A szíriai Tartúsz, Latakia és Hama tengerközeli régiókban élő alavita közösség azután keveredett a megtorlások középpontjába, hogy az országot vasmarokkal irányító, diktatórikus hatalmat gyakorló Bassár al-Aszad elnök december elején elmenekült Szíriából. Az alaviták a muszlimok nagyjából 10-13 százalékát jelentő síítákhoz hasonló hitet gyakorolnak, és az Aszad-család évtizedek óta tartó uralma alatt egyre inkább összefonódott nevük a diktatórikus rezsimmel, ugyanis az uralkodócsalád is a kisebbséghez tartozik, illetve a hozzájuk hű katonai erők, valamint a hírhedten brutális biztonsági szolgálat tagjai is részben a közösségből kerültek ki – írja reggeli vezetőcikkében laptársunk, a szintén a Klasszis Média által kiadott Privátbankár.
Az országban a több évtizedes traumák és a véres rezsim uralma alóli felszabadulás után is rendkívül feszült a helyzet, miközben az új szíriai kormány igyekszik nemzetközileg is legitimizálni a helyzetét, az előző és a jelenlegi vezetőhöz lojális csoportok közt állandósult a konfliktus.
Fotó: Depositphotos
A Szíriai Emberi Jogi Hálózat (SNHR) jelentése szerint a régióban becsült, több mint 800 áldozat közül 383 embert az Aszadhoz hű fegyveres csoportok öltek meg, köztük 172 állambiztonsági tagot és 211 civilt. Szemtanúk és hitelesített videók szerint ugyanakkor a kormányhoz hű fegyveresek helyszíni kivégzéseket hajtottak végre, miközben egyes harcosok az ország „megtisztításáról” beszéltek.
A legvalószínűbb feltételezés szerint alavita fegyveresek rajtaütöttek a kormányerőkön, és kórházakat fosztottak ki. Válaszul a szunnita arab milíciák, akik az ideiglenes kormányt támogatják, konvojokban vonultak be a térségbe, feldúlták a falvakat és városokat, civileket gyilkoltak meg, házakat gyújtottak fel. Videók mutatják, ahogy fegyveresek kutyaugatásra kényszerítenek embereket, mielőtt agyonlőnék őket. A legtöbb civil áldozatért valószínűleg ezek a szunnita szélsőségesek felelősek, akik a túlélők beszámolói szerint az áldozatok vérének megivásáról is beszéltek.
Az alavita területeken kitört erőszak Szíria széthullásának egyik jeleként is értelmezhető. Északon a kurd csoportok saját enklávékkal rendelkeznek, délen pedig más milíciák, köztük a drúzok által vezetettek gyakorolnak befolyást. Külső hatalmak is beavatkoznak: részben azért, hogy megvédjék határaikat a káosztól, részben pedig, mert lehetőséget látnak arra, hogy beleszóljanak Szíria jövőjébe. Izrael a drúzokat támogatja, Törökország a szunnita arab csoportokat, míg Amerika a kurdokat. Oroszország, annak ellenére, hogy az elbukott Aszad-rezsim leghűségesebb támogatója volt, még mindig jelen van, remélve, hogy megőrizheti befolyását és hozzáférését a szíriai lég- és haditengerészeti bázisokhoz.
