Nagyon nehéz az állami vagyongazdálkodásról napjainkban beszélni, amikor egymással élesen szemben álló pártok és táborok vannak. Kovács Árpád ezért arra kérte a hallgatóságot, hogy nézzék el neki, hogy sajátos szemszögből nézi a privatizáció kérdéskörét, jelentette ki az Állami Számvevőszék elnöke, egy hétfő szakmai fórumon. Szerinte a szocializmus évei nemcsak a lelkeket rombolta 60 évig, hanem például az államháztartás rendszerét is. 1950-től nem volt értelme az állami vagyon nyilvántartásának, hiszen minden az államé volt, csak a személyes tulajdon volt engedélyezve.
A nyolcvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy rendszerváltozás nem jöhet létre a tulajdonosi struktúra átalakulása nélkül. Akkor az volt a meghatározó nézet, ha a magántulajdon eléri a 40 százalékot, akkor az már olyan meghatározó tömeg, hogy a gazdaság a piaci logika szerint kezd majd működni. Ez az elképzelés annak volt a folyománya, hogy Magyarországon egy ideális képet tételeztünk fel a tőkés világról. Abból indultunk ki, hogy ez a folyamat egybe esik a nemzeti érdekeinkkel, és nem számoltunk azzal, hogy a magánosítás folyamata alapvetően a globális érdekek mentén fog haladni. Kovács Árpád szerint azzal is csak később szembesültünk, hogy a vevők egy része nem tőkét akar behozni, hanem a tulajdon megszerzése révén tőkét akar kivinni az országból a saját érdekei alapján.
Az egész folyamata ezért sajátos érdekkonfliktusok sorozatává vált, amiben a hazai érdeket csak részben sikerült érvényesíteni. Arra is csak egy idő után jöttünk rá, hogy olyan befektetővel nem szabad foglalkozni, aki az éppen rendelkezésére álló felesleges pénzét akarja betenni valamibe, mert szerinte minden komoly befektető hitelből vásárol. Kovács Árpád emlékszik még arra, amikor az egyik társaság bankhitelből vett meg egy szállodasort. Ezen sokan voltak akkoriban felháborodva, de ez a cég azóta is működteti a vagyontárgyait és fizeti a dolgozóit.
A privatizációnál optimális esetben szerepet játszott a vételár, az állami bevételek miatt, a piac, és a foglalkoztatási kérdések, de sajnos gyakran előfordult az a helyzet, hogy csak a pénz számított az államháztartás beszorult pozíciójának köszönhetően.
A közösségi vagyon problémájának másik oldala az önkormányzati vagyon. Az ÁSZ elnöke szerint itt is érdekes folyamatok zajlottak, hiszen ennek értéke néhány év alatt három és félszeresére nőtt, miközben az önkormányzatok fizikailag megszabadultak értéktárgyaiktól. Ennek hátterében Kovács Árpád szerint az áll, hogy a könyvvizsgálók mindig azt hozták ki eredményül, ami éppen kellett.
A kormány nem tudta mennyi vagyona vanA vagyon értéke ugyanakkor az állami tulajdon esetében is kérdéses. A rendszerváltozás idején a vagyon könyvértéken volt nyilvántartva, ami azt jelentette, hogy amit ráfordítottak azt hozzá írták, és ebből levontak valamekkora amortizációt. Ám néha ezek az ismeretek nagyon hézagosak voltak, és azt sem lehetett sokszor tudni, hogy melyik cégnek mi van a tulajdonában. Lényegében kormányzati szinten sem voltak megbízható információk arról, hogy mi van az állami vagyonnal. Azt sem lehetett tudni, hogy tulajdonképpen hány állami vállalat volt pontosan.
A nyilvántartás problémája kapcsán az elnök azt is megjegyezte, hogy akkoriban az államnak semmiféle listája nem volt az ingatlanjairól, vagyis a földjeiről és épületeiről. Olyan elképesztő állapotok voltak, hogy amikor lefolytattak egy vizsgálatot a vagyonkezelőnél, amit összevetettek a Földhivatal adataival, az derült ki, hogy a Földhivatal 300 ezer állami ingatlanról tud, miközben ebből csak 150 ezer volt meg a vagyonügynökségnél. Igaz a vagyonkezelő nyilvántartásában volt 38 ezer olyan ingatlan, amely nem szerepelt a tulajdoni lapokon. Kovács Árpád szerint a fenti példa is jelzi, a háborút követő 60 év rombolását, ami miatt a rendszerváltozás után apró elemekből kellett rekonstruálni azt, hogy mink van.
Az ÁSZ elnöke szerint ugyanakkor a politika is felelős, hiszen az Országgyűlés minden évben elfogadja a zárszámadást, amiben világosan benne van, hogy jövőre mellékelni kell az állami vagyonleltárt, ami azonban sohasem történik meg. Pedig a jelentések elkészülnek, és irattárba kerülnek. Hasonló a probléma az Állami Számvevőszék anyagaival is, melyek maximum a parlament gazdasági bizottságáig jutnak el.
Ha valaki összeveti az 1991-es vagyonleltárt, a 2007-essel, akkor elképesztő dolgokat láthat. Ez idő alatt a költségvetésbe 5500 milliárd forint került privatizációból. Kimutatható az is, hogy a választások előtti évben gyorsult fel a magánosítás folyamata. Kovács Árpád elmondta, hogy amikor ő az ÁPV Rt. vezetője volt, akkor 500 milliárddal járultak hozzá a Horn kormány választási költségvetéséhez. De meglódult a folyamat 2005-ben is, amikor a Budapest Airportot adták el. A csúcs 1995 volt, amikor 5 nap alatt értékesítettek 500 milliárdot az energiaszektor és telefónia egy résznek kiárusítása révén. Igaz akkor ennek bizonyos hányadából legalább az államadósságot csökkentették.
Varga M István
