Nem csak az alacsonyan fekvő tengerparti városokat veszélyezteti a talaj süllyedése: a Virginia Tech Egyetem kutatói nemrégiben 28 amerikai nagyvárosról adtak lesújtó diagnózist. A Nature Cities című szaklapban megjelent tanulmányból kiderül, hogy a vizsgált metropoliszok – köztük Dallas, New York és Seattle – területének körülbelül 20 százaléka érintett: ezek évente két-tíz milliméterrel kerülnek mélyebbre.
Ami elsőre talán nem tűnik soknak, idővel viszont ezek a „pár milliméterek” összeadódnak, komoly károkat okozva a műszaki vagy hálózati és szociális infrastruktúrában. A talajsüllyedés veszélyeztetheti a közlekedési létesítmények – hidak, utak, vasútvonalak –, az energetikai-, vízgazdálkodási egységek, lakóépületek szerkezetét, ez pedig kihat a közbiztonságra, az emberek egészségére és mindennapi életkörülményeire is. A jelenség legalább 34 millió egyesült államokbelit, vagyis nagyjából minden tizedik Amerikában élőt érint valamilyen mértékben – nyilatkozta Leonard Ohenhen, a tanulmány szerzője a Newsweeknek.
Hogyan mérték a talajszint-változást?
A kutatók műholdas képalkotási technológia segítségével, 2015 és 2021 között gyűjtött adatok felhasználásával nagyfelbontású térképeket készítettek a 28 amerikai városról. Az eredmény megdöbbentő volt: kiderült, hogy 25 városban, köztük Los Angelesben, Chicagóban, San Antonióban és Phoenix-ben a föld 65 százaléka süllyedt valamilyen mértékben. Houstonban a legrosszabb a helyzet: itt egyes városrészek évente akár 20 milliméterrel is mélyebbre kerülhetnek. New York-ban, Dallasban és Denverben viszont a süllyedés mértéke évente „csak” két milliméter.
A jelenség, ami mára már a világ lakosságának körülbelül 19 százalékát érinti, komoly fejtörést okoz a szakembereknek. Szintén a Virginia Tech kutatóinak köszönhetők azok a műholdas adatokon alapuló eredmények, amelyek a kínai városokat fenyegető talajszint-változásra hívják fel a figyelmet.
Kínában a városi lakosság nagyjából egyharmada, vagyis hozzávetőlegesen 270 millió ember van folyamatosan kitéve a talajsüllyedésból adódó kockázatoknak. A kutatók által vizsgált 82 kínai város csaknem fele süllyed: Pekingben és Tianjinban ennek mértéke meghaladja az évi tíz millimétert.
Mi okozza a süllyedést?
Az ipari és technológiai fejlődés, a városok terebélyesedése, ezzel együtt a népességszám növekedése és fokozódó igényeinek kielégítése egyre jelentősebb vízfelhasználással jár, ami részben fedezhető a talajvíz kiszivattyúzásával. A felszín alatti vízkészletek erőltetett tempójú kiaknázása viszont azzal jár, hogy a talaj kiszikkad, emiatt tömörödni kezd. Ha nem érkezik utánpótlás, a víztartó rétegek kimerülnek, a föld – és minden, ami azon van – süllyedni kezd.
Fotó: Depositphotos
Az emberi tevékenység mellett a klímaváltozás is hozzájárul a talajszint változásához. Az egyre több régiót sújtó tartós szárazság önmagában is hatással van a földre. Ha ehhez jön még az aszály következményeit ellensúlyózó vízfelhasználás – a termőföldek locsolása és az ivóvízellátás biztosítása –, a süllyedés üteme még gyorsabb lehet. De a földfelszín alatt húzódó, hatalmas kiterjedésű alapkőzetek mozgása is fokozhatja a folyamatot – az Egyesült Államok északi részén éppen ez a helyzet.
Mi lehet az általános megoldás?
A kutatók szerint fontos, hogy a városvezetés tisztában legyen a problémával és ennek megfelelően tervezze és alakítsa az infrastrukturális fejlesztéseket. A szigorúbb talajvízgazdálkodás, vagyis a kiszivattyúzott víz mennyiségének csökkentése és a vízgyűjtő rétegek feltöltése is hátráltathatja a talajsüllyedést.
Akiket egyszerre két ellenség is szorongat
Az alacsonyan fekvő tengerparti városoknak nemcsak a talaj süllyedése okoz fejtörést, hanem a tengerszint emelkedésének hatásai is: például a területeket időről időre elöntő árvizek. Ebből a szempontból különösen rossz helyzetben van például a Maas és a Rajna folyó torkolatánál elterülő Rotterdam. A tengerszint magasságában fekvő holland városra évente átlagosan 77 centiméter csapadék hullik. Ehhez jön még a tengerből és a folyókból érkező víz, amit a földek nem tudnak megfelelően elnyelni: az eredmény az, hogy a város évente körülbelül 1,5 centimétert süllyed.
A Világgazdasági Fórum oldalán arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi környezeti hatások és vízgazdálkodási gyakorlat mellett 2100-ra 11 város teljesen eltűnhet a föld színéről.
Legdrámaibb a helyzet Indonézia fővárosában, Jakartában, amely évente akár 17 centimétert is süllyedhet. Ez a tendencia előrevetíti annak lehetőségét, hogy a város 2050-re víz alá kerülhet. Az indonéz kormány ezért nemrégiben kidolgozott egy meglehetősen macerás és költséges válságtervet, melynek értelmében a tízmilliós lakosú fővárost jelenlegi helyétől 160 kilométerre költöztetnék. Becsléseik szerint a folyamat tíz évig tartana és 33 milliárd dollárt emésztene fel.
Hasonló problémával küzdenek Nigéria legnagyobb városában, a közel 15 milliós Lagosban is, ahol a tengerszint emelkedése és a partvonal erodálódása miatt folyamatos árvízveszély van. Bangladesben sem sokkal jobb a helyzet: pesszimista becslések szerint az óceánvíz 2025-re az ország területének csaknem 17 százalékát eláraszthatja, ami 18 millió ember lakhatását lehetetlenítené el.
Velence ugyan évente „csak” 0,08 centimétert süllyed, a városvezetésnek mégsincs oka optimizmusra. Több évtizedes tervezés és lamentálás után Velencében 2003-ban kezdték építeni azt a 1,5 kilométer hosszú mobilgátat, ami az árvizektől hivatott megvédeni a várost, és aminek építése meghaladta a tervezett 6,5 milliárd dollárt. A gátat először 2020-ban tesztelték.élesben, sikerrel. Ám a városba ezután is be-betört a víz, elárasztva az alacsonyabban fekvő részeket.
Mi a helyzet Magyarországon?
Néhány éve az Ellensúly című folyóiratban jelent meg Timár Gábor geofizikus tanulmánya az Alföld nagyvárosainak süllyedéséről. Ebből az derül ki, hogy egyes mérések szerint Debrecen térsége évente több mint 5 millimétert süllyed, míg Szolnok 3-4 millimétert. A jelenség hátterében a szakember szerint a rétegvizek évszázadok óta tartó kitermelése és az 1960-as évektől intenzívebben zajló kőolaj- és földgáztermelés áll.
