A legutóbbi hírek szerint a Warner igazgatótanácsa ismét elutasította a Paramount legutóbbi, 108,4 milliárd dolláros felvásárlási ajánlatát, és arra kérte a részvényeseket, hogy támogassák a Netflixszel kötött 82,7 milliárd dolláros megállapodást. De hogyan vált film- és médiaipari óriássá a Netflix? Ezt taglalja az orosz Kommerszant című napilap.
A gigaüzlet mögött a nagyközönség számára névtelen befektető cégek és részvénytömegek húzódnak. A Warner Bros. Discovery igazgatótanácsa jelezte részvényeseinek, hogy a Paramount legutóbbi, átdolgozott ajánlata továbbra sem versenyképes a Netflixszel kötött megállapodással szemben. A testület szerint a Paramount 108,4 milliárd dolláros felvásárlási kísérlete nemcsak elégtelen, hanem túlzott pénzügyi kockázatokat is hordoz – számolt be erről a CNN és több hazai szaklap is.
Az 1990-es években hihetetlenül felgyorsult a technikai fejlődés a film-, zene- és médiaiparban is. Az új technológiák néhány év alatt megjelentek és elavultak, sokan egyszerűen nem tudtak lépést tartani a változó trendekkel. Amikor Reed Hastings szoftvermérnök és vállalkozó, aki korábban Szilícium-völgyi startupoknál dolgozott, 1997-ben Kaliforniában kikölcsönzött egy Apollo-13 videót, fogalma sem volt, hogy ezzel forradalmasítani fogja a filmipart.
A film megtekintése után Hastings elfelejtette visszaadni a kazettát. Csak akkor jutott eszébe, amikor 40 dolláros késedelmi díjat kapott az üzlettől. Abban az időben a Blockbuster volt az Egyesült Államok és a világ egyik legnagyobb kölcsönzőlánca. Üzleteik olyanok voltak, mint a könyvtárak – hatalmas terek, videokazetták ezrei a polcokon, ahol a vásárlók kiválaszthattak egy filmet, és kikölcsönözhették azt. Viszont sokan elfelejtették a kazettákat időben visszavinni. Tetemesek lettek a késedelmi díjak, amelyek a vállalat nyereségének jelentős részét tették ki.
Reed Hastings úgy döntött, nemcsak versenytársat teremt a Blockbusternek, hanem lekörözi azt. Társával, Marc Randolph-fal úgy döntöttek, hogy filmeket kölcsönöznek – de nem üzletekben, hanem postai úton. Csakhogy a videokazetták postázása problémásnak bizonyult, terjedelmesek és törékenyek voltak, gondos csomagolást igényeltek, és több napba telt, mire megérkeztek a címzetthez. A partnerek ezután a DVD-technológiához fordultak, amely akkoriban viszonylag újnak számított – ezeket először Japánban mutatták be 1996 novemberében.
Hastings egy dél-kaliforniai városban vásárolt egy DVD-t, beletette egy normál postai borítékba, és postán elküldte saját magának. A boríték másnap épségben megérkezett. Így 1997-ben Reed Hastings és Marc Randolph megalapítottak egy postai úti szisztémán működő DVD-kölcsönzőt. Az üzleti modellt részben az Amazontól másolták le, amely akkoriban könyveket árult a weboldalán keresztül, és postai úton kézbesítette azokat.
Fotó: DepositPhotos.com
Egy modern weboldal létrehozása Hastings számára nem volt nehéz, de az új cégnek névre volt szüksége. A partnerekkel tucatnyi lehetőséget vizsgáltak meg, végül a flick szleng kifejezés mellett döntöttek, hozzákapcsolva a „net” szót. Így született meg 1998-ban a a Netflix.
A vásárlók imádták a DVD-ket normál postai borítékban kapni. A megrendelések olyan gyorsan özönlöttek, hogy a Netflix weboldala gyakran összeomlott, és az alkalmazottaknak a legközelebbi számítástechnikai üzletbe kellett rohanniuk, hogy további műszaki felszereléseket vásároljanak.
Hastings hamarosan egy másik problémát is megoldott – ez ismét a késedelmi díj volt. Sok vásárló itt sem tartotta be a kölcsönzési időtartamot. Ezért 1999-ben a Netflix bevezette a havi DVD-kölcsönzést. A felhasználók üdvözölték a késedelmi díjak eltörlését.
Bill Clinton tehet róla?
A Blockbuster sokáig nem vette komolyan a feltörekvő kisvállalatot. Az 1990-es évek végén a Blockbuster a csúcson volt, több mint 9000 üzlettel országszerte és több mint 5 milliárd dolláros piaci részesedéssel. Volt-e oka aggódni néhány ismeretlen nevű feltörekvő cég miatt? A két cég sorsába beleszólt egy világraszóló botrány is.
Egész Amerika 1998-ban élőben nézte a televízióban az akkori elnök, Bill Clinton szexuális kalandjait leleplező, Monica Lewinsky gyakornokkal való kapcsolatának sztorijait. Az 1999-es szenátusi meghallgatások akkora sikerré váltak, hogy sokan felvették azt videokazettára, hogy újra megnézhessék. A Netflix felfigyelt erre, és úgy döntött, hogy DVD-ket árul a Bill Clinton és Monica Lewinsky részvételével megtartott szenátus előtti meghallgatásokról. De sietniük kellett, a lemezeket szédületes sebességgel dobták piacra, és sokszor még a tartalom pontos címkézésére sem volt idejük. Végül az egyik vállalkozó összekevert két tartalmat, és a szenátusi meghallgatások helyett kínai pornót rakott fel egy nagy adag címkézetlen lemezre.
Maga a Netflix is csak a meglepődött ügyfelek telefonhívásai után értesült erről. De reklámnak nem volt rossz. Sőt, a cégvezetés egyszerűen csak nevetett rajta, és kedvezményt ajánlott az érintett ügyfeleknek a következő előfizetésükre.
A századfordulón beütött a tech-krach. Számos vállalat, köztük az online kiskereskedelemmel foglalkozók részvényárfolyama zuhant. Az eladások csökkenni kezdtek, és a cég választás előtt állt: vagy bezár, drasztikusan csökkenti a költségeket, vagy tőkeerős felvásárlót keres. Hogy megmentsék a vállalkozást a csődtől és az alkalmazottakat a leépítésektől, Hastings és Randolph számos ajánlatot küldtek potenciális partnereknek. Hirtelen válasz érkezett a Blockbustertől.
Ahogy Randolph később felidézte, a hétvégén egy kaliforniai ranchon pihent, amikor hívást kapott Dallasból, ahol a Blockbuster központja volt. Az óriáscég vezetői azonnal találkozni akartak velük. Randolph és Hastings, úgy ahogy voltak, azonnal siettek a repülőtérre, és felszálltak az első Dallasba tartó járatra. Hamarosan lélegzetvisszafojtva léptek be a cég csupaüveg felhőkarcolójába.
„A konferenciaterem akkora volt, mint egy futballpálya, a Blockbuster vezetői ültek bent drága öltönyökben. Mi pedig beléptünk, flip-flop papucsban és rövidnadrágban” – mesélte később Marc Randolph. Ő és Hastings azt javasolták, hogy a Netflixet olvasszák be a Blockbusterbe internetes részlegként – a Netflix alapítói 50 millió dollárt kértek a vállalkozásuk eladásáért. „Amikor meghallották ezt a számot, gyakorlatilag nemet mondtak”
Külső finanszírozás nélkül Hastings és Randolph tehát kénytelenek voltak drasztikus intézkedéseket hozni – a teljes vállalkozás megmentése érdekében 40 százalékkal csökkentették a munkaerő-állományt. Személyesen tájékoztatták alkalmazottaikat a leépítésekről, és bocsánatot kértek, elmagyarázva, hogy különben az egész vállalat összeomolhat.
A kirúgott dolgozók később azt mondták, hogy nem haragudtak a vezetőségre, és csak azért sírtak, mert egyszerűen csak élvezték a Netflixnél végzett munkát. Valójában sokan, akik emlékeztek a cég korai éveire, azt mondták, hogy a vállalaton belül ritka közösségi szellem dívott, az alapítók, Marc Randolph és Reed Hastings gyakran szerveztek céges kirándulásokat az alkalmazottaknak.
Csak így tudták túlélni a 2000–2001-es legnehezebb időszakot. De a vállalatnak továbbra is szüksége volt készpénzre. 2002 májusában a Netflix részvényei 15 dolláros áron kerültek a Nasdaq tőzsdére. Minden várakozással ellentétben a befektetők jól fogadták azokat. A vállalatnak akkoriban hatalmas összeget – 82,5 millió dollárt – sikerült bevonnia az üzletbe. Ez lehetővé tette számukra, hogy visszavegyenek néhány alkalmazottat.
2003-ban, amikor elérték az egymillió előfizetőt, az egyik alapító, Marc Randolph, otthagyta a céget. Nem akart egy nagyvállalatnál dolgozni – jobban szeretett startupokat létrehozni és fejleszteni. Reed Hastings viszont maradt. Ugyanebben az évben a Netflix felkeltette olyan óriások figyelmét, mint az Amazon, a Walmart. A Blockbuster még kémeket is küldött a Netflix elosztóközpontjaiba, hogy kiderítsék, hogyan sikerült a cégnek ilyen gyorsan DVD-ket postáznia.
A Blockbuster kétségbeesetten próbált saját DVD-kölcsönző szolgáltatást létrehozni, sőt, még a hírhedt késedelmi díjakat is eltörölte. De már túl késő volt: 2004-ben a gyengélkedő óriás felkeltette a hírhedt üzleti hiéna, Carl Icahn figyelmét. Ő ismert volt arról, hogy felvásárolta a nehéz helyzetben lévő vállalatok értékvesztett részvényeit, képviselőit beillesztette az igazgatótanácsba, majd üzleti reformokat hajtott végre, ahogy jónak látta – csak hogy aztán magasabb áron eladja a részvényeket. 2010-ben a Blockbuster mégis csődbe ment.
Már előtte, 2007-ben, a szélessávú internet fejlődésének köszönhetően a Netflix elkezdte tesztelni a filmstreaminget – ez egyszerűbb és olcsóbb volt, mint a lemezek postázása. Az Egyesült Államokban azonban a filmgyártók és a szerzői jogok tulajdonosai betiltották a filmek online letöltését. A 2000-es évek végére mégis a streaming üzletág lett a Netflix összes művelete közül a leggyorsabban növekvő.
Megszületett az első saját sorozat
A cég ezek után is többször kilábalt a tőzsdei krachokból. Ekkor döntötték el, hogy új bevételi forrást keresnek és tartalomgyártásba fektetettek. A Netflix megszerezte a Kártyavár című politikai krimi megfilmesítési jogait. A Kártyavár jogaiért folytatott versenyben a Netflix számos versenytársát megelőzte, köztük az óriás HBO Maxot. A pletykák szerint ebben az is közre játszott, hogy David Fincher rendező nem akarta egy nagy hollywoodi stúdiónak elkészíteni a sorozatot, amely 2013-ban végül hatalmas sikert aratott.
Ezt az is elősegítette, hogy a Netflix korán felismerte a millenniumi generáció érdeklődését az új tartalmak iránt, amely a szériákat részesítette előnyben a hagyományos filmekkel szemben, a „tévésorozatnézés bekuckózva, otthon, kávés bögrével” trenddé vált.
A sikert követően a Netflix nekiveselkedett a saját filmek és sorozatok gyártásának, amelyek csakhamar világsikerek lettek, és sok millió dolláros profitot termeltek. A 2010-es évek közepén a Netflix a streaming szolgáltatásnak köszönhetően az Egyesült Államok legnagyobb internetes filmnézési ágazatának vezetőjévé vált. 2016-ban a vállalat jelentős nemzetközi terjeszkedésbe kezdett, és 130 országban indított hasonló szolgáltatást. 2017-ben az előfizetők számát tekintve az Egyesült Államok legnagyobb televíziós társaságává vált, megelőzve olyan nagy múltú szereplőket, mint a Disney és a Discovery.
Amikor 2020-ban kitört a Covid-19 világjárvány, és mindenkit otthoni önkéntes karanténba kényszerített, a Netflix streaming szolgáltatásainak és sorozatainak népszerűsége az egekbe szökött – akárcsak a vállalat profitja. A Netflix most már megengedhette magának, hogy a brit királyi család tagjait szerződtesse dokumentumfilm-sorozatához. Éves bevételük mára eléri a 40 milliárd dollárt, miközben sok hollywoodi veterán filmes cég küzd a talpon maradásért.
Októberben a Warner Bros. Discovery bejelentette, hogy vevőt keres, a lehetséges kérők között pedig a Paramount és a Comcast telekommunikációs vállalat is szerepelt. Amikor azonban a Warner Bros. vezetősége december elején megállapodásra jutott a Netflixszel, az sokkolta Hollywoodot. Több sztár, így Jane Fonda is hevesen ellenezte az üzletet, félve attól, hogy az tönkreteszi az egész szórakoztatóipart.
Michael O'Leary, a Cinema United, az Egyesült Államok 30 ezer mozit képviselő iparági szervezet vezérigazgatója „példátlan fenyegetésnek” nevezte a Netflix felvásárlását, és megfogadta, hogy küzdeni fog ellene. Függetlenül a Warnerért folytatott csata kimenetelétől „a mozik bezárnak, a munkahelyek megszűnnek majd” – mondta O'Leary.
Mára a Netflix már örökre megváltoztatta mind Hollywoodot, mind a globális filmipart. Számos országban a helyi vállalatok néhány évvel ezelőtt elkezdték elindítani streaming platformjaikat, és saját filmjeiket és televíziós sorozataikat gyártani.
