Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a kormány nevében kedden nyújtotta be azt a törvénymódosító javaslatot, mely utolsó cseppként a pohárban lényegében ellehetetlenítené a külföldi hátterű hiper- és szupermarketláncokat. A javaslat elfogadása ugyanis azt jelentené, hogy két veszteséges év után be kellene szüntetni a vállalkozás tevékenységét. Ezzel a kormány azt szeretné elérni, hogy a hipermarketek ne nyomják le az áraikat, és ezzel ne kerüljenek háttérbe a magyar kis- és középvállalkozások, melyek egyébként a hazai foglalkoztatás kulcsszereplői.
Ha a rendelkezésre álló legutolsó két évet nézzük, akkor már biztosan elbukott az Aldi, az Auchan és a Spar is, hiszen 2013-ban és 2012-ben is egyaránt veszteségesen működtek. A legnagyobb mínuszt a Spar termelte ki, közel 12 milliárd forintot, az Auchan 6,3, az Aldi pedig majdnem 5 milliárdos mínuszt hozott össze.
Mellettük igencsak rezeg a léc a Tesco és a Lild esetében is, bár ha ilyen rövid időintervallumból trendet szeretnénk levonni, akkor utóbbi helyzete talán biztatóbbnak nevezhető. A Lidl ugyanis a 2012-es 7,7 milliárdos mínusz után tavaly 2,2 milliárdos nyereséget tudott realizálni.
A Tesco esetében viszont fordított a helyzet, hiszen a 2012-es egymilliárdos nyereség után termelt tavaly 43 milliárdos veszteséget. A Tesco helyzete egyébként annyiban speciálisnak is nevezhető, hogy - igaz, nem magyarspecifikus okok miatt, de már - egy hónapja felmerült a hazánkból történő esetleges kivonulása. Ráadásul az élelmiszerfelügyeleti díj sávos emelése is őket érintené a legnagyobb mértékben, és az RSM-DTM számításai szerint 10,5 milliárd forintos pluszterhet jelenten majd számukra.
Ugyan üzletláncként említhetjük még a Coop-, a CBA- és a Reál-áruházakat, ám a működési struktúrájuk alapján ők mentesülnek a veszteséggel kapcsolatos szankció alól. Vagyis ők két évnél hosszabb ideig is lehetnek mínuszosak a széttagolt működési formájukból fakadóan. A hálózat egyes tagjai ugyanis nem érik el az éves 50 milliárdos árbevételt, igaz, csoportszinten bőven meghaladják ezt a szintet. A Coop-csoport vállalkozásai például 510 milliárdos árbevételt realizáltak összesen, a Reál-hálózat pedig közel 370 milliárdot.
47 ezer embert foglalkoztatnak
A benyújtott törvényjavaslat indoklása egyébként kitér arra is, hogy "a tőkeerős és nagy forgalmat lebonyolító cégek nem nagy foglalkoztatók", a lenyomott áraikkal azonban hátrányba szorítják azokat a kis- és középvállalkozásokat, melyek "erősödése növelheti tartósan a foglalkoztatottságot".
Az elérhető adatok azonban nem egészen támasztják alá ezt az indoklást, bár tény az is, hogy a kis- és középvállalkozások által alkotott Coop-csoportnál 32 ezer alkalmazott dolgozik.
A Tesco, melynek helyzete meglehetősen pengeélen egyensúlyozhat a törvényjavaslat elfogadása esetén, tavaly valamivel több mint 19 ezer embert foglalkoztatott átlagosan, amivel az érintett áruházláncok között a legnagyobb foglalkoztatónak számít. A Spar alkalmazásában 13 574-en álltak a cég kiegészítő melléklete szerint, míg az Auchannál 6690, a Lidl-nél pedig 3778-an dolgoztak tavaly.
Abban az esetben, ha az elmúlt két évi eredményeket vesszük figyelembe, és feltételezzük, hogy a megszűnéssel fenyegetett Sparnak, Auchannak és Aldinak be kell szüntetnie a működését, akkor több mint 21 600 ember munkahelye válik bizonytalanná. Vagyis a legfrissebb adatok szerint a versenyszférában dolgozók 1,1 százaléka nézhetne új munka után. A munkanélküliséget pedig közel 0,5 százalékponttal emelné meg abban az extrém esetben, ha ezen dolgozók mindegyike állástalanná válna.
Persze ez a forgatókönyv egy extrém esetet vázol fel, hiszen a gyakorlatban több lehetőségük is van az üzletláncoknak a kivonulás, illetve a kényszerű megszűnés mellett. Így például a költségek csökkentésével (boltbezárás, elbocsátás) vagy az áremelések végrehajtásával is tudják növelni a nyereségességüket.
Székely Sarolta
mfor.hu
