Az egészségügyi dolgozók munkájában a létszámhiány után a nem megfelelő kórházi körülmények okozzák a legnagyobb frusztrációt, közülük is leginkább az ápolók szenvednek a sokszor mostoha állapotok következményeitől: a jelentős pluszmunkától és a betegek, hozzátartozók panaszaitól, szemrehányásaitól – derül ki egy friss, országos, az egészségügyi dolgozók véleményét összegző kutatásból. A betegek ellátását megnehezítő körülmények, hiányosságok ráadásul nemcsak a régi, hanem több megújult intézményben is jelen vannak.
A Trend International országos, mélyinterjús kutatása azt vizsgálta, milyen hatást gyakorol a hazai közkórházak tisztasági, fizikai, műszaki állapota az ott dolgozó egészségügyi személyzet – orvosok, ápolók és a betegellátás más területén dolgozók – munkájára, a betegekkel és hozzátartozóikkal való kapcsolatára.
A kutatás arra is rávilágított, hogy szoros összefüggés van a gyógyítás minősége és a kórházi fertőzések veszélye, valamint a létesítmények higiénés, műszaki és fizikai állapota között. A korszerű, modern, tiszta és rendezett környezet nagyban segíti a gyógyító munkát, és nemcsak a betegek, hanem az egészségügyi személyzet komfortérzetére is jó hatással van.
Harmincéves ágyak, rossz liftek
Főleg az ápolók számára okoznak súlyos problémákat az olyan, elsőre talán kevésbé feltűnő dolgok, mint a liftek meghibásodása, az ágyak rossz minősége vagy a klimatizálás és szellőztetés hiányosságai.
A régi, nem emelhető vagy nem gurítható kórházi ágyak miatt például sokkal körülményesebb a betegek kötözése, mosdatása vagy forgatása. Az egyik ápoló szerint „olyan ágyakon fekszenek a betegek, hogy én még a kutyámat sem fektetném rá”. Előfordul, hogy csak úgy tudják kitolni az ágyat a kórteremből, hogy leveszik az ajtót, különben nem fér ki. Más az ágyállomás hiányára panaszkodott, ahol az elhunyt betegek ágyát fertőtlenítik – ezt a feladatot az ápolóknak kell elvégezni a kórteremben felületfertőtlenítő segítségével. Akad baleseti osztály, ahol ócska, harmincéves ágyakon kénytelenek feküdni a betegek.
Az elromlott liftek is alaposan megkeserítik a dolgozók életét. „Ha a lift nem működik, az katasztrófa, mert ha nem tudják időben leszállítani a műtőből az őrzőbe a beteget, abból súlyos problémák lehetnek. Ilyenkor kézben viszik őket” – mondta a kutatás egyik résztvevője. Előfordult, hogy a lélegeztetett beteget a lélegeztetőgéppel együtt, kézben kellett lecipelni a lépcsőn, mert elromlott a lift.
Klímák hiányában a kánikulában sokszor nedves törölközőkkel kell hűteni a betegeket, a melegben „a betegekről és a nővérekről is folyik a víz, ilyenkor persze a betegek is ingerültek” – jellemezte a helyzetet egy ápoló. A töredezett, púposodó járólapok között sokszor szlalomozni kell az ágyakkal, hogy ne rázkódjon a gerincműtétes beteg, a lelakott mosdókban gyakorta nincs folyékony szappan, WC-kefe és WC-papír, ami egyértelműen növeli a fertőzés veszélyét.
Sajnos nem csak a régi intézményeknél mutatkoznak problémák: bár a kutatásban részt vevők kétharmada olyan kórházban dolgozik, amelyet az elmúlt években teljesen vagy részben felújítottak, a korábbinál lényegesen kedvezőbb feltételek ellenére, a műszaki és üzemeltetési problémák miatt csupán a harmaduk elégedett és érzi úgy, hogy a megújult körülmények biztosítják a megfelelő munkakörnyezetet.
Sokszor felmosni és szerelni is az ápolóknak kell
A kórházi szakdolgozók közül főként az ápolók szembesülnek az üzemeltetési hiányosságokkal, és őket terheli leginkább szakmai munkájuk mellett a hibák megoldása.
A kutatás szerint az üzemeltetési hiányosságok átlagosan napi egy órát vesznek el az ápolók idejéből, a betegek ellátásától. Rendszerint ők jelzik a műszaknak a hibákat, és ha a karbantartó éppen nem érhető el, nekik kell megpróbálni megoldást találni a helyzetre, például elzárni a főcsapot a vízfolyásnál, vagy újraindítani egy berendezést az intenzív osztályon. Rájuk hárul sokszor a felmosás is, ha egy beteg rosszul lett, vagy valami kiömlött, és épp nincsen takarító.
A házon belüli takarítással helyenként egyébként is gond van, részben a takarítóeszközök rossz állapota vagy a személyzet hanyag hozzáállása miatt, ami a kórházi fertőzések veszélyét is magában hordozza. Ahogy egy válaszoló jellemezte, nem mindegy, mivel mosnak fel, ráadásul „a takarítónő nem is mindig öltözik be, úgy megy be az izolált kórterembe, onnan viszi magával a fertőzést”.
A kutatásból az is kiderült, hogy egyre több kórház szervezi ki a takarítást, fertőtlenítést külső vállalkozónak, és ezekben az intézményekben lényegesen kevesebb problémát tapasztalnak, mint azok, akik saját – a legtöbbször létszámhiányos – takarítószemélyzettel dolgoznak.
A szemrehányást is az ápolók kapják
Az ápolószemélyzetnek nemcsak többletmunkát okoznak a hibák és a hiányosságok, hanem a betegek, valamint a hozzátartozók is nekik tesznek szemrehányást a kórházi állapotok miatt. „Fizikailag és lelkileg is nagyon rossz, mert az összes csapás a nővért éri, a beteg nem az orvosnak szól” – mondta egy ápoló.
Az egészségügyi dolgozók – különösen az idősebbek – a kutatás szerint az elmúlt évtizedekben hozzászoktak ahhoz, hogy rossz körülmények között kell végezniük a lehető legjobb színvonalú munkát. Mégis, a dolgozók körében a létszámhiány után leginkább a kórházi körülmények okoznak frusztrációt. Kudarcként élik meg, hogy minden erőfeszítésük ellenére hiába gyógyítanak a lehetőségeikhez mérten magas színvonalon, a betegek a „lepukkant” körülmények miatt mégis negatív élményekkel távoznak a kórházakból.
