Az előző évhez hasonlóan a PSZÁF 2012-ben is kezdeményezte a hazai biztosítók körében a Szolvencia II mennyiségi hatástanulmány futtatását, amelyben a hazai biztosítási piac gyakorlatilag minden szereplője részt vett. A bruttó biztosítási díjbevételt és tartalékokat tekintve a tanulmányban közreműködő biztosítók a piac 98 százalékát lefedték. Közel azonos módszertani alapon már három hatástanulmány idősorával rendelkezik a felügyelet: a 2009. évre vonatkozó Szolvencia II ötödik mennyiségi hatástanulmánnyal (QIS2009), illetve ennek két hazai újrafuttatásával a 2010. és 2011. évekre vonatkozóan (QIS2010, QIS2011).
A PSZÁF által közzétett tanulmány szerint a minimális tőkeszükségletnek minden résztvevő biztosító megfelelt, ugyanakkor négy társaság esetben 100 százalékhoz közeli volt a minimális tőkeszükséglet szerinti tőkefeltöltöttség. A biztosítók átlagosan ötször annyi szavatolótőkével rendelkeznek, mint amennyi a minimális tőkeszükségletük, de nagy a biztosítói adatok szóródása (103% és 1405% között helyezkednek el) a szektorszintű átlag körül. A szavatolótőke-szükségletnek három biztosító nem felelne meg, ami a szélesebb részvétel és a rosszabb gazdasági körülményeket is figyelembe véve javulást jelent az előző évhez képest (tavaly négy biztosító nem felelt meg a 100 százalékos feltöltöttségi aránynak).
A Szolvencia II esetében a korábbi módszerhez képest az életbiztosítók feltöltöttsége nagyobb mértékben csökkent, mint a nem-életbiztosítóké. A kompozit biztosítók feltöltöttsége ezzel szemben növekedett. Összességében a kompozit biztosítók jelentős súlya miatt az átlagos tőkehelyzet is javulást mutat.
A Szolvencia I értékről Szolvencia II értékre történő átértékelés következtében az eszközök értéke kevésbé csökken az összes kötelezettség értékéhez képest. Ennek ellenére 2009 óta folyamatosan és nagymértékben csökkent az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete: a 2009. évi 602 milliárd forintról 2011-es 389 milliárd forintra. A 2009-2011 közötti időszakban összességében a Szolvencia II értéken számított eszközök értékének mintegy 10 százalékos csökkenése, míg a Szolvencia II kötelezettségek alakulása tekintetében 5,1 százalékos növekedése történt. A 2011-es változások mögötti okokat két csoportra bontottuk: eszközök és tartalékokon kívüli kötelezettségek, illetve a tartalékok értékének változása.
Ami a biztosítási tartalékokat illeti, a Szolvencia II szerinti érték a Szolvencia I értékhez képest 17 százalékkal alacsonyabb 2011. év végén. A legjelentősebb csökkenés a nem-életbiztosítási tartalékoknál következett be (-37 százalék), ezt követik a hagyományos életbiztosítási termékek (-16 százalék), a legkisebb mértékű átértékelés a unit linked termékeknél figyelhető meg (-11 százalék).
Eszközök és tartalékokon kívüli kötelezettségeket vizsgálva a tanulmány azt állapította meg, hogy 2011-ben az eszközök Szolvencia II szerinti értéke 5 százalékkal lett alacsonyabb a Szolvencia I értékhez képest. Ennek legfőbb oka a jelenlegi aktualizált múltbeli bekerülési érték és a Szolvencia II gazdasági érték eltérése. A 2011. év végi állampapír-hozamgörbe magas szintje az állampapírok leértékelődéséhez vezetett a Szolvencia I könyv szerinti értékhez képest.
A szavatolótőke-szükséglet összetétele kapcsán a PSZÁF azt emelte ki, hogy a három legfontosabb kockázat a nem-életbiztosítási, a piaci és az életbiztosítási kockázatok. A működési kockázati tőkeszükséglet a teljes nem diverzifikált szavatolótőke-szükséglet átlagosan 8,5 százalékát teszi ki. A kockázati modul esetében jelentős különbségeket találtak az élet-, nem-életbiztosítási szegmensben. A unit linked költségek komponens jelentősen megnöveli erre az életbiztosítási üzletágra intenzíven támaszkodó biztosítók működési kockázati tőkekövetelményét, ezáltal egy-két biztosító esetében jelentősen csökkenti a tőkefeltöltöttség értékét.
A QIS2011 hatástanulmányban a korábbiakhoz képest jelentősen csökkent a szektor szavatolótőke-szükséglete, amely elsősorban a piaci kockázat csökkenésének és a nem-életbiztosítási kockázati tőkeszükséglet mérséklődésének tulajdonítható. A tanulmány vizsgálta az állampapírok kamatréskockázatát is, ennek során a felügyelet fel kívánta mérni annak a hatását, hogy az állampapírokra számított kamatréskockázat milyen mértékben változtatna a biztosítók tőkefeltöltöttségén. Azt állapították meg: az életbiztosítási tevékenységet végző biztosítókat nagymértékben érintené hátrányosabban az állampapírok bevonása a kamatréskockázati almodulba, ezen belül elsősorban a kisméretű biztosítókat (ahol alacsony a szavatolótőke és a teljes szavatolótőke-szükséglet értéke, de arányaiban nagy és hosszabb lejáratú az állampapír-állományuk, elsősorban a tartalékfedezetet tekintve). A kompozit biztosítók esetében a nagy állampapír-portfólióra számított kamatréskockázati tőkeszükséglet ellenére a végső szavatolótőke-szükséglet növekedése mérsékeltebb, ugyanis a diverzifikációs hatás jobban tud érvényesülni esetükben.
Összességében a piaci szereplők felkészültsége javuló tendenciát mutat, azonban a PSZÁF tapasztalatai alapján nem vonható egyértelmű párhuzam a benyújtott hatástanulmányok minősége és az egyes biztosítók rendelkezésére álló erőforrása, valamint eddigi részvételeik száma között. A 2009 óta résztvevő nagy biztosítók között is találhatók változatlanul jók és közepes minőségű eredményekkel rendelkezők, de van olyan kis biztosító is, amely már első alkalommal jó felkészültségről tett tanúbizonyságot.
mfor.hu
