„Magyarország érdeke az előrehozott választás” – ez a mondat nem Magyar Pétertől, nem is Gyurcsány Ferenctől vagy Jakab Pétertől származik (az elmúlt időszakban ők dobták be a köztudatba ezt a politikai terméket), és nem is a közelmúltban hangzott el. A fent idézett mondat személyesen Orbán Viktor szájából hangzott el, mégpedig 2008 áprilisában. A mostani kormányfő akkor ellenzéki vezetőként szintén „az egyre mélyülő gazdasági és szociális válságra” hivatkozva vetette fel ennek a különleges közjogi eseménynek a lehetőségét.
A felvetés azért érdekes, mert most a fideszes politikusok alaposan megmosolyogják azokat, akik előrehozott választást emlegetnek. Valljuk be, ebből a szempontból igazuk is van. A kétharmados kormánytöbbség stabil, olyannyira, hogy ha valami előre nem látható oknál fogva kenyértörésre kerülne sor a Fidesz és a KDNP között, a nagyobbik kormánypárt egyedül is kényelmes többséggel rendelkezne a parlamentben.
Jelentős különbség azonban a mostani helyzethez képest, hogy 2006 után a szocialisták csak az SZDSZ-szel közösen alkottak parlamenti többséget. A 2008. március 9-i „vizitdíjas” népszavazás következtében Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő március 31-én, április 30-i hatállyal felmentette Horváth Ágnes egészségügyi minisztert (igen, akkor még ennek a kulcsfontosságú szektornak külön minisztere volt), válaszul a koalíciós partner közölte, április 30-i hatállyal kilépnek a kormánykoalícióból. Azt azonban a liberálisok már április elején közölték, konstruktív ellenzéki pártként fognak működni.
Program híján?
Orbán Viktor 2008. április 11-én járt Sólyom László akkori államfőnél, a cikkünk elején idézett mondatot az ezt követő sajtótájékoztatón mondta. A Fidesz vezetője akkor úgy vélte, „a válság kezelésére a koalíciós kormány alkalmatlan, a kisebbségi kormány még inkább: többségi kormányra van szükség”. Orbán Viktor akkor úgy fogalmazott:
„ha tetszik ez a kormánykoalíciónak, ha nem, Magyarország érdeke, az előrehozott választásokat ki fogja kényszeríteni”,
ami – tette hozzá – egyelőre az Országgyűlés feloszlatásával lehetséges.
Fotó: Facebook / Mindenki Magyarországa Néppárt
Az előrehozott választásokért konkrét lépést azonban sem Orbán Viktor, sem a Fidesz más politikusa nem tett, noha Gyurcsány Ferenc az SZDSZ-es miniszterek távozásával valóban nem tudhatta maga mögött a biztos parlamenti többséget. A közjogi cselekményt végül két MDF-es honatya, Herényi Károly frakcióvezető és Hock Zoltán frakcióvezető-helyettes tette meg, ők ugyanis 2008. szeptember 11-én határozati javaslatot nyújtottak be az Országgyűlés feloszlatásáról. A két ellenzéki képviselő indítványa szerint a parlament szeptember 30-ával ment volna szélnek, mivel „a politika erői közötti konszenzus és az együttműködés teljes hiánya ellehetetlenít mindenfajta döntést, mely a nemzeti alapkérdéseket, hazánk fejlődését, egyúttal a kormányozhatóságot érinti”. Az indokolás szerint a képviselők úgy vélték,
„a koalíció felbontása óta eltelt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy érdemi kormányzás nem folyik hazánkban. A kisebbségi kormány nem tudja feladatát megfelelően ellátni, ami súlyosan veszélyezteti Magyarország nemzetközi megítélését, politikai és gazdasági kapcsolatait. (…) Minden kormány létezésének alapja a mindenkori kormányprogram, olyan program azonban, mellyel a kormányzóképesség biztosítható, jelenleg nem határozható meg. A miniszterelnök által a koalíciós megegyezés és a koalíció helyreállítása érdekében közzétett programot a korábbi koalíciós partnere nem fogadta el”.
Kormányprogram most sincs, Orbán Viktor már a 2014-es választásokat is azzal az egyszavas „programmal” nyerte meg, hogy „folytatjuk”. A Demokratikus Koalíció (DK) által az év elején benyújtott, az Országgyűlés feloszlatását kezdeményező határozati javaslat viszont értelemszerűen nem hivatkozhat a kisebbségi kormányzás jelentette veszélyre, arra, hogy a kormány esetleg nem tudja maga mögé állítani a parlamenti többséget. Gyurcsány Ferencék az indítványhoz fűzött indokolásban ezt írják:
„Magyarország nemzeti érdekei azt követelik meg, hogy az országot egy olyan kormány vezesse, amely hiteles, demokratikus felhatalmazással rendelkezik, és képes az egész társadalom által elfogadott döntések meghozatalára. A jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, éppen ezért szükséges, hogy az Országgyűlés haladéktalanul kimondja feloszlását. Ez a lépés lehetőséget biztosítana a választópolgároknak arra, hogy egy új, legitim és társadalmi támogatással bíró Országgyűlést válasszanak meg.”
Egy nap alatt
2008-ban a Házbizottság a parlament feloszlatását célzó indítványra azt javasolta, azt az Országgyűlés Házszabálytól eltérve, egy nap alatt tárgyalja meg és döntsön is róla. Így nem volt az előterjesztés parlamenti bizottság előtt, nem kellett külön dönteni a sürgősségről és a napirendre vételről, felszólalásokra frakciónként 10-10 perc álljon rendelkezésre, az előterjesztők pedig 5 perces zárszót mondhassanak. A Házszabálytól való eltérést a parlament egyhangúlag megszavazta, így 2008. szeptember 15-én a Ház falai között került sor a vitára.
Az ülésen napirend előtt felszólalt Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, és mind a frakciók erre adott reakcióiban, mind az egyes képviselőcsoportok saját napirend előtti felszólalásaiban már előkerült az Országgyűlés feloszlatására vonatkozó MDF-es előterjesztés. Íme, kommentár nélkül pár gondolat ezekből.
Dávid Ibolya (MDF, frakcióvezető-helyettes):
Az elmúlt időszakban két iratot jegyzett, miniszterelnök úr. Az első volt a „Szembenézés”, a második a „Megegyezés”. Meggyőződésem, miniszterelnök úr, hogy a sorrendet összecserélte. Fordítva kellett volna megírni, először meg kellett volna írni a „Megegyezést”, aztán pedig a „Szembenézést”, mert higgye el nekem, miniszterelnök úr, mára már csak az azzal való szembenézés marad, hogy egy új választás az, ami a lehetőséget megteremti: a kormányozhatóságot ebben az országban.
Semjén Zsolt (KDNP, frakcióvezető):
Nincs vesztegetnivaló időnk. Ahhoz, hogy az országot ki lehessen vezetni a mostani válságból, most minden politikai hovatartozástól függetlenül, tisztán technikai értelemben két feltételt teljesíteni kell. Az egyik a tényleges társadalmi támogatottság, a másik pedig a stabil parlamenti többség. Enélkül, ha Adenauer feltámadna, sem tudná kivezetni az országot ebből a válságból. Ahhoz, hogy tényleges parlamenti többség jöhessen létre, stabil parlamenti többség, mögötte tényleges társadalmi támogatottsággal, ezt egyetlen módon lehet elérni: új választásokkal.
Navracsics Tibor (Fidesz, frakcióvezető):
Előrehozott választásokra van szükség, új politikára, új kormányra. A többség, a társadalom többségének bizalmát élvező kormányra van szükség. Tudjuk, hogy a mostani MDF-indítványt a papírforma szerint nagy valószínűséggel az MSZP és az SZDSZ le fogja szavazni, de korai az öröm, miniszterelnök úr, korai az öröm, szocialista képviselőtársaim. Önök örültek már az egészségprivatizációs törvény elfogadásánál is, aztán a végén mégis az lett, hogy vissza kellett vonulni.
Fodor Gábor (SZDSZ, frakcióvezető-helyettes):
Dávid Ibolya elnökasszony elmondta azt, hogy mit gondol, mit gondol a javaslatunkról, amikor elmondtuk azt, hogy cselekvési programot akarunk a kormánytól, majd ha ez nem sikerül, nem elfogadható, a szakértői kormány koncepcióját tesszük le az asztalra, és mi csak utána tudunk beszélni az előrehozott választásokról. Nos, képviselőasszony, amikor a blöffről beszélt velünk kapcsolatban, legyen világos, hogy én azt gondolom, hogy ha lehet valamit annak minősíteni, akkor az MDF-es javaslat az. Felelőtlenség ma olyan javaslatot a parlament elé terjeszteni, amikor nincs az országnak adótörvénye, elfogadott adótörvénye, nincs elfogadott költségvetése, és nem tudjuk, hogy mit akar tenni egy esetleges jövőbeni kormány, ilyenkor nem lehet a parlament feloszlatása mellett érvelni, hanem meg kell tenni mindent, minden erőfeszítést azért, hogy olyan kormányt tudjunk állítani, olyan kormány mögé tudjunk állni, amely a szükséges feladatokat a leggyorsabban elvégzi Magyarországon.
A határozati javaslat tárgyalásakor azután újabb érdekes gondolatokra bukkantunk, íme:
Hock Zoltán (MDF, frakcióvezető-helyettes, előterjesztő):
Mind a három párt (tudniillik a Fidesz, a KDNP és az MDF – a szerk.) arra jutott, hogy vélhetően nincs más lehetőségünk, mint az, hogy az Országgyűlés visszaadja a mandátumát az embereknek, visszaadja a választóknak, és azt gondolom, a választók bölcsességére bízza azt, hogy akkor merre és hogyan tovább, Magyarország.
Navracsics Tibor (Fidesz, frakcióvezető):
Döntsék el a választópolgárok! Tudják, parlamentáris demokrácia; nem szocialista demokrácia, parlamentáris demokrácia! Mondhatnám azt is, hogy polgári demokrácia, de ez önöknek olyan, mint ördögnek a szentelt víz. Tehát maradjunk annál, hogy parlamentáris demokrácia! Úgy is mondhatjuk, hogy képviseleti demokrácia, ahol választópolgárok döntenek. A választópolgárok döntöttek 2006 tavaszán is, és ki kell kérni a választópolgárok véleményét most is.
Harrach Péter (KDNP, frakcióvezető-helyettes):
Kevesen vannak ma Magyarországon, akik nem látják, hogy árokba borult a szekér, és talán még kevesebben, akik ne gondolnák, hogy ki kell húzni onnan, hiszen a szekér dolga az, hogy haladjon, legfeljebb olyan hajtót kell keresni, aki képes a lovakat az úton tartani. De hogy ne képben szóljak, azt is mondhatnám, hogy változásra van szükség, és egyetértve miniszterelnök úrral, valóban megegyezésre van szükség. Ezt kívánja az ország helyzete és a magyar emberek többsége is. Ehhez viszont egy nagy legitimációval rendelkező, cselekvőképes kormányzat kell, aki partnerként jelenik meg, és képes az együttműködésre. A kérdés az, hogy vajon a jelenlegi kormány képes-e erre, milyen a társadalmi támogatottsága – jelentősen alatta van annak, ami a választások idején volt –, és milyen az együttműködési készsége. (…) Hadd idézzem ismét miniszterelnök urat. Ne kommunikációs csatákat vívjunk – mondja ezt ő, akiről el kell ismerni, hogy egy dologban utolérhetetlen: a kommunikációs csatákban és a manipulációs szándékban. (…) Ma a lakosság többsége, 70 százaléka úgy látja, hogy rossz irányban mennek a dolgok, és ez a közeljövőben nem is fog változni. Ilyen helyzetben azt hiszem, egyértelmű, hogy egyetlen megoldásként az előrehozott választásokat kell tartani. Bízzuk a magyar választópolgárokra a döntést!
Göndör István (MSZP, frakcióvezető-helyettes):
Azt gondolom, hogy ez a kérdés valahol arról szól, amit Herényi Károly most elmondott. Az ellenzék sem egységes. Az ellenzéknek nincs programja, de azt mondanám, az ellenzék felelőtlen is.
Navracsics Tibor (Fidesz, frakcióvezető):
Itt arról van szó, hogy a választópolgárokkal el kellene számolni, hogy hogyan tették hat év alatt ezt az országot éllovasból sereghajtóvá. El fog következni. Nyugodtan tapsolhatnak önök is, el fog következni ez a pillanat. Most egypár nappal elodázhatják, előbb vagy utóbb eljön. Szerintem egyenes, tisztességes dolog, ha most azt mondják, hogy rendben van, méressük meg magunkat.
Az Országgyűlés feloszlatásának indítványát a parlament végül 171 igen és 204 nem szavazattal elvetette, a képviselők tartották a frakciófegyelmet, nem volt „kiszavazás” a képviselőcsoportokból.
Fotó: Wikipedia
A vitában vissza-visszatérő elem volt, főleg ellenzéki részről (de mint fentebb olvashattuk, Fodor Gábor SZDSZ-es képviselő részéről is), hogy a kisebbségi kormány parlamenti többség hiányában vajon képes lesz-e elfogadtatni az Országgyűléssel a következő évi adótörvényeket, illetve a költségvetést. Nos, az adótörvényekről 2008. december 1-jén szavazott a Ház, az indítványt 198 igen szavazattal 181 nem ellenében szavazták meg, míg a 2009-es büdzséről 2008. december 15-én határoztak a honatyák, és azt 209 igen szavazattal, 171 nem ellenében fogadták el.
