Nem idén kezdődött
Az eurózóna válsága nem 2011-ben kezdődött, hiszen tavaly már Görögország és Írország is nemzetközi segítségre szorult, hogy finanszírozni tudja lejáró adósságát. Azonban az kijelenthető, hogy az igazán komoly gondok 2011-ben kezdődtek, hiszen a görögöknek újabb mentőcsomagot kellett nyújtani, illetve egyre gyakrabban vetődtek fel aggodalmak nagyobb tagállamok problémáiról, a legtöbbször Olaszország vagy Spanyolország került a befektetők célkeresztjébe.
Nagyrészt a 2010-es problémák és a sötét kilátások miatt a 2011-es év úgy indult, hogy egyes szakemberek mindössze 20 százalékos esélyt adtak az euró túlélésére. Akkor az elemzők tavaszra várták a valutaövezet újabb válságát, azt sem zárták ki, hogy a gondok hatására az euró paritásba kerülhet a dollárral.
Portugália volt a következő dominó
A szakértők többsége már 2010 végén úgy vélte, hogy az adósságválság nem fog megállni Görögországnál és Írországnál, további tagállamok kerülhetnek bajba. Három államot emlegettek leggyakrabban: első lépésben Portugáliát, majd Olaszországot és Spanyolországot. Abban a többség egyetértett, hogy utóbbi két ország bedőlése lenne az igazán nagy kockázat, mivel méretük miatt a görög és az ír csomagnál lényegesen nagyobb segítséget kellene kapniuk, illetve sokkal erősebbek a gazdasági kapcsolataik az EU-ban.
Januárban azonban először Portugálián volt a sor, az év elején velük ugyanazt játszották el, mint korábban a görögökkel: egészen az utolsó pillanatig mindenki tagadta, hogy pénzügyi segítségre lenne szükségük a portugáloknak. Január közepén azonban a szakemberek már azt rebesgették, hogy napokon belül eldőlhet az euró sorsa, akkor kerültek a belgák is a problémás államok közé.
Február közepére aztán kicsit fellélegeztek a befektetők, amikor kiderült, hogy az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejön az 500 milliárd eurós Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), melyből a bajba jutott tagállamok megsegítését intéznék. Azt akkor még senki nem gondolta, hogy a válság végleges megoldására az 500 milliárd euró többszörösére lesz szükség.
Március közepére aztán gyakorlatilag az is eldőlt, hogy Portugália lesz a harmadik eurózóna-tag, mely pénzügyi segítséget kap, csak idő kérdése volt, mikor jelentik be hivatalosan is a megállapodást.
A görögök sem húzták sokáig
Alig oldódott meg a portugál válság, május végén egyre gyakrabban lehetett arról hallani, hogy a 2010-es mentőcsomag ellenére vészesen robog a fenntarthatatlanság felé Görögország adóssága. A probléma az volt, hogy a 110 milliárd eurós mentőcsomagért cserébe vállalt intézkedésekből szinte semmi nem látszott, ezért félő volt, hogy a hitelezők előbb-utóbb "borítják a bilit". Június elejére jutottunk el oda, hogy egyre többen ki is mondták: Görögország gyakorlatilag csődbe ment, csak technikai kérdés, mikor jelentik azt be hivatalosan is.
Júniusban megkezdődtek a tárgyalások a görögök sorsáról, azonban az Unió politikusai sokáig képtelenek voltak valódi megoldást kínálni az országnak. A tavalyi csomag részleteinek a folyósításáról többször elhalasztották a döntést, egyre gyakrabban jelentek meg az újabb és újabb határidők arról, meddig tudja magát finanszírozni Athén. Aztán a határidők lejárta előtt mindig megkapták az esedékes hitelrészletet a görögök, emiatt erősen időhúzás-jellege volt a dolognak.
Csúcsról csúcsra
A görög problémákkal egyidejűleg meredeken emelkedett az olasz és a spanyol kötvények hozama is, emiatt az európai politikusoknak is szembe kellett nézniük azzal, hogy itt már nem egy adott ország megmentése, hanem az eurózóna jövője a tét. Átfogó megoldást kellett kidolgozni, ami elég hiteles a piacok számára, azonban ennek a jelei sem látszottak még az év közepén.
A sűrűsödő viharfelhők miatt egymást követték az uniós csúcstalálkozók, melyeken igyekeztek megoldást találni a politikusok. Korábban ilyen rövid idő alatt sosem volt annyi formális és informális tanácskozás, mint 2011 második felében. Júliusban már úgy nézett ki, hogy megoldódhat a válság, akkor a második görög mentőcsomag méretéről is sikerült megállapodni, illetve szigorúbb fiskális fegyelem mellett tettek hitet a tagállamok.
Kiderült azonban, hogy a megállapodást a piacok gyakorlatilag korlátozott csődként értékelik, így nem tartott sokáig az optimizmus. Az EU vezetői az államcsődöt mindenképpen szerették volna elkerülni, ezért folytatódott az agyalás azon, hogy lehetne megmenteni a görögöket anélkül, hogy azt a befektetők csődnek könyveljék el.
A piacok közben igyekeztek nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy minél előbb jussanak egyezségre, augusztusban már arról pletykáltak, hogy egy hónap múlva Olaszországnak is finanszírozási problémái lehetnek. Az egyik megoldási javaslat a közös eurókötvény kibocsátása lett volna, melynek keretében gyakorlatilag a megbízható államok vállalták volna át a perifériás országok finanszírozási terheinek egy részét. Ezt azonban nyáron még elutasította Németország.
Ősszel tovább folyt a második görög mentőcsomag összetákolása, miközben kis lépésekkel ugyan, de elindult az eurózóna egy szorosabb gazdasági együttműködés felé. Ennek első lépése az úgynevezett hatos csomag elfogadása volt, mely szorosabbra fűzte a tagállamok gazdasági irányítását. Október végén aztán egy kis időre megint fellélegezhetett Európa, hiszen egy újabb csúcstalálkozón további fontos döntések születtek a bankok feltőkésítéséről, illetve a görög kötvényeken való adósságleírásról. Ez gyakorlatilag csődöt jelent, azonban a jelek szerint belátták a politikusok, hogy enélkül nem kezelhető Görögország problémája.
Az év végére bekeményített a Merkel-Sarkozy kettős, Görögországban és Olaszországban is kikényszerítették a kormányváltást, hogy ezzel is segítsék a piacok megnyugtatását. Decemberre az is kiderült, hogy az EU vezetői egy szorosabb fiskális unióban látják a jövőt, mely megvétózhatná a tagállamok költségvetését, ha az szerintük nem tartható. Ha ez az unió megszületik, akkor pedig már a németek is támogatnák a közös eurókötvény ötletét, hiszen így eszközt kapnának a kezükbe, hogy fiskális fegyelemre szorítsák a renitens tagállamokat. Itt tartunk 2011 végén, 2012 első fele várhatóan továbbra is az eurózóna problémáiról szól majd, de talán a fiskális unió ötlete a befektetőket is meggyőzi.
Beke Károly
mfor.hu
