Úgy tűnik, hogy mindenki - és így a költségvetés készítői is - az IMF-megállapodásban lefektetett számokat veszi figyelembe. Ennek értelmében az elsődleges szempont a költségvetési hiány - úgy, hogy lehetőleg ne legyen jövőre adóemelés, és ha már a terhek csökkentése nem lehetséges, akkor is inkább adóegyszerűsítés irányába mozduljunk el, vélekedik Barcza György.
Mint mondta, az IMF rövidpórázon tart minket - gondoljunk csak arra, hogy immár negyedévenként kell beszámolni a hiánycélról, és az első ilyen értékelés februárban készül majd el. Feltehetően a húszmilliárd eurós csomag újabb részletei folyósításának előfeltétele az, hogy a hiánycélokat teljesítsük.
Kétségtelen: a kormányon erős a politikai nyomás annak érdekében, hogy lazítson a szigorú fiskális kereteken. Barcza György szerint a közszolgák hétvégi tüntetése után bejelentett közalkalmazotti bérkompenzáció még belefér a tartalékkeretbe, azaz még nem veszélyezteti az IMF-program sarokszámait. Ez csak akkor okozhat problémát, ha jövőre negatív meglepetés ér minket, mert akkor gond lehet, hogy kisebb a költségvetés tartaléka.
Az IMF-hitel volt a kisebbik rossz
Az ország érdeke mindenképp az, hogy betartsuk az előírásokat, mert nem érdemes megkockáztatni egy államcsődöt. Persze az még mindig vita tárgya, valóban közel jártunk-e októberben a fizetésképtelenséghez, mondta Barcza György. Kétségtelen, hogy akkoriban az állampapírpiac befagyott, és az állam csak egészen rövid lejáratú hiteleket tudott felvenni. Ez azt eredményezhette volna, hogy a büdzsé nem tudja teljesíteni kötelezettségeit - azaz törleszteni régi adósságait és kifizetni a béreket, magyarázta az elemző.
Tény, hogy az államnak van készpénztartaléka, ami néhány hónapig elég a kötelezettségek teljesítésére. De ha ez fél éven belül elfogy, akkor rendkívüli intézkedések következhetnek. A költségvetés például nem teljesítené a gyes kifizetéseket, vagy azonnali adókat vetne ki. Második lépcsőben pedig a rendszeres juttatásokat kellene megnyirbálni, ami már egy újabb szigorító csomag.
Elég lehet a húszmilliárd euró
Vagyis nem jártunk volna jobban, ha megkockáztatunk egy államcsődöt. Ebben az esetben a forint is leértékelődött volna, ami pedig a teljes magyar vagyon értékének csökkenését eredményezte volna. Ebben az esetben pedig már jóval nagyobb veszteség ért volna minket, mint a jelenlegi megoldásnál - tehát az IMF-hitel volt a kisebbik rossz, emelte ki Barcza György.
Nem árt tudni, hogy az IMF-program 2010 márciusáig szól. A húszmilliárd eurót két szempont alapján számolták ki. Egyrészt azt vették figyelembe, ha egyáltalán nincs állampapír-kibocsátás, akkor is fedezni tudjuk a kifizetéseket; másrészt a magánszektornak is van devizaadóssága, amit szintén finanszírozni kell.
A Nemzetközi Valutalap egy felettébb pesszimista forgatókönyvet vett alapul, amely nagy mértékű tőkekiáramlással számolt. Emellett egy nagyon gyenge valutaárfolyammal kalkulált, Barcza György becslése szerint vélhetően 290 forint/euróval. Ezért a húszmilliárd euró nagy valószínűséggel elég lesz az országnak. Addig pedig rendbe kell tennünk magunkat annyira, hogy a befektetői bizalom helyreálljon, és 2010-ig újra kell indulnia az állampapírpiacnak.
Valamit javult a magyar állampapírpiac
Az állampapír-kereskedelem valamennyire már az elmúlt egy hónapban is javult, és 3-5 éves lejárat esetében egy százalékkal csökkentek a hozamok. Ugyanakkor a külföldiek továbbra sem vásárolnak. Utóbbiak októberben 700 milliárd forintot vontak ki a magyar piacról, és novemberben további 150 milliárd forinttal nőtt a veszteség. Bár már nincs pánik, de egyfajta csendes tőkekivonás továbbra is fennmaradt. A külföldiek pénzét magyar forrásokból fedezzük, olykor csak űgy, hogy az MNB vásárolja vissza a külföldiek állampapírjait. Ennek mértéke mintegy 100-200 milliárd forint lehet, a fennmaradó részt pedig hazai nagybefektetők vették meg - elsősorban nyugdíjalapok, bankok, illetve magánszemélyek. A kétszámjegyű hozamszint sokaknak nagyon vonzó.
Az egy nagyon negatív forgatókönyv, ha az IMF-megállapodás lejártáig, 2010-ig nem térnek vissza a külföldi befektetők a magyar állampapírpiacra. Eben az esetben meg lehet hosszabbítani a hitelt vagy újabbat lehet felvenni. Törökország például évtizedek óta IMF-hitelből él, mert e nélkül nem lenne meg iránta a nemzetközi pénzpiacok bizalma.
A legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a magyar kormány a választások előtt osztogatásba kezdene. Ekkor feltehetően a már idáig kivont 850 milliárd forint után, a fennmaradó 2450 milliárd forintot is elvinnék az országból, figyelmeztetett a K&H elemezője. Ez durván kilencmilliárd euró, a nemzeti jövedelem tíz százaléka, tehát ennyiről kellene lemondania a hazai gazdasági szereplőknek. Egy ilyen tőke kivonási hullám nagyon drasztikusan érintene mindenkit.
Sorban a hatodik fizetési mérleg válság
Barcza György szerint 1982-ben, ’89-ben, ’93-ban, ’96-ben és 2006-ban is a mostanihoz hasonló volt a szituáció. A fizetési mérleg válságok tehát sorra megismétlődnek, és pont ez az egyik probléma. A közvélemény nehezen érti meg, mi is pontosan fizetési mérleg válság - nem valutaválság és nem is államcsőd. Bár sokan azt gondolták, uniós csatlakozásunkkal legalább ettől a veszélytől örökre megszabadulunk, sajnos nem így történt. Egy ilyen fizetési mérleg válságnak mindig a túlzott külföldi deviza-eladósodottság az oka, és ebből a szempontból hazánk a világ tíz legveszélyeztetettebb országa közé sorolható, emelte ki végezetül az elemző.
Varga M István
Menedzsment Fórum
