A jegybank szerint a tőkepuffer, illetve a megfelelően hosszú bevezetési ütemezés portfóliótisztításra ösztönözheti a bankokat, és ezen keresztül növeli az intézmények sokkellenálló képességét, és így a pénzügyi rendszer stabilitást.
Az MNB érvelése szerint az intézkedésre azért van szükség, mert a problémás projekthitelek állománya és aránya tartósan magas, ráadásul erősen koncentrált. Ez a több, mint 700 milliárd forintot kitevő állomány egyrészt nem várt további veszteségek forrását képezheti, másrészt korlátozhatja a bankrendszer hitelezési hajlandóságát, így mérsékelheti annak gazdasági növekedést támogató szerepét.
Ezért az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa a problémás projekthitelekből fakadó kockázatok kezelése érdekében 2015 októberében a rendszerkockázati tőkepuffer bevezetéséről döntött. A tőkepuffer intézményenkénti mértékét a jegybank a rendszerkockázathoz való egyedi hozzájárulás arányában fogja meghatározni. Ez a mérték a problémás projekt-kitettségek belföldi, I. pilléres tőkekövetelményhez viszonyított aránya alapján adódik. A rendszerkockázati tőkepuffer intézményi szinten a belföldi, kockázattal súlyozott teljes kitettség-érték 0 és 2 százaléka között kerül előírásra és konszolidált szinten, a legjobb minőségű (CET1) tőkeelemekből kell megképezni az egyéb tőkepuffereken felül. A rendszerszinten releváns állományok figyelembevétele érdekében bevezetésre került egy "de minimis" szabály is: csak 5 milliárd forintnál nagyobb problémás állomány esetében kerül sor rendszerkockázati tőkepuffer meghatározására.
Az egyes intézményekre vonatkozó rendszerkockázati tőkepufferek megállapítása egyedi MNB határozatok formájában történik majd 2016 utolsó negyedévében. Az új tőkepuffer követelménynek 2017. január 1-től kell megfelelniük a hitelintézeteknek, de csak akkor ha addigra nem tisztítják meg hitelportfóliójukat.
mfor.hu
