A héten Magyar Péter alaposan berúgta a költségvetésmotort! Már múlt szombaton jelentkezett azzal, hogy e hét hétfőn bemutatja a 2027-es költségvetést, aztán a megjelölt napon egy hosszabbítással megfejelt focimeccs (plusz VAR-ozás) hosszúságú napirend előtti felszólalást hallhattunk tőle az Országgyűlésben.
Aki pedig kíváncsi volt a költségvetés számaira, az hiába nyomogatta a parlament honlapján az F5-öt.
Röpködtek az adófajták, a milliárdok, ennyi megy oda, annyi jön amonnan. Sorjáztak az állami szféra alkalmazottainak szánt bérfejlesztések. Nagyot szóltak a különféle támogatási formák átalakításának tervei, azok büdzsére gyakorolt plusz-mínusz hatásai.
Aki pedig kíváncsi volt a költségvetés számaira, az továbbra is hiába nyomogatta a parlament honlapján az F5-öt.
Mert a költségvetést még nem nyújtották be.
Fotó: MTI / Hegedüs Róbert
Na, majd kedden! – gondolta a gazdasági újságíró, mikor megkapta a sajtómeghívót Magyar Péter és Kármán András másnapi sajtótájékoztatójára, mely így szólt: „Ezúton tisztelettel meghívjuk a 2027-es költségvetést bemutató sajtótájékoztatóra.” Hiszen a pénzügyminiszter mégiscsak szakpolitikus, majd akkor ismertté válik minden.
Az újságírók hada meg is jelent, jött a kormányfő és a pénzügyminiszter, és utóbbi gyakorlatilag elmondott egy miniszteri expozét a… mihez is?
Mert aki kíváncsi volt a költségvetés számaira, az még ekkor is hiába nyomogatta a parlament honlapján az F5-öt.
Megint röpködtek a százalékok, a milliárdok, a középtávú fiskális konvergenciapálya, valamint a miniszterelnök előző kormányt ekéző pikírt (a témához amúgy nem méltó) megjegyzései, és az előző nap is hallott elképzelések.
Fotó: Klasszis Média / Dobos Zoltán
És aki kíváncsi volt a költségvetés számaira, az még ekkor is hiába nyomogatta a parlament honlapján az F5-öt.
Mert a sajtótájékoztató végén a kormányfő közölte, a büdzsé tervezetét csak kedden tervezik megküldeni a Költségvetési Tanácsnak, az Országgyűlésnek pedig „valamikor a hónap végén” nyújtják be, akkor válik nyilvánossá.
Értékeljük az ismeretlent?!
A Facebook kommentszekciója pedig azok után, hogy augusztusban még a nukleárisenergia-biztonság szakértője volt, október közepére az államháztartási ismeretek professzorává vált az Élet Iskolájában, ahol Isten a tanár, és rögtön az álláspontjának megfelelően kezdte keretezni az elhangzott szavakat vagy az épp elé került posztokat.
Csakhogy a költségvetés sokkal több annál, mint hogy kinek jut több, kitől veszünk el kevesebbet és vice versa. Márpedig a kommentszekció ez alapján esik a másik torkának. Közben ott van az a bizonyos közös kassza, amibe mind, korra, nemre, felekezetre, de főleg pártállásra tekintet nélkül befizetünk, és amelynek kiadásaiból (elvileg) szintén korra, nemre, felekezetre, de főleg pártállásra tekintet nélkül részesülünk. Illetve az állam által vállalt kötelezettségeket is közösen, korra, nemre, felekezetre, de főleg pártállásra tekintet nélkül kell állnunk.
Márpedig ha valóban felelősen gondolkodunk a központi költségvetésről, akkor nem így viselkedünk. Sem úgy, mint a fiskális vezetés, sem úgy, mint a kommentszekció. Nem lenne nehéz, csupán a saját családi költségvetésünkhöz kell hasonlítani a közös kasszát!
Fotó: Pixabay
Ugyanis – nevezzük nevén a gyereket – a 2027-es büdzséről egyelőre rendkívül keveset tudunk, az egyelőre még jogszabálytervezet szintjén sem nyilvános. Az utca embereként egyelőre fogalmunk sincs, mekkora az a torta, amit szét akarunk osztani, nem tudjuk, erre mekkora bevétel fog a rendelkezésünkre állni, mennyit kell más forrásokból kipótolni, nem tudjuk, a korábbi torták ki nem fizetett szeleteire mennyit kell szánnunk stb. Ezt egyelőre csak a kormányzat ezen dolgozó közgazdászai tudják, kedden délután például Varga Mihály, aki a jegybank elnökeként a Költségvetési Tanácsnak is tagja, azt mondta, még ő sem látta a jövő évi büdzsét.
Hogyan is néz ki egy család költségvetése? A szülők összeülnek, megnézik, apa mennyit hoz haza, anya mennyit hoz haza, illetve mennyit költenek hiteltörlesztésre, rezsire, étkezésre, ruházkodásra, gyerekek szórakozására stb. Ha ez több, mint a bevétel, akkor vagy csökkentik a kiadásokat, vagy megemelik a bevételt. Ez utóbbi vagy pluszmunka bevállalásával, vagy újabb hitel felvételével történik. És egy már hitellel terhelt család csak egyre kedvezőtlenebb feltételekkel fog újabb hitelhez jutni, aminek a vége az uzsora lesz!
Ha pedig egy pengeélen táncoló családi büdzsében az ötéves gyerkőc hisztizik, mert ő heti két Dörmi maci helyett heti hármat szeretne, akkor meg kell próbálni megértetni vele, hogy nem megy. (Lehet, nem fogja megérteni, de meg kell próbálni.)
Tehát ahhoz, hogy felelősen, hitelesen véleményt alkothassunk, felnőttebbnek kell lennünk, mint az ötéves kisgyerek a Dörmi macival. Viselkedjünk felnőttként, és lássuk be: a 2027-es büdzséhez először látnunk kell a kiadási főösszeget, a bevételi főösszeget, a kettő közötti hiányt (nem százalékban, hanem nominálisan), és azt, hogy ezt miből fogjuk kifizetni. Kölcsönkérhetünk a plusz egy Dörmi macihoz, de azt később az addigra felnövő gyerkőcnek kell visszafizetnie – kamatostól.
A kabinet pedig nézze felnőttnek a magyarokat, még a Facebook kommentszekcióját is! (Lehet, nem fogja megérteni, de meg kell próbálni.) A büdzsé már így is egekbe (2025-ben 4200 milliárd forint, a GDP 4,8 százaléka!) szökött adósságszolgálata annyira rossz adat, hogy arányaiban bőven meghaladja a miénkhez hasonló (körülbelül 76 százalék) GDP-arányos adósságmutatóval rendelkező osztrákok vagy finnek mutatóját, de még annál is magasabb, mint a kötésig eldósodott görögöké vagy olaszoké! Ilyen mutató és emellett még emelkedő nemzetközi kamatkörnyezet mellett újabb adósságokat a nyakunkba venni tragikus következményekkel járna.
Magyarország 36 évvel ezelőtt egyszer már nemet mondott a hitelből finanszírozott „jólétre”. A szocialista gazdaságpolitika, mely hatósági árszabályozásokkal tartotta fenn a kádári „háromhatvanas kenyér” korszakát akkor is, amikor ennek a többszörösébe került annak előállítása, falnak vezette az ország gazdaságát, mert a különbözetet korra, nemre, felekezetre, de főleg pártállásra tekintet nélkül mindannyian, közösen fizettük. Ugye nem akarunk hasonlót?
