A minimálbér a rendszerváltás óta gyakorlatilag háromoldalú egyeztetéseken dől el, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT), 2012. óta pedig a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF), a munkaadók, a munkavállalók valamint a kormány képviselői között. Az elmúlt években a háromoldalú egyeztetés igazából kétoldalú volt, a kormány ugyanis jelezte, hogy a maga részéről elfogadja a munkaadók és munkavállalók megállapodását, majd “előkelő idegenként” szemlélte a vitát.
Ez elég egyszerűen zajlott, a munkavállalók minél nagyobb minimálbéremelést szerettek volna, a munkaadók minél kisebbet. Aztán valahol a két szélsőérték közepén mindkét fél beletörődött a néhány százalékos emelésbe. Janus arcú álláspont volt a kormány kívülállása, hiszen a munkaadók következetesen azt képviselték, hogy a kiugróan magas magyarországi bérterhek, értsd a béreket terhelő, a kormány által kiszabott adók mellett képtelenség a nagyobb volumenű béremelés. Ennek mértékéről érdemes tudni, hogy egy forint nettó bér kifizetése a munkaadónak korábban két forintjába került, de még ma is egy forint 77 fillér a sokszor propagált adócsökkentések ellenére.
Konkrét példa:
Bruttó 260 ezer forintos bér esetén a dolgozó nettó 172 900 forintot kap kézhez, miután levonnak tőle 39 000 forint személyi jövedelemadó előleget és 48 100 forint társadalombiztosítási járulékot. A munkaadó még fizet munkavállalója után 4 000 forint szakképzési hozzájárulást és 41 000 forint szociális hozzájárulást. A munkaadó tehát összesen folyósít 172 900 forintot beosztottjának, plusz 132 000 forintot az adóhatóságnak.
A munkaadók tehát folyamatosan azt mondták, hogy a bérterhek csökkentése nélkül nem lehet komolyabb béremelésről gondolkodni. Az elmúlt 11 évben erre az érvelésre nem reagált a kormány, most azonban igen, 4 százalékponttal csökkentenék a szociális hozzájárulás (szocho) mértékét. Nem kell tehát nagy jóstehetség ahhoz, hogy azt mondjuk, a 200 ezres minimálbér ötlete sikerre van ítélve. Az igazi kérdés, hogy több mint 10 év után, miért aktivizálta magát hirtelen a kabinet e témában?
Valószínűleg nem állunk messze a valóságtól, amikor azt gondoljuk, hogy az ok, a jövő évi országgyűlési választás, hiszen az ellenzék aduásza lehetne a magyarországi siralmas minimálbér. E tekintetben az Európai Unió utolsó helyeinek egyikén kullogunk, miközben “dübörög a gazdaság”.
Látni kell ugyanakkor, hogy a 20 százalékos emeléssel is csak maximum két hellyel kerülhetünk előbbre feltéve, ha Lettország és Románia nem növeli jövőre a minimálbért. Ennek azonban rendkívül kicsi a valószínűsége, vagyis egy biztos,
az egyötödös emeléssel is a sereghajtók között maradunk.
Ráadásul nem lesz diadalmenet ez az elkésett korrekció, ugyanis számos konfliktust rejt magában. A munkaadók táborát látványosan kettényisszantja az intézkedés. A kényszer- és kisvállalkozóknak, akik eddig is alig tudták fizetni a béreket és azok terheit, nemhogy csökken a költségük, hanem tovább nő.
Elvileg pozitív elem, hogy az intézkedés csökkenti a fekete gazdaságot, hiszen a minimálbéres alkalmazottak többsége, zsebbe kap további pénzeket munkaadójától, mivel a minimálbérből nem tudna megélni. Az emelést követően a zsebbe tett összegek valószínűleg kisebbek lesznek. A multik esetében a szocho megnyirbálása valódi költségcsökkenést jelent, hiszen némi túlzással hírből sem ismerik a minimálbért, így nem lesz kötelező bért emelniük.
A legjobban azok a cégek járnak, például informatikai vállalatok, amelyek nemzetközi piaci bérekkel dolgoznak, tehát egyetlen fillérrel sem kell emelniük a béreket, miközben bérköltségük 4 százalékkal csökken.
Az eddig is drámaian szétnyílt olló tehát kicsik és nagyok között, tovább nyílik.
A multik és a nagyvállalatok versenyelőnye fokozódik, a magyar mikrovállalkozókra pedig lassan keresztet vethetünk. Vagy újabb méltatlan adóelkerülési technikákra kényszerülnek, a lebukás folyamatos veszélyével együtt.
A másik problémát az állami alkalmazottak jelentik majd, akiknél a minimálbér tovagyűrűző hatása miatt emelni kellene a béreket, miközben kevesebb pénzt lehet tőlük visszaszedni az adóval. És itt már giga feszültségek vannak most is, hiszen például egy több diplomás, több nyelven beszélő senior önkormányzati hivatalnok kevesebbet keres, mint egy kezdő eladó valamelyik multinál, és erre tényleg nem lehet mást mondani, szégyen.
Megkésett, de halaszthatatlan intézkedésről van tehát szó, amelynek költségei és társadalmi hatásai szinte kiszámíthatatlanok. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára, Bodó Sándor szerint a szocho csökkentésével mintegy 500 milliárd forintot hagynak majd a vállalkozásoknál. Sajnálatos, hogy ennek az összegnek egy jelentős része nem magyar cégeknél marad, így érdemes lenne gondolkodni valamiféle kompenzáción. A magyar mikrovállalkozások esetében, ha nem történik semmi, akkor tovább tart lassú, de biztos agóniájuk. 2011 és 2016 között, vagyis 6 év alatt 15 ezer bolt zárt be Magyarországon.
