A szakember szerint mindenképp jó hír, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) és az Uniótól megkaptuk a 25 milliárd dolláros hitelkeretet. Ezt kétféleképpen lehet felhasználni: egyrészt úgy, hogy nem vesszük igénybe, csak olyan "felmutatott dolog" lesz: "Íme, ennyivel tudjuk védeni a forintot, nem érdemes azt támadnotok". Ebben az esetben nem kell kamatot fizetni, csak a negyedszázalékos készenléti díjat.
A másik felhasználási lehetőség, hogy piaci hitelek helyett vesszük igénybe, amelyek most jóval drágábbak. Egyértelmű, hogy ettől nem lesz nagyobb a magyar államadósság, csak a szerkezete változik meg, emelte ki Soós Károly Attila.
Egy százaléknál nagyobb is lehet a visszaesés
A hitellel kapcsolatos rossz hírek egyike az, hogy a kormány és az IMF egy százalékos GDP-csökkenéssel számol – az is lehetséges azonban, hogy ennél nagyobb visszaesés lesz. Ha pedig ez történik, akkor nagy nehézségekkel nézhetünk szembe, hiszen kisebb GDP-ből nem lesz elegendő adóbevétel, növekszik a költségvetési hiány és a külföldi hitelek iránti igény. Emiatt újabb spekulációs hullám indulhat, mert a romló egyensúly mellett kétségek támadhatnak: hátha mégsem elegendő ez a most megnyugtató mértékűnek látszó tartalék. Eközben más államok is kérnek pénzt az IMF-től, és egyszer az ő tartalékaik is elfogynak. Tehát elképzelhető, hogy ilyen esetben Magyarországnak nem lesz kitől újabb hiteleket kérni, vli a volt SZDSZ-es képviselő.
Mint mondta, ezért a költségvetésbe olyan további fékeket kellett volna beépíteni, amelyeket később - ha mégsem lesz nagyobb a baj - ki lehetne venni. Például a 13. havi nyugdíj teljes összegét zárolni lehetne, és ha jól alakul a helyzet, akkor mégis ki lehetne fizetni. Igaz, a túl sok korlátozás felveti annak a veszélyét, hogy a makropolitika túlhűti a gazdaságot, de azért egy ilyen nyitott országban, mint a mienk, ez nem igazi veszély, mert a konjunktúra alapjában véve a külföldi konjunktúra függvénye. Ha munkát adunk valakinek, az a munkaeszközét és a nyersanyagot úgyis importból veszi meg, és a személyes fogyasztásában is sok lesz az import, ami a belső gazdaságot nem élénkíti, magyarázta a közgazdász.
Vagyis eléggé értelmetlen - a tovagyűrűzés gyengesége miatt drága - csak azért megtartani egyes állami kiadásokat, hogy munkahelyeket teremtsünk. Ennél fontosabb a vállalatok hitelhez jutásának segítése, hogy a létező - kül- vagy belföldi keresletre termelni tudjanak, figyelmeztetett.
Hiányoznak a valódi reformok?
Az még nagyobb hiba, hogy a mostani csomag csak ideiglenes takarékossági elemekből áll. A szakember szerint ezeket a választások előtt egytől egyig visszavonják majd, és általános jókívánságokon túlmenően semmi strukturális átalakításról nincs benne szó.
Ráadásul semmiféle reformelképzelést nem tartalmaz, ami – tette hozzá Soós Károly Attila - különösen meglepő Gyurcsány Ferenctől, aki "nagy reformer" hírében áll, és állítólag csak a politikai lehetetlenség miatt változtatott politikát - most itt lenne az alkalom reformok véghezvitelére.
A konkrét strukturális lépéseket nem tartalmazó megállapodás elfogadása még meglepőbb az IMF részéről, amely eddig sokkal mélyebb változtatásokat szokott igényelni, állítja a közgazdász. Nyilván úgy vélte a Valutaalap vezetősége, hogy sürget az idő, és a legfontosabb piaci spekulációk megállítása. Ez a logika azonban fordítva is igaz: ha az IMF követel komoly reformokat, akkor azokba a kormány kénytelen lett volna gyorsan belemenni.
Hangsúlyozni kell persze, hogy éppen a mi érdekünkben kellett volna ilyen követeléseket támasztania az IMF-nek, valamint a megállapodásban ugyancsak részes Európai Bizottságnak és Világbanknak is, hívta fel a figyelmet Soós Károly Attila.
Demokráciában megengedhetetlen módszerek
Szerinte ennél még súlyosabb az a probléma, hogy az egész eseményt pártállami jelleggel vezényelték le. Még a kormánytagok közül is csak néhányan voltak beavatva; nem tárgyaltak az érdekképviseletekkel és a pártokkal, még magával az MSZP-vel sem, az ellenzékkel pedig végképp nem. "Ez teljesen érthetetlen, ilyet utoljára pártállami időkben csinált az IMF" - érvelt a szakember. Valószínű, hogy a szakszervezeteket, meg az ellenzéki pártok egy részét semmiről sem tudták volna meggyőzni, de tárgyalni akkor is kell, figyelmeztetett.
A 90-es évek első felében, az Antall- és a Boross-kormány sokat tárgyalt a Nemzetközi Valutaalap misszióival, amelyek minden alkalommal találkoztak az ellenzéki pártok képviselőjével is. Soós Károly Attilát - aki annak idején ellenzéki párt képviselőjeként a Költségvetési Bizottságot vezette - mindegyik IMF misszió felkereste, hangsúlyozva, hogy nemcsak informálódnak, hanem tárgyalnak is az ellenzékkel – bár a megállapodást végül természetesen a kormánnyal kötötték meg. (Akkoriban az ellenzék illetékesei még megbeszélték a pénzügyminiszterrel, mit mondanak a missziónak.)
"Ez egy demokratikus országban egyszerűen elképzelhetetlen eljárás. Az IMF magatartása abszolút érthetetlen, a kormányé – mondhatni – érthetőbb, hiszen vezetői pártállami körülmények között szocializálódtak. De hibás maga az ellenzék is, nekik is törekedniük kellett volna a tárgyalásokba való bekapcsolódásra. Ha már az ellenzék is elfogadja a pártállami megoldást, akkor mit várhatunk még?" – tette fel a (költői) kérdést a szakember.
Varga M István
Menedzsment Fórum
