Pár hete írtunk arról, hogy csak novemberben 5,67 milliárd forint volt a „nyereségünk” az alacsony üzemanyagárakon, és ahogy arra számítani lehetett decemberben még vaskosabb összeg jött ki, hiszen az árak zuhanása nem vesztett lendületéből.
A NAV decemberi üzemanyag-statisztikáinak ismeretében kiszámoltuk, hogy 13,5 milliárd forinttal kellett kevesebbet fizetnünk a kutaknál, mintha az októberi, tehát a zuhanás előtti hónap árai szerint kellett volna tankolnunk. Ez azt jelenti, hogy csak a tavalyi év két utolsó hónapjának mérlege 19,2 milliárd forint. Ennek persze csak egy része jelentkezhet közvetlenül és azonnal a fogyasztásban, hiszen ebben az összegben a vállalatok és persze az állami szféra "spórolása" is benne foglaltatik.
A nagyságrend akkor is figyelemreméltó, a januári összeg pedig még ennél is szebb lesz, hiszen azóta is csökkentek a számok a kútoszlopokon. Hogy pontosan mit is jelent ez a pénz kiskereskedelmi léptékben, ahhoz tudni kell, hogy mennyi is a mostanában vita tárgyát képező élelmiszer és vegyes termékek forgalma, amelynek visszaesésétől sok szakértő tart. Nos, 2014 januárja és októbere között átlagosan 265 milliárdot tett ki. (Ennél újabb adatokat még nem közölt a KSH). Vagyis az a pénz, amit csak decemberben az üzemanyagon megspóroltunk, ennek 5 százaléka.
Ha megnézzük az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalmának kiigazítatlan volumenindexét, kiderül, hogy 2012 és 2014 közepe között inkább csökkent éves összevetésben, tavaly augusztus és október között viszont némiképp magára talált és először 0,4, majd 2 százalék feletti bővülést produkált. Hangsúlyozzuk, ez még csak október, tehát pozitív számokban nem játszott szerepet az üzemanyagárak miatt nálunk marad pénz, vagyis szinte borítékolható, hogy a tavalyi év utolsó két hónapjában, de főleg az idei év elején még erősebb lesz a növekedés.
Innentől nem nehéz elképzelni, hogy még ha az üzemanyagon megspórolt milliárdoknak csak egy kis része jelentkezik is a napi fogyasztási cikkek forgalmában, annak milyen hatása lehet egy havi 270 milliárdos piacon. Vélhetően ezért olyan magabiztos a kormány, amikor azt mondja, hogy a gazdasági növekedés és a lakosságnál maradó több elkölthető pénz majd „megóvják” a kereskedelmi dolgozók állásait.
A kérdés, hogy képes lesz-e ez a pénz kompenzálni a megemelt sarcokat és a vasárnapi zárva tartás egy másik problémáját (Vasárnapi zárva tartás: tényleg robotoknak hisznek minket?), vagy azoknak lesz igazuk, akik mindenképpen visszaesésssel számolnak.
Szász Péter
mfor.hu
