A kormány nevében Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter nyújtotta be azt a törvénymódosító javaslatot a parlamentnek kedden délben, mellyel még tovább szorulhat a hurok a hipermarketek körül. A kereskedelmi szektoron belül ugyanis a napi fogyasztási cikkeket árusító üzleteket célozza a javaslat.
Egyrészt a törvényjavaslat a világörökségi területen működő üzleteket szeretné "megszüntetni". A dokumentum szerint ugyanis "a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvényben meghatározott világörökségi terület nagyvárosias lakóterületén tilos diszkontot, nagyméretű szupermarketet és hipermarketet létesíteni vagy üzemeltetni". Ilyen üzletek üzemeltetését a törvény efogadása esetén 2018. január elsejéig lehet folytatni, ha ezt követően is működne a törvényben kategorizált bolt a világörökségi területen, azt azonnal be kell zárni majd.
Vállalkozások gazdasági erőfölénnyel
A törvényjavaslat másik része szerint fennáll a gazdasági erőfölény, ha a vállalkozásnak és kapcsolt vállalkozásainak közösen a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelmi értékesítéséből származó előző évi (konszolidált) nettó árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot.
Éppen ezért az ilyen vállalkozások esetében új szabályokat állapít meg a kormány. Ennek értelmében "az a gazdasági társaság, amelynek:
a) nettó árbevétele több, mint fele napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítéséből ered
b) bármely két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele mindkét üzleti évben külön-külön eléri az 50 milliárd forintot
c) a mérleg szerinti eredménye a b) pont szerinti mindkét üzleti évben nulla vagy negatív,
a b) pont szerinti második üzleti év beszámolójának elfogadását követően nem folytathat napi fogyasztási cikk kiskereskedelmi értékesítésére vonatkozó tevékenységet".
Ez a szabály azonban a gazdasági társaság megalapítása utáni első négy évben nem kell alkalmazni.
A törvényjavaslat emellett még kiegészíti a kereskedelemről szóló törvényt azzal is, hogy pontosítja az egyes boltok és üzlettípusok kategóriáját:
- hipermarket: kiskereskedelmi tevékenységet, vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet azonos helyen és időben folytató 5000 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterülettel rendelkező, napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet
- nagyméretű szupermarket: kiskereskedelmi tevékenységet, vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet azonos helyen és időben folytató 2500-5000 négyzetméter közötti bruttó alapterülettel rendelkező, napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet
- szupermarket: kiskereskedelmi tevékenységet, vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet azonos helyen és időben folytató 400-2500 négyzetméter közötti bruttó alapterülettel rendelkező, napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet
- diszkont: kiskereskedelmi tevékenységet, vagy kis- és nagykereskedelmi tevékenységet azonos helyen és időben folytató 400 négyzetméternél nagyobb bruttó alapterülettel rendelkező, napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet, amely nem rendelkezik friss hús, húskészítmény és tejtermékek kimérésére szolgáló pulttal
Ezzel indokolják
"A teljesen szabad versenyben a már megerősödött tőkeerős hálózatok folyamatosan bővülnek és egyre több kisbolt zár be. Ezzel egyidejűleg nő a munkanélküliség, mivel a diszkontokban és hipermarketekben magasabb termelékenységgel kevesebb élőmunka ráfordítással kell számolni, tekintettel a szolgáltatás gyengébb színvonalára."
"Ahhoz, hogy hatékonyan, de az EU előírásokat tiszteletben tartva tudjunk védelmet biztosítani a hazai kis- és középvállalkozásoknak, eltérő szabályokat kell alkotnunk a különböző üzlettípusokra. A vállalatok méretét tekintve az az elmúlt évek tapasztalata, hogy az igazán tőkeerős és nagy
forgalmat lebonyolító cégek nem nagy foglalkoztatók. A foglalkoztatás bővülése a kis és középvállalatok révén valósulhat meg, ezek fennmaradása, illetve erősödése növelheti tartósan a foglalkoztatottságot".
Az indoklás szerint a tőkeerős üzletláncok piaci erőfölénnyel rendelkeznek, melyet minden lehetséges módon ki is használnak. Ez ellen a fogyasztók, illetve a hazai kis- és középvállalkozások érdekeinek a védelmében fel kell lépni. A tőkeerős üzletláncok megengedhetik maguknak, hogy az árak lenyomása érdekében akár több évig is veszteséget termeljenek, így ellehetetlenítik azokat a vállalkozásokat, amelyek nem tudnak az árversenyben részt venni, hiszen a nyereségből tartanák fenn magukat.
Az elmúlt hetekben már nyomás alá helyezték a láncokat
Az elmúlt hetekben több olyan új, január elejétől életbe lépő szabályt hoztak, amely a nagy áruházláncok működését jelentősen megnehezíti.
Ezek közül a legnagyobb visszhangot a élelmiszerlánc-felügyeleti díj mértékének emelése kapta. Ennek az adónak az alapja az árbevétel, illetve a mértéke sávosan progresszív: 500 millió forintig adómentesség fog érvényesülni, majd 50 milliárd forintig 0,1 százalék lesz az adómértéke, ezután pedig 50 milliárd forintonként 1-1 százalékkal emelkedik a díj mértéke egészen a 300 milliárd forint feletti sávig, ahol az 6 százalékban maximalizálódik, számolt be a közelmúltban az RSM DTM adótanácsadó blogja.
Módosul a helyi iparűzési adó alapjának meghatározása. Az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) és a közvetített szolgáltatások értéke már csak csökkenő mértékben levonható az árbevétel növekedésével együtt. 500 millió forintig még teljes mértékben, de 100 milliárd forint felett már csak az arányos árbevétel 70 százalékáig vonható le az ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értéke. Ez egyébként több okból is sújtja a nagy láncokat, egyrészt a forgalmuk okán, másrészt diszpreferálja a kisebb árréssel dolgozó vállalatokat.
Az új adócsomag egyik kevéssé ismert eleme, hogy a tao kalkulálása során figyelembe veendő úgynevezett jövedelem minimum számításának módját is meg fogják változtatni. A hatályos rendelkezések szerint az ún. elvárt adó fizetésének kötelezettsége akkor keletkezik, ha sem az adózás előtti eredmény, sem az adó alapja nem éri el az összes bevétel és az ELÁBÉ, valamint a közvetített szolgáltatások különbözetének 2 százalékát. A jövedelem- (nyereség-) minimum számítása során ugyanis a későbbiekben már nem szabad figyelembe venni csökkentő tételként sem az ELÁBÉ, sem a közvetített szolgáltatás értékét. Mindez egyértelműen károsan érintheti a kereskedő cégeket, azok közül is különösen a jellemzően kis árréssel működő nagykereskedő cégeket, még akkor is, ha lehetőségük van az elvárt adó megfizetésének elkerülésére a jogszabályban rögzített nyilatkozat megtétele esetén.
mfor.hu
