Mi a véleménye az MNB lakossági hitelezést érintő javaslatáról?
A javaslat pénzügyi stabilitást szolgáló részeivel azonosulni tudok, és úgy érzem, a kereskedelmi bankok többsége is hasonló véleményen van. A pénzintézeteknek alapvető érdeke, hogy ügyfeleik értsék és átlássák egy-egy konstrukció kockázatait, és elkerüljék azokat a buktatókat, amelyek az adott üzleti kapcsolat hosszú távú fenntarthatóságát veszélyeztetik. Nem tartom ugyanakkor jónak az elképzelés azon elemeit, amelyek mesterséges és fölösleges akadályokat állítanának fel egy amúgy már lecsendesedett piacon. Engedjen meg egyetlen példát: adott egy fiatal diplomás pár, nem túl magas induló fizetéssel, merész álmokkal, elsőrangú szakmai és anyagi kilátásokkal. Miért ne tehetnék meg, hogy ne a legapróbb lakásba költözzenek, ha akad a felmenők közt olyan, aki akár kezesként, akár egy pótlólagos ingatlanfedezet felajánlásával örömmel hajlandó segíteni?
Ön szerint a javaslat melyik része lenne különösen káros a bankok számára: az önrész minimalizálása vagy a fizetéshez mért törlesztőrészlet-maximálás?
Egyértelműen az utóbbi. A hitel/fedezet arány (LTV) esetében abban a tekintetben egyetértés van, hogy a forinthitelek esetében magasabb, a devizaalapúaknál pedig alacsonyabb LTV engedhető meg. Az viszont árnyalja a képet, hogy – várhatóan néhány éven belül – a forint- és euróhitelek közötti különbségtétel értelmét veszti. Ezért az euróhitelek esetében is 80 százalék körüli, a forinthitelekével gyakorlatilag megegyező LTV-t tartanék jónak, míg az egyéb devizáknál ennél alacsonyabbat. Az egysíkú és az egyéb banki kockázatfedezési eszközöket figyelmen kívül hagyó PTI (Payment-To-Income) korlátozását viszont egyértelműen károsnak ítélem, és nem pusztán a bankok, hanem az ügyfelek szempontjából.
Mennyivel eshetne vissza a hitelezés a tervezett szigorítások következtében?
Konkrét számokat azért sem lehet mondani, mert a hitelezésben a válság amúgy is érzékelhető törést okozott. Az viszont biztos: megvalósulása esetén a javaslat ügyfelek tömegénél zárná ki a hitelhez jutás lehetőségét, ráadásul a már meglévő hitelek átstrukturálásában is megoldhatatlan problémákat okozna.
Milyen hatással lenne a javaslat elfogadása a magyar bankpiacra? A csökkenő hitelezés mellett meg tudna élni ugyanennyi pénzintézet, mint most?
A korábbi évek profitabilitása, az akkori hitelboom már nem fog visszatérni. Azonban a magyar bankszektor ennél sokkal fenyegetőbb akadályokon is túljutott az elmúlt időszakban, kikezdhetetlen tőkeerőről, nagyfokú rugalmasságról és életképességről téve tanúbizonyságot. A globális pénzügyi válság sem okozott felfordulást, és továbbra sem várok érdemi átrendeződést. Nem kérdéses azonban, hogy a játékszabályok szigorodnak: annak érdekében, hogy az elmúlt két évtizedben kialakult buborékok ne ismétlődhessenek meg, nagyobb fokú szabályozottság szükséges.
Megkezdődtek már az egyeztetések a Bankszövetség, a Pénzügyminisztérium és a jegybank között a javaslatról?
Természetesen, és úgy látom, nem lesz akadálya egy, az ügyfelek érdekeit előtérbe helyező, de minden érintett számára elfogadható kompromisszum kialakításának.
Ha megvalósul egy hasonló szabályozás, akkor lesz még értelme a bankok önszabályozásának?
A két dolgot szétválasztanám. Amiről eddig beszéltünk, az egy meglepetésszerűen érkezett javaslat, amely reményeim szerint még sokat fog csiszolódni, mielőtt elnyerné végső formáját. A Magatartási Kódex ezzel szemben egy folyamatos szakmai egyeztetéseken kiérlelt szabályrendszer, amelyik arra hivatott, hogy a bank és a lakossági ügyfél kapcsolatát rendezze. Biztos vagyok benne, hogy a piaci szereplők többsége jelenleg is ebben a szellemben jár el, ezzel együtt teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokat a megfelelő keretek között kell tartani. Ezeknek azonban világosaknak, ellenőrizhetőeknek és számon kérhetőeknek kell lenniük, különösen azok után, hogy a témát rendezni kívánó korábbi törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ön szerint túl vannak már a magyar bankok a válság nehezén? Meddig emelkedhet a nem fizető hitelek aránya?
Hogy jó hírrel kezdjem: a pénzpiaci jelekből azt lehet kiolvasni, hogy a megrendült befektetői bizalom visszatér, a felárak is normalizálódnak, tehát a válságnak ezen a részén mintha már túl lennénk. A rossz hír pedig az, hogy a reálgazdaságban még komoly problémák adódhatnak, olyanok, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a bankokra. Emiatt úgy gondolom, hogy 2010 első fele még nehéz lesz, de talán kevésbé nehéz, mint 2009. A jövő év második felétől pedig már talán lassú konszolidációba kezdhet a gazdaság. Jelen körülmények között, sajnos, természetes jelenségnek számítanak a banki portfoliókban felbukkanó gondok. Ha a bankok tényleg segítő szándékkal közelednek az ügyfélhez, ezek csupán átmenetiek, és csak egy kis részük jelent tényleges veszteséget. Mindezek miatt túlzónak tartom a nem fizető hitelek arányára adott, 13-15 százalékos becsléseket, szerintem a realitás inkább 7-8 százalék lehet.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a magyar gazdaság idén ősszel érheti el a mélypontot. Ezt a véleményét azóta is tartja? Ezek szerint akkor a harmadik negyedévben még a korábbi 7,5 százaléknál is nagyobb lehet a visszaesés?
Továbbra is bízom abban, hogy ez így lesz, de hogy igazam van-e, az majd kiderül a statisztikákból. Az biztos: korainak érzem a jövő évi fellendüléssel kapcsolatos optimizmust.
Másfél éve önként mondott le a Bankszövetség elnöki posztjáról. Hogyhogy most mégis elvállalta ismét a megbízatást?
Nehéz időket élünk, amikor különösen fontos, hogy a szakma egy nyelvet beszéljen, egységesen tudja hallatni a hangját. Nem állítom, hogy nem hezitáltam a felkérést követően. Miután azonban a szövetségben a többség mögém állt, és kifejezte, hogy szükség van a – például 1997 és 2008 között bankszövetségi elnökként szerzett – tapasztalatomra, nem tehettem mást, mint hogy elvállaltam a feladatot.
Mennyivel javult a szövetség érdekérvényesítő képessége annak köszönhetően, hogy például Csányi Sándor is bekerült az elnökségbe?
Az előző elnökség is erős volt. De annak köszönhetően, hogy a legmeghatározóbb magyarországi bankok vezetőit sikerült megnyerni a testületbe, most talán – ha szabad egy sportos hasonlattal élni – még erősebb összeállításban léphetünk pályára.
Beke Károly
Menedzsment Fórum
