New York városi látképe a világ legegyik ikonikusabb helyszíne, amelyre az állandóság jellemző. 2001. szeptember 11. óta azonban ez a látkép foghíjas, az egykori World Trade Center két tornya helyén egy monumentális emlékszökőkút tűnik el a föld alatt, a terrortámadások után öt évvel építeni kezdett One World Trade Center egyedül álló tornya pedig csak még feltűnőbbé teszi a hiányt. Laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovata 2023 decemberében jelentkezett New Yorkból. A Ground Zero rendkívül megrázó emléke a 2977 áldozatnak, azonban egyben a város megtörhetetlenségének jelképe is, hiszen az elpusztítani kívánt terület mostanra parkká vált a szökőkút körül, amelyet a környéken dolgozók teljes természeteséggel osztanak meg a turistákkal. De hogyan hatott az amerikai néplélekre a tragédia?
A tragédia árnyékában
A támadásokat követő napokban még a New Yorktól több ezer kilométerre élők közül is sokan olyan tünetekről számoltak be, amelyek általában személyesen átélt traumák után jelentkeznek. A Pew Research Center 2001-es, szeptember 13. és 17. között végzett felmérésében az amerikaiak 71 százaléka mondta azt, hogy lehangoltnak érezte magát, 49 százalékuknak a nehezére esett koncentrálni, minden harmadik ember pedig alvászavarokról számolt be.
A közvélemény-kutató összegzése szerint tízből kilenc amerikai számára a tévé volt a szeptember 11-i támadásokról szóló hírek elsődleges forrása. A megkérdezettek 92 százalékát elszomorították, 77 százalékukat pedig megijesztették a látottak. Ennek ellenére – vagy részben éppen ezért – sokan képtelenek voltak elszakadni a hírektől: 63 százalék azt mondta, nem tudta abbahagyni a tudósítások követését.
A kezdeti sokk fokozatosan enyhült, de három héttel később még mindig 42 százalék számolt be lehangoltságról, 21 százalék koncentrációs, 18 százalék pedig alvási nehézségekről. Az amerikaiak közel háromnegyede attól tartott, hogy újabb terrortámadás következik. Ez a félelem pedig nemcsak az emberek közérzetét változtatta meg, hanem azt is, mennyit voltak hajlandók feladni a szabadságukból a nagyobb biztonságért.
Fotó: DepositPhotos.com
Alapvető fordulat a szabadságjogokban
Szeptember 11. előtt viszonylag korlátozott támogatottsága volt annak az elképzelésnek, hogy a terrorizmus elleni küzdelem érdekében az átlagembereknek is le kell mondaniuk bizonyos jogaikról. A támadások után viszont az amerikaiak 55 százaléka már úgy gondolta, hogy bizonyos polgári szabadságjogok feladása szükséges lehet a további merényletek megakadályozásához. Ez a mutató azonban már a terrortámadás után egy évvel csökkenni kezdett.
Ám a félelem nem minden szabadságjog esetében írta felül a korábbi határokat. Közvetlenül a támadások után az amerikaiak 70 százaléka támogatta egy kötelező országos személyazonosító igazolvány bevezetését, de már csak 40 százalék engedte volna, hogy a kormány figyelje a saját bankkártyás vásárlásait. A személyes telefonhívások és e-mailek megfigyelését mindössze 26 százalék támogatta, 70 százalék pedig kifejezetten ellenezte. A jogkorlátozás elfogadottsága tehát erősen függött attól, mennyire hatolt be az adott intézkedés az emberek magánéletébe.
Ennél is messzebb ment a közvélemény, amikor terrorizmussal gyanúsított amerikai állampolgárokról volt szó.
2002 nyarán 55 százalék támogatta, hogy ilyen esetekben a kormány hivatalos vádemelés és tárgyalás nélkül is fogva tarthasson amerikai állampolgárokat. Mindezt úgy, hogy 53 százalék közben attól is tartott, hogy ez gyengítheti az amerikai jogrendszer hagyományos garanciáit.
A társadalom hozzáállása ugyanakkor meglepően gyorsan változni kezdett. 2001 szeptemberében még csak 34 százalék tartott attól, hogy az új terrorellenes törvények túlságosan korlátozzák a polgári szabadságjogokat. 2002 januárjára ez az arány 45 százalékra emelkedett.
A fordulat az egyes biztonsági intézkedéseknél is látszódott. Egy évvel a támadások után az országos személyi igazolvány támogatottsága 70-ről 59 százalékra esett. A saját bankkártyás vásárlások állami megfigyelését már csak 32 százalék, a személyes telefonhívások és e-mailek ellenőrzését pedig 22 százalék támogatta.
Ezt hozta 2026
25 évvel később a szeptember 11. utáni félelem jelentős része eltűnt, az amerikaiak azonban nem felejtették el, hogy bármikor történhet egy újabb súlyos incidens. A Gallup 2026. augusztusi felmérésében a válaszadók 37 százaléka mondta azt, hogy tart attól, ő maga vagy valamelyik családtagja terrorizmus áldozatává válhat. Közvetlenül a 2001-es támadások után ez az arány még 58 százalék volt, az azt megelőző évben viszont mindössze 24 százalék. A terrorizmustól való félelem tehát messze van a szeptember 11. utáni csúcstól, de nem tért vissza teljesen a támadások előtti szintre. Ugyanebben a felmérésben 64 százalék mondta azt, hogy szeptember 11. tartósan megváltoztatta az amerikaiak életét. Közvetlenül a támadások után még csak 49 százalék számított arra, hogy ez így lesz.
A leginkább kézzelfogható örökség talán a mindennapossá vált biztonsági intézkedések elfogadása. A Reuters/Ipsos felmérése szerint az amerikaiak 65 százaléka továbbra is támogatja a szeptember 11. után bevezetett szigorúbb repülőtéri ellenőrzéseket. Igaz, ugyanekkora többség ellenzi, hogy a kormány bírói engedély nélkül figyelhesse meg amerikai állampolgárok telefon- és internetes kommunikációját.
A veszély belül van?
Közben magáról a fenyegetésről alkotott kép is átalakult. A Reuters/Ipsos kutatásában 61 százalék a belföldi szélsőségesek ideológiai indíttatású támadásait tartotta nagyobb veszélynek, és csak 34 százalék a külföldről érkező támadásokat. Amikor pedig tágabban kérdeztek rá az amerikaiak biztonságát fenyegető veszélyekre, 42 százalék a tömeges lövöldözésekhez hasonló erőszakot nevezte a legnagyobb kockázatnak, 33 százalék a belföldi terrorizmust, és mindössze 20 százalék a külföldi terrorizmust.
Szeptember 11. társadalmi öröksége így 2026-ban már kevésbé a következő terrortámadástól való állandó félelemben érhető tetten az Egyesült Államokban. Sokkal inkább abban, hogy a támadások után rendkívülinek számító biztonsági intézkedések egy része idővel az amerikai hétköznapok természetes részévé váltak – azok minden előnyével és hátrányával.
