„Az egyes kifejezési formák nemcsak az egyén legbelsőbb érzéseit képesek kifejezni, többnyire jól társíthatók akár a hatalmat gyakorlók politikai üzeneteihez is, így minden kornak megvannak azok a kurzusművészei és -művei, amelyek a propaganda meghosszabbított karjaként érik el a lakosságot a színházakba, kiállítótermekbe, könyvesboltba is utánuk nyúlva, a kollektív tudatot is betöltve, téren és időn átívelően” - olvasható Bőhm Kornél frissen megjelent, Propaganda című könyvében.
A művészetnek álcázott propaganda című fejezet egyrészt visszarepít a múltba, amikor a propaganda céllal tömegesen készült robusztus szobrok, festmények és egyéb művészeti alkotások a hatalom rendíthetetlenségét tükrözték és üzenték. Másrészt bemutatja a propaganda jelenlegi vetületét, ami az elmúlt évtizedekben bekövetkezett technológiai fejlődésnek és a kommunikációs platformok dinamikus bővülésének köszönhetően jóval sokrétűbb és kérlelhetetlenebb lett. Miközben alapvető célja – hogy minél szélesebb célcsoporthoz jusson el – az elmúlt évtizedekben nem változott.
A szerző a könyv gondolati ívét követve az Mfor.hu-nak elmondta: ma már mindenki számára érzékelhető, hogy a politikai üzenetek széles körű átadása másképp valósul meg, mint néhány évtizede. Sokkal kommerszebb irányt követ – a művészetben is. „Ha a filmművészetről beszélünk, akkor szembeötlő, hány nagyköltségvetésű, didaktikus zsánerfilm készül – a témaválasztást nagyban meghatározza a dicsőséges magyar múlt, az egykori sikerek fókuszba helyezése” – vázolta Bőhm Kornél, kiragadva a mezőnyből két, kategóriájában említésre méltó, viszonylag friss propagandaalkotást. A II. András korát bemutató Aranybulla-sorozat leforgatásához közel 700 millió forintos állami támogatást kaptak az alkotók, míg a Petőfi Sándorról és a márciusi ifjakról szóló, Most vagy Soha című történelmi kalandfilm költségvetése elérte a hétmilliárd forintot.
Fotó: DepositPhotos.com
Ezek szuperprodukciók, már csak a – hagyományos, állami támogatást nem élvező független filmes produkciókhoz képest a – csillagos eget verdeső költségvetésük és az ebből megvalósuló, legújabb technológai eszközökkel megálmodott látványvilág miatt is. Szuperprodukciókkal pedig jobban el lehet érni az embereket – summázta Bőhm. Néhány évtizede is készültek azért ilyen alkotások, elég csak a Hídemberre, a Honfoglalásra vagy a Sacra Coronára gondolni.
Mint mondta, nemcsak az lehet a propaganda része és célja, hogy mi jelenjen meg, hanem az is, hogy miről ne essen szó vagy minek ne jusson tér, mi ne legyen fókuszban azért, mert szembe megy a központi törekvésekkel és a gondosan meghatározott iránnyal. “Azt is meg lehet határozni, hogy mi legyen elérhető, mi legyen kiállítva, meg azt is meg lehet nehezíteni vagy akadályozni, hogy mi jusson el az emberekhez. Mindkettő eszköz”.
A propaganda szó eredete az 1600-as évekig nyúlik vissza: a katolikus egyház adminisztratív szervét nevezték Congregatio de Propaganda Fide-nek. A latin popagare szóból származó propaganda jelentése: terjeszteni. A 19. századtól a politikusok is használni kezdték, hogy segítségével bizonyos nézeteket, ideológiát vagy hamis információt közvetítsenek nagy tömegek számára. A propaganda célja a közvélemény manipulálása, irányítása a legváltozatosabb eszközökkel.
Mit lehet tenni a propaganda ellen?
A kérdésre válasz ugyan létezik, de nem univerzális, nem mindenki számára érthető és követhető. Ahhoz ugyanis, hogy tehessünk a propaganda ellen, fel kell ismernünk, és tudatosítanunk kell magunkban, hogy mivel van dolgunk és az mennyire kellemetlen számunkra – ami sok esetben éppen annak hatékonysága miatt nehéz. Bőhm Kornél szerint jó stratégia, ha az ember megérzi, hogy nincs egyedül, nem csak ő érzi magát kényelmetlenül egy adott közegben vagy helyzetben.
„A propagandának van egy olyan vetülete is, hogy az ember nem feltétlenül tudja megvitatni másokkal a rossz érzéseit, amelyek annak tudhatók be, hogy megszabják, miről mit kell gondolnia. A minták felismerésében – hogy valami esetleg rajtunk kívül másnak sem tetszik –, az empátia generálásban, abban, hogy az emberek megélhessék, valami nincs rendben az egyes művészeti alkotások nagyon sokat tudnak segíteni” – fogalmazott Bőhm Kornél. Mint mondta, a propaganda terjesztőinek mindig is az volt érdekük, hogy minél kevesebb disszonáns, a központi gondolatmenettel ellentétes vélemény hangozzon el. Ebből a szempontból a közösségi média ma már alaposan keresztbe tesz: rontják a propaganda hatékonyságát a különféle közösségi média platformokon érkező villámgyors ellenreakciók, az azonnali reagálás és a hasonlóan gondolkodók toborzásának lehetősége.
Valaki mindig átveszi a stafétát
„Fontos érezni, hogy mindig vannak, akik kevésbé félnek, mint az átlagemberek. Akik bebizonyítják, hogy szembe lehet menni a propagandával, a központi üzenettel. Én például kimondottan díjazom, ha például az aznapi színházi előadásba a színészek spontán kiszólásokat, utalásokat építenek be, így reagálva az éppen aktuális társadalmi, vagy politikai eseményekre – szerintem ez bátor és gyors módja a propaganda elleni küzdelemnek” – fogalmazott.
Vannak, akik a gyors reakciót és a propaganda elleni harcot a maguk eszközeivel és lehetőségeivel mesteri szinten űzik – gondoljunk csak a Loupe Színházi Társulásra, akik nemrégiben petíciót is indítottak – Orbán Viktor miniszterelnöknek és Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnöknek címezve – szót emelve a gyűlöletet és társadalmi megosztottságot generáló, az élet minden területére ható és meghatározó politikai törekvések ellen. https://peticio.loupe.hu/ És akik Facebook-oldalukon időről időre frappáns videókkal reagálnak az aktuálpolitikai eseményekre, bemutatva, hogy meglátásuk szerint hogyan torzítják el az emberek értékrendjét és a világot, amiben élünk.
„Oroszországban egy Loupé-jellegű társulat valószínűleg már külföldről sugározna. Hogy egy országban meddig lehet elmenni, meddig valósítható meg a propaganda ellenesség, azon múlik, milyen mértékű a szabadság, a demokrácia. Nálunk azt azért nem lehet mondani, hogy „betiltanák” egyes előadóművészek munkásságát. Sokkal „puhább” a dolog, megoldható mondjuk úgy is, ha valaki nem léphet fel egy vidéki művelődési házban, mert ‘éppen nincs rá lehetőség’” – mondta.
