Habsburg József Antal János főherceg 1776. március 9-én született Firenzében, II. Lipót császár - akkor toscanai nagyherceg - és Mária Ludovika spanyol infánsnő tizenhat gyermeke közül a kilencedikként. Apja, II. József halála után, 1790-ben foglalta el a császári trónt, József ettől kezdve Bécsben élt. Pest-Budán két évvel később járt először, amikor a Lipótot a császári trónon követő I. Ferencet (József főherceg bátyját) magyar királlyá koronázták. Magyarország helytartója 1795-ben lett, majd egy évvel később a pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással választották meg Magyarország nádorának, a király utáni fő közjogi méltóságnak, ezzel egyidejűleg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is lett. Az ifjú főherceget hamar megkedvelték, főleg amikor kitudódott, hogy magyarul tanul, a nyelvre Verseghy Ferenc költő oktatta, aki részt vett a magyar jakobinusok mozgalmában.
Eleinte az udvar akaratát hajtotta végre, de miután megismerte a helyi viszonyokat, az ország történelmét és alkotmányát, próbálta összehangolni az udvar és a magyar rendek érdekeit. 1809-ben ő hirdette meg az utolsó nemesi felkelést, de a csapatokat János főherceg parancsnoksága alá rendelték, s azok vereséget szenvedtek a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen vívott ütközetében, a győri csatában. A Metternich kancellár fémjelezte abszolutizmus idején igyekezett bátyját, a császárt rávenni arra, hogy térjenek vissza az alkotmányossághoz, a magyarok és az uralkodóház viszonyát reformokkal javítsák. Kieszközölte a kegyelmet a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczynak, s nagy szerepe volt abban, hogy 1825-ben - 13 év szünet után - újra összehívják a reformkor kezdetét jelentő országgyűlést. Az udvarban mindezért gyanakvás övezte, ellenfelei azzal vádolták, hogy maga akar király lenni.
Sokrétű tevékenységét nehéz összegezni: 1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár, melynek gyűjteményét értékes kódexekkel és ősnyomtatványokkal bővítette. Pest-Buda fejlesztése érdekében 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, Lipótváros kiépítését. Szorgalmazta a gellérthegyi csillagvizsgáló építését, úttörő szerepe volt a Városliget és az általa megvásárolt Margitsziget parkosításában. 1826-ban alapította meg Pesten a Vakok Intézetét, Széchenyi Istvánnal együttműködve pártolta a Pest-Vác vasútvonal létrehozását. Tevékenysége nyomán vált az 1830-as évekre Pest poros kisvárosból országos politikai, kulturális és gazdasági központtá. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről a Ludovika nevet kapta.
Az 1825-ös első reformországgyűlésen Széchenyi felajánlását a Tudományos Akadémia alapítására 10 ezer forinttal támogatta. Az 1832-36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit, s megakadályozta, hogy a felsőtábla vétót emeljen az alsótábla határozatai ellen. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején a mentést irányította, az árvízkárok enyhítéséért is sokat tett. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását. Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, az általa épített kastély kertjében pedig arborétumot. 1846-ban ő alapította az Ipartanodát, a Műegyetem elődjét, amelyet 1846-ban róla neveztek el, az intézmény elnevezése 1934-től 1948-ig Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt.
Első felesége I. Pál orosz cár lánya, Alekszandra Pavlovna volt, a rendkívüli népszerűségnek örvendő orosz nagyhercegnő két év házasság után, 1801-ben gyermekágyi lázban halt meg. József nádor csak 1815-ben nősült meg újra, második felesége, Hermina anhalt-saumburgi hercegnő ikergyermekei, Hermina főhercegnő és az utolsó magyar nádor, István főherceg anyja szintén gyermekágyi lázban hunyt el. Harmadik feleségét, Mária Dorottya württembergi hercegnőt 1819-ben vette el, tőle öt gyermeke született.
Ez lesz Obama új otthona
József főherceg nádorrá választásának ötvenedik évfordulóját 1846-ban országos ünnepségsorozattal ünnepelték. A következő évben, 1847. január 13-án halt meg Budán, a budavári nádori kriptába temették. A Habsburgok magyar ágának megalapítója nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, de ő volt az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és a nemzet érdekeinek szentelte életét. Ahogy mondták róla: Habsburgnak született, de magyarként halt meg.
1945 után kevés szó esett róla, alakja kikopott az emlékezetből, ismertsége ma sem túl nagy. A nádor nevét jelenleg Alcsútdobozon általános iskola, Ürömön német nemzetiségi általános iskola, Budapesten gimnázium és szakképző iskola viseli. A főváros V. kerületében 1938-ban neveztek el róla teret, ahol 1869 óta áll Johann von Halbig által készített szobra. 1996-ban a Vakok Általános Iskolájában felavatták emléktábláját, 1997-ben, halálának százötvenedik évfordulója alkalmából a Budapesti Történeti Múzeumban nyílt nagyszabású kiállítás. (József nádorhoz kevés tárgyi emlék köthető, mert saját és első felesége sírhelyét többször feldúlták, kirabolták, az alcsúti kastélyt 1945-ben kifosztották és felégették.) 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen leleplezték mellszobrát, Turi Jobbágy Miklós 1912-ben készült, de megsemmisült alkotásának újrafaragott változatát.
MTI
