devizakockázattal? A forint most stabil, de sokakban él a félelem, hogy hosszú távon gyengülhet.
Ez egy jogos félelem a hosszú távú árfolyamalakulást nézve. A diverzifikáció a kulcs: érdemes euróban, esetleg más devizákban is tartani a megtakarításokat. Most éppen a dollár gyengül, az euró stabilabb, de bármikor fordulhat a helyzet. Ezért fontos, hogy ne egy devizára építsük az egész stratégiánkat. Aki forintban szeretne megtakarítani, annak is lehet olyan célja – például külföldi vásárlás, utazás, taníttatás –, amihez érdemes devizát tartani. Aki pedig befektetési alapon keresztül diverzifikál, annak sokszor a devizaváltás miatt sem kell aggódnia, hiszen az alap stratégiája szerint adott esetben tarthat devizás eszközöket is.
A geopolitikai kockázatokon túl hogyan látja a hosszabb távú globális trendeket? Hol keletkezhetnek a következő évtized nyertesei?
India egyértelműen az egyik legígéretesebb növekedési sztori. Miközben Kínában a növekedést több strukturális probléma – adósság, demográfia, állami beavatkozás – is fékezi, addig India dinamikusan fejlődik. A Kínába kiszervezett gyártás kockázatainak csökkentése is olyan trend, ami Indiának kedvez, ráadásul az elmúlt tíz évben az indiai részvénypiac messze felülteljesítette a kínait. Emellett az angolszász jogrend, a demokrácia, a nyitottabb gazdasági modell is vonzóbbá teszi a nyugati befektetőknek. Természetesen itt is vannak kockázatok, de a trend egyértelműen pozitív.
India mellett persze számos más feltörekvő régió van, érdemes például Afrikával vagy Dél-Amerikával számolni?
Latin-Amerika – különösen Mexikó – érdekes lehet, főleg az amerikai termelésátcsoportosítás miatt. Egyre több vállalat keres alternatívát Kínával szemben, és a földrajzi közelség, az alacsonyabb költségek, a kereskedelmi egyezmények mind Mexikó felé tolják a döntést. Afrika viszont egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlődés megrekedt, a tőkepiacok nem elég mélyek és a kockázatok még mindig túl magasak. Egy-egy ország vagy szektor lehet érdekes, de régiós szinten még nem látjuk a fordulatot.
Összességében milyen tanácsot adna annak a kisbefektetőnek, aki most keresi az új egyensúlyt?
Ne a hozamvadászat vezesse, hanem az arányérzék! Ha valaki most lép be a befektetések világába, érdemes likvid, kevésbé kockázatos eszközzel indítani, például egy rövid kötvényalappal. Közben meg lehet ismerkedni a befektetések működésével, és ha tisztul a kép, jöhetnek a kockázatosabb eszközök is. Aki pedig már tapasztaltabb, annak is érdemes újragondolnia az arányokat – különösen a deviza és a régiós súlyok tekintetében. A világ változik, a portfóliónknak is vele kell mozdulnia. És talán a legfontosabb: a befektetés nem sprint, hanem maraton. Akinek jó terve van és ki is tud tartani mellette, az hosszú távon jó eséllyel célba ér.
