Két éve néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az egész világot bejárta az indiai származású brit író, Salman Rushdie megkéselését megörökítő videó. 2022 augusztusában az akkor 75 éves Rushdie a New York állambeli Chautauqua Intézetben tartott volna előadást, amikor a közönség soraiból egy fekete ruhás alak váratlanul előugrott, kést rántott és tizenöt szúrással megsebesítette őt. Mentőhelikopterrel szállították kórházba, de olyan súlyos sérülésekeket szenvedett – egyebek mellett a nyakán, a kezén, az arcán, a mellkasán és a combján –, hogy a nyolcórás műtét ellenére is kérdéses volt, életben marad-e.
Fotó: Depositphotos
Noha hosszú kórházi tartózkodást és rehabilitációt követően felépült, a támadás nem múlt el nyomtalanul: jobb szemére megvakult. Orvosai szerint alapvetően szerencsésnek mondhatja magát, mert ha merényője gyakorlott lett volna – vagyis tudja, hogyan és hova kell szúrni ahhoz, hogy megöljön egy embert – biztosan nem ússza meg - Rushdie egyebek mellett erről is beszélt a napokban a CBS amerikai tévétársaság 60 Minutes című műsorában, a támadás utáni első nyilvános interjújában.
A beszélgetés apropóját új, rendhagyó önéletrajzi kötete, a Kés, avagy az Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után szolgáltatta, ami éppen az átélt traumáról szól. "Ezt a könyvet muszáj volt megírnom: ez a módja annak, hogy kezembe vegyem az irányítást a történtek után, és művészettel válaszoljak az erőszakra” - vallotta be Rushdie. A személyes élményeket összegző kötetet a Penguin Random House amerikai kiadó jelentette meg április 16-án. Egy rövid beharangozóval bocsátották útjára, amiben kiemelték: tisztelik az író elszántságát, hogy igyekezett élethűen leírni az átélt traumát, és tapasztalatai nem rettentették el a további munkától.
A Salman Rushdie elleni késes támadást egy magányos merénylő követte el. A 24 éves Hadi Matar letartóztatásakor annyit mondott, hogy az író műveiből áradó iszlámellenesség tüzelte fel. Rushdie-t 1989-ben gyakorlatilag halálra ítélte Khomeini ajatollah, az iráni teokratikus állam alapítója és vallási vezetője, amikor kimondta rá a fatvát – egy iszlám vallásjogi döntést – A sátáni versek című kötete miatt. Ezt Rushdie saját bevallása szerint Mohamed próféta élete inspirálta, ám Khomeini ajatollah szerint iszlámellenes uszításnak minősült, ezért a hithű muszlimokat Rushdie megölésére szólította fel. Az író Londonban keresett menedéket, ahol egészen az Egyesült Államokba költözéséig, vagyis a kétezres évek elejéig a nap 24 órájában fegyveres védelmet kapott.
Magyarul is vág a Kés
Viszonylag gyorsan, nagyjából másfél hónap alatt készítette el a magyar nyelvű változatot Greskovits Endre műfordító, aki legalább harminc éve tolmácsolja Rushdie szavait, és mára több mint egy tucat könyvét jegyzi fordítóként. Nem volt különösebben nehéz dolga a szöveggel, mert mint azt az Mfornak elmesélte: “ennyi idő alatt az ember összecsiszolódik a szerzőjével, kiismeri a gondolkodásmódját, a szófordulatait, az előzményeket”. A Kés témaválasztásából és műfajából adódóan különbözik a Rushdie-tól megszokott, nagyívű szépirodalmi művektől; gyakorlatilag a Joseph Anton: Egy emlékirat címmel megjelent önéletrajzának folytatása, ami azzal ért véget, hogy a szerző Amerikában kezdett új életet.
A kérdésre, hogy a Kés mennyire őszinte és mennyire támaszkodik a fikcióra, Greskovits Endre elmondta: alapvetően dokumentarista alkotás, amiben a feleségéhez köthető szerelmi szál mellett vannak életrajzi ihletésű fiktív elemek. Mivel – ahogy ezt Rushdie előszeretettel hangoztatja is – nem hajlandó sem kiejteni, sem leírni támadója nevét, akit könyvében egy A betűvel jelöl (ez az angol asshole kifejezés rövidítése), egy fiktív beszélgetést gondolt ki. Ebben megpróbálta beleképzelni magát az elkövető helyzetébe. Mert mint mondta, annak ellenére, hogy 27 másodpercnél többet – eddig tartott a támadás – nem hajlandó szánni rá az életéből, a motivációjára és a merénylet lélektani okaira azért kíváncsi.
A mű egyfajta önterápiás folyamat leképeződésének is tekinthető. Lényegében okulás, hogy mindenkivel történhet rossz, akkor is, ha biztonságban érzi magát - tette hozzá Greskovits Endre utalva arra, hogy noha a fatva ellenére a szerző több évtizedes amerikai tartózkodása viszonylagos nyugalomban telt, megtörtént a baj.
“De nem olyannak ismerem, aki emiatt visszavonul, valószínűleg igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint eddig, és bízik benne, hogy nem lesz több ellene irányuló támadás” - vélekedett Greskovits. Hozzátette: neki az a dolga, hogy munka közben kizárólag a szövegre koncentráljon, ám “Rushdie van olyan jó író, hogy a történet hatással legyen a fordítóra is”. Vagyis ő sem nem tudta figyelmen kívül hagyni a mű keletkezésének körülményeit - Rushdie a már említett interjúban is teljes őszinteséggel tárta fel, mit érzett, amikor a nyakából spriccelt a vér, és felrémlett előtte, hogy jó eséllyel az utolsó perceit éli.
A magyar kiadás – a kötet itthon április 30-án a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg – zökkenőmentesen ment, nem volt semmi extra kérés Rushdie ügynökségétől a megjelenéssel kapcsolatban. "Nyilván a jogdíj valamivel több volt, mint egy Rushdie-könyv esetében általában, de ezzel nincs gond. Az ügynökség és mi is abból indultunk ki, hogy a tragikus események, amelyek vele történtek, és az, ahogy megírta a felépülése történetét, több olvasót érdekelhet, mint egy szépirodalmi kötete" - válaszolta az Mfor megkeresésére M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó vezetője. Hozzátette: Rushdie munkássága, mágikus realista művei Magyarországon soha nem örvendtek akkora népszerűségnek, mint az angolszász területeken. A Kés keletkezésének körülményei viszont sajátosak, ezért eleve különleges helyet foglal el az életműben.
A gépezet forog, az író pihenhet(ne)
Az új kötet létrejöttében fontos szerepe volt negyedik, jelenlegi feleségének, a nála harminc évvel fiatalabb költő és képzőművész Rachel Eliza Griffiths-nek: ő rögzítette a nyersanyagul szolgáló beszélgetéseiket. És a terapeutájának, amint azt Rushdie az AP hírügynökségnek adott interjújában finom éllel meg is jegyzett. “Az első fejezet, amiben a tényleges támadásról esik szó, mégpedig részletesen, azt baromi nehéz volt megírnom” - nyilatkozta Rushdie, egyúttal azt is elmesélve, hogy egyáltalán nem bírja a fájdalmat.
“Én csak egy átlagos fickó vagyok, aki reméli, hogy ilyesfajta dolgok nem történnek meg vele, hogy nem kell a félelemmel és a fájdalommal megküzdenie”.
Az AP kérdésére, miszerint félt-e attól: az a sorsa, hogy így haljon meg, Rushdie elmondta, hogy nem hisz sem a sorsban, sem a véletlenekben. Abban hisz, hogy az életünket mi magunk irányítjuk. Az interjúból az is kiderül, hogy az író nyugodt, csendes gyereknek számított, egy évvel fiatalabb húga volt az, aki verekedett, és akit sokszor ki kellett húznia a csávából. A késes támadás alapvetően nem változtatta meg: önmaga maradt.
“De egy kicsit megacélozódott a lelkem. Az, ami akkor történik az emberrel, ha megcsapja a halál szele – és olyan közel kerül hozzá, amennyire csak lehet, anélkül, hogy elindulna a semmibe – megmarad. Vagyis mindig lesz egy árnyék” - fogalmazott az író.
