Putyin győztesnek érzi magát, és nem lát okot arra, hogy eltérjen az eredeti céljaitól. „Végső soron újra akarja tárgyalni azt a biztonságpolitikai rendet, amely a hidegháború után alakult ki Európában” – érvel a két Oroszország-szakértő, Andrea Kendall-Taylor és Michael Kofman a Foreign Affairs című neves lapban. „Gyengíteni akarja az Egyesült Államokat, és olyan nemzetközi rendszert akar létrehozni, amelyben Oroszország ismét olyan befolyással rendelkezik, amilyet Putyin megfelelőnek tart” — írja laptársunk, a szintén a Klasszis Mádia Lapcsoporthoz tartozó Privátbankár.
Az orosz elnök úgy véli, hogy jó úton jár és erre minden oka meg is van. Trump ugyanis a legfontosabb pontokon már beadta a derekát. Putyin megtarthatja a meghódított területeket, a Krímet és Ukrajnát pedig nem veszik fel a NATO-ba, ha szuverén nemzet marad. „Ha Zelenszkij nem siet, hamarosan nem marad országa” – fenyegetőzik a Fehér Ház új ura.
Fotó: Depositphotos
Ám közben egyre többen úgy vélik, hogy a republikánusok a durva és elhamarkodott megközelítésükkel öngólt lőhetnek. „A kérdés nem az, hogy Oroszország fenyegetést jelent-e az Egyesült Államokra és szövetségeseire, hanem az, hogy hogyan értékeljük ezt a fenyegetést, és hogyan tegyünk ellene intézkedéseket” – állítja Kendall-Taylor és Kofman.
Az az elképzelés, hogy a béke után gondtalanul helyre lehet állítani a normális kapcsolatokat Moszkvával, és jövedelmező üzleteket lehet kötni Oroszországgal, a legjobb esetben is naiv. Az Ukrajna elleni háború alapjaiban változtatta meg Oroszországot.
Külpolitika
A külpolitikát átszervezték. Akár „a gonosz új tengelyének” nevezzük, akár nem, tény, hogy Oroszország most már egyre inkább Kína, Irán és Észak-Korea felé hajlik. „Mindez együttesen egy új stratégiát hozott létre Moszkva számára, amely nem fog egyszerűen eltűnni, ha a háború véget ér” – mondja a szerzőpáros.
A katonai fenyegetés sem fog eltűnni. „Még ha a háborús kiadások jelenlegi szintjét nem is lehet fenntartani, a védelmi költségvetés valószínűleg még jó ideig a háború előtti szint felett marad” – érvel a két szakértő.
Az orosz hadsereg túl gyenge ahhoz, hogy közvetlenül megtámadjon egy NATO-államot. Putyin azonban felbátorodhat, hogy a szürkezónában, letagadható módon továbbra is felforgató cselekményeket hajtson végre Nyugaton.
