Ahogy tavaly, úgy idén is összesen 830 millió forint vissza nem térítendő támogatást osztott szét a Kulturális és Innovációs Minisztérium a minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek között működésük támogatására és szakmai programjuk megvalósítására a 2025. március 1. és 2026. február 28. közötti időszakra. Összesen hat kategóriában lehetett pályázni, ami azt jelenti, hogy ez a 830 millió forint a függetlennek nevezett budapesti és vidéki színházak, táncegyüttesek, zeneművészeti szervezetek, szabadtéri, nemzetiségi, és befogadó színházak között oszlott meg.
A keretösszegből – csakúgy, mint tavaly – 286 millió forint jutott a minősítéssel nem rendelkező budapesti színházaknak és táncművészeti szervezeteknek, valamint a forgalmazóknak. A színházi kategóriában pályázók között ebből 125 millió forintot osztottak szét. (A táncművészeti szervezeteknek összesen 66 millió, a forgalmazói kategóriában indulóknak pedig 95 millió forint jutott.) A támogatást – amint az a pályázati feltételekből kiderült – működési költségekre, szakmai programok megvalósítására és nagyértékű eszközbeszerzésre fordíthatják a nyertesek.
Az inflációt figyelembe véve egész biztos, hogy kevesebbre futja belőle, mint tavaly, pedig a független előadó-művészeti szervezetek éves költségvetése szempontjából már akkor sem volt igazán mérvadó az egy pályázóra jutó támogatás.
Az április 30-án közzétett döntési listából kiderül, hogy idén összesen 34 fővárosi színházi- és táncművészeti előadó-művészeti szervezet részesült kétmillió és 24 millió forint közötti támogatásban. Hat szervezet kapta a minimumot, vagyis kétmillió forintot, négy pedig legalább 20 millió forintot.
Nehéz szülés volt
A pályázatokat elbíráló szakmai kuratóriumok összetétele kategóriánként eltérő volt. A budapesti székhelyű szervezetek anyagának értékelését végző csapat munkafolyamatról, a főbb döntési szempontokról és nehézségekről írt összefoglalóját nemrégiben a Revizor közölte.
Ez rávilágít arra, hogy a kuratórium tagjai – akik összesen 47 fővárosi pályázatot bíráltak el – meglehetősen nehéz helyzetben voltak. Pozitívumként könyvelték el, hogy a KIM által biztosított 286 millió forintos keretösszeg tavalyhoz képest nem csökkent. De mint azt érzékeltetésül írták, ez még így is mindössze 68 garantált bérminimumra bejelentett szakmabeli éves juttatását fedezné. Miközben csak a pályázó szervezeteknél több mint 2300-an dolgoznak.
Fotó: Depositphotos
A beszámolóból kiderül az is, hogy a pályázatok elbírálásakor figyelembe vett szempontok meglehetősen sokfélék. Elvárás például a szervezetek költségvetésének átlátható formában való közzététele, a koherens állásfoglalás, a pályázók más művészekkel való együttműködése csakúgy, mint a közpénz hatékony felhasználása. A feltételek közé tartozik a relatíve magas előadás- és nézőszám, valamint a naprakész, működő archívumot is tartalmazó honlap is. Mivel a szigorú kritériumoknak egyre kevesebb előadó-művészeti szervezet tud megfelelni, a pályázók száma évről évre csökken. És hogy mindezek ismeretében megéri-e a macera? Az Mfor.hu által megkérdezett társulatok és szervezetek szerint igen. Mert jelenlegi helyzetükben nem engedhetik meg maguknak, hogy lemondjanak még egy esetenként jelképes összegről sem.
Csepp a tengerben, de mégiscsak segít felszínen tartani a hajót
Marcsa Barbara, az egyetlen budapesti zsidó színház, a Gólem ügyvezetője úgy véli: sok kicsi sokra megy; és ez az, ami miatt a független előadó-művészeti szervezetek még a legminimálisabb támogatásokra is rendszeresen pályáznak. Idén hárommillió forintot kaptak, ami félmillióval kevesebb, mint tavaly, és ami elmondása szerint a színház munkatársainak egyhavi bérét sem fedezi. Más megközelítésből: körülbelül arra elég, hogy télen kéthavi villanyszámlát ki tudjanak fizetni belőle. Az éves költségvetésük nagyságrendileg százmillió forint, vagyis az elnyert támogatás ennek három százaléka. “De még ezért is érdemes pályázni, mert az ilyen kis összegekből áll össze az éves keretünk” – magyarázta. Ők abból a szempontból szerencsés helyzetben vannak, hogy működésükből kifolyólag eleve megfelelnek a pályázati feltételeknek: nem végeznek a támogatásért cserébe plusz tevékenységet, amit egyébként nem szeretnének.
A kérdésre, hogy mi segíthetne érdemben és tartósan a független társulatok helyzetén, Marcsa Barbara elmondta: a támogatási keret drasztikus emelése, vagy olyan intézkedések bevezetése, amelyek lehetővé tennék, hogy több bevétel maradjon az intézményeknél. Véleménye szerint nagy szabadságot és önállóságot adna a területen dolgozóknak például a TAO visszaállítása vagy a színházjegyek áfájának csökkentése.
És hogy miért érné meg mindez az államnak? „A független előadó-művészeti szervezetek többnyire ugyanolyan közfeladatot ellátó, közhasznú szervezetek, mint a nagyobb intézmények. Ám sok esetben pont a kicsi szervezetek olyan rugalmasak, hogy képesek eljutni azokra a helyekre, ahova a nagyobb intézmények nem – hogy ott kifejtsék művészeti, kulturális hatásukat” – hangsúlyozta a Gólem Színház ügyvezetője.
Még nem oltják le a villanyt, de hónapról hónapra élnek
Vannak olyan társulatok, amelyeknek a pár millió forintos támogatás is létszükséglet, mert legalább néhány hónapig fellélegezhetnek. A 2008-ban létrejött Willany Leó Improvizációs Táncszínház ötmillió forintos működési támogatáshoz jutott a pályázat révén. „Az összeg jelképes, de segítségével decemberig túlélhetünk” – mesélte az Mfornak Grecsó Zoltán koreográfus-táncpedagógus, a Willany Leó alapítója. Mint mondta, mindannyian rendkívül alacsony fizetésért dolgoznak: az állandó munkatársak jellemzően 150 ezer forint körül keresnek havonta, amiért „számolatlanul végzik a munkájukat”. Szabad óráikban pedig, amikor nem táncolnak, máshol dolgoznak, hogy meg tudjanak élni.
Fotó: Piller Sándor
Grecsó Zoltán szerint alapvetően két lehetőségük van. Vagy pályáznak még a legkisebb összegekre is, vagy lehúzzák a rolót – úgy viszont egyikük sem csinálhatná azt, amit szenvedélyesen szeret. A jelenlegi helyzetüket illetően nem borúlátó, de tisztában van a realitásokkal. Független improvizációs táncszínházként egyre kevesebb lehetőséget kapnak. „Már nincs olyan művelődési ház, ami megengedheti magának, hogy például a tánc világnapja alkalmából előadást rendezzen. Kizárólag jegybevétel alapján lehet valamilyen szerződéses konstrukciót létrehozni játszóhelyekkel, az sajnos elképzelhetetlen, hogy ‘csak úgy’ meghívjanak bennünket. Az óriási forráshiányt, amivel a kulturális szcéna küzd, megpróbáljuk egymáson leverni, ami elképesztően nehéz helyzeteket szül” – tette hozzá.
Arra, hogy esetleg más módon tegyenek szert extra bevételre, például elkezdjenek egy forrásteremtő fundraising kampányt, nincs külön emberük, sem keretük.
„Nálunk az a helyzet, hogy időről időre megbeszéljük: bírjuk-e, akarjuk-e ezt. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de Noé bárkájának aposztrofáljuk magunkat: akik 21 táncművésszel dolgozva folyamatosan lehetőséget próbálnak biztosítani a Budapesten élő szabadúszó táncművészeknek a megmutatkozásra, koreografálásra, alkotásra” – vázolta törekvéseiket Grecsó Zoltán. Mint mondta, ennél több embert már nem tudnak foglalkoztatni. Így is szerencsésnek mondhatja magát, aki évadonként egy próbafolyamatban részt vehet, mert többre nincs lehetőség. (Összehasonlításképpen elmondta: aktív táncos korában, tíz éve még egy évadban hat próbafolyamatot teljesített).
„Azért tartunk ki, és azért gondoljuk, hogy akkor is folytatjuk, ha azt érezzük, hogy jobb lenne meghúzni a saját határainkat, mert különben még drasztikusabban csökkenne a lehetőségeink száma. Persze az is egy fontos szerepvállalás lenne, ha azt mondanánk: eddig és ne tovább” – fogalmazott a táncművész.
Jövőre valamivel jobb lehet a helyzet?
Az idei pályázati eredményeket ugyan nem érinti, de a jövőre nézve kedvezőbb képet fest, hogy a Fővárosi Közgyűlés néhány napja megszavazta a működési támogatás összegének emelését, mégpedig a 2020. évi szintre – írta meg a Revizor. Ez azt jelenti, hogy a pályázati keret 2029-ig 533,5 millió forint lesz. Ami nagy előrelépést jelenthet a független előadó-művészeti szervezeteknek még akkor is, ha hat évvel ezelőtt ez az összeg jóval többet ért.
