„Karl Marx szerint minden profit extraprofit. Nem gondoltam volna, hogy valaha marxista bonmot jut eszembe a hazai gazdaságról, de a különadó porondon tartása a csengőfrászt hozta rám. Ne értsenek félre: az adókkal nincs bajom” — kezdi a régi rendszer kísérteteinek felidézésével írását az óriásvállalat vezetője a Mandíneren. „Az adó ezenfelül helyes cselekedetre is tud ösztönözni (szokj le a cigiről, vagy fizess!), illetve a jövedelem újraelosztásának is az egyik eszköze (a gazdagabbak többet fizetnek, a rászorulók pedig olcsóbban jutnak hozzá a közjavakhoz). Egyszerű, logikus és sokoldalú. Csak nem szabad túltolni” — folytatja.
„De most úgy látszik, megszaladtunk. Kiskereskedelmi, tranzakciós, devizaváltási, bank-, gyógyszergyártói, extraprofitadó és a többi. Se szeri se száma a különadóknak. Tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. Hova lett a kiszámítható adórendszer?” — kérdi a Mol első embere.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
„Az eltelt két évben a legnagyobbak, az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol közel 800 milliárd forint különadót fizetett. Ebből hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna! És az idei év sem lesz piskóta. De meddig is kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat? Nem úgy volt, hogy 2022 lesz az utolsó év? Aztán csak itt maradtak 2023-ra, meg idénre, és hát úgy néz ki, jövőre is. Olyanok lesznek, mint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok.
Mikor lesz újra normalitás? Mikor nyúlunk újra a jól bevált eszközökhöz az unortodoxia helyett?”
Egyértelmű helyzet
„Az üzenet egyértelmű: minden nem megy; nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését. Az államnak előbb teret kell hagynia az iparnak, és nem szabad elvinnie a beruházásra szánt pénzt, hogy holnap is legyen mit adóztatnia. Az is kérdés, hogy a beszedett pénzt mennyire hatékonyan hasznosítja az állam. Ha tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz pluszérték.
A semmiért fizetünk többet. Nem ismerős ez a helyzet valahonnan? Pont, mint a szociban. Vissza a jövőbe, uraim!” — zárja sorait Hernádi Zsolt.
