2004-ben 9 ország társaságában csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz. Velünk együtt Ciprus, Lettország, Litvánia mellett a visegrádi országok, Csehország, Lengyelország és Szlovákia is tagállami státuszt kapott. Így nemcsak azt fogjuk a következőkben megvizsgálni, hazánk honnan hova jutott, de a három másik visegrádi ország fejlődésével is összevetjük. Alapvetően 5 olyan mutatót vizsgáltunk meg, melyet ilyen-olyan módon, de befolyásolhatott a tagállammá válásunk: vagyis a GDP-növekedést, a nominális GDP változását 2004-es bázison, a foglalkoztatási rátát, az egy főre eső GDP-t és a nettó bér változását vásárlóerő-paritáson mérve.
Csak kicsit húz jobban a magyar gazdaság
Míg 2004-ben Lengyelország 3,6 százaléka után a magyar 4 százalékos növekedés volt a sorban az egyik legalacsonyabb bővülés, a tavalyi évben az egyik legmagasabbnak számított a magyar 1,1 százalék. Előttünk csak Lengyelország állt 1,6 százalékkal. Az, hogy a gazdasági teljesítmény bővülésének mértéke elmarad a 2004-es szinttől, a 2008-2009-es pénzügyi válsággal magyarázható.
Nagyon jól látszik, hogy mind a négy visegrádi országot igencsak megviselte az akkor beütött krach - közülük is legjobban hazánk sínylette meg a nehéz éveket. A 2009-es visszaesésünk mértéke 6,8 százalék volt, miközben Szlovákia 4,9, Csehország pedig 4,5 százalékkal csúszott vissza. Lengyelország viszont a lehető legjobban jött ki a szituációból, hiszen még a válság mélypontján is képes volt 1,6 százalékos bővülésre.
A GDP-vel kapcsolatban jól megmutatja a visegrádi négyekhez képest kialakult el/lemaradásunkat, ha megnézzük, a piaci árakon számolt nominális GDP hogyan változott 2004-es bázison. Látható, hogy jelenleg a 10 évvel ezelőtti szinthez képest mindössze 19,5 százalékkal vagyunk előrébb, miközben a cseh GDP 63, a lengyel 91, a szlovák pedig több mint a duplája a 112 százalékos növekedésnek köszönhetően.
Viszont ahogy említettük, a 2008-as válság teljesítménycsökkenést okozott mind a 4 ország esetében, de érdekes, hogy a válság kirobbanásának éve, 2008 volt az, amikor a legjobban álltunk, hiszen a 2004-es bázison 28 százalékkal volt magasabb a megtermelt gazdasági termékünk értéke. Ám, ahogy az az alábbi grafikonon látható, régiós versenytársaink már akkor is jóval előttünk jártak.
Az életszínvonal semmit sem javult
Az átlagos életszínvonal kifejezésére alkalmas vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP-t nézve lényegében ugyanott vagyunk, mint ahol az uniós csatlakozásunkkor. 2004-ben ugyanis az uniós átlag 63 százalékán álltunk, 2012-ben pedig a 67 százalékán. Ez egy szerény 4 százalékpontos fejlődést jelent ebben az esetben. Az csak félig árnyalja "elmaradt" helyzetünket, hogy nálunk kisebb mértékben fejlődött Csehország ebből a szempontból, viszont itt eleve jóval magasabb az életszínvonal - 2004-ben 79, tavaly 81 százaléka volt az EU-átlagnak az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson.
Sőt, ha az elmúlt 10 év változásait nézzük a visegrádi négyek esetében, megállapítható, hogy nőtt is a lemaradásunk az elmúlt időszakban. Míg az uniós csatlakozás évében még a második legjobb életszínvonalon éltek a magyar emberek, mostanra (a V4 országokat tekintve) lényegében a legrosszabbá változott az életszínvonalunk. A négy ország között ugyanis utolsó helyen állunk Lengyelországgal. Utóbbi fejlődési ütemét tekintve viszont nem lennénk meglepve, ha a 2013-as adatok arról árulkodnának, hogy a lengyelek is megelőztek minket.
A legkevésbé bővült a foglalkoztatottság
A foglalkoztatási ráta 2004 és 2013 között 1,8 százalékponttal emelkedett a 15-64 éves korcsoportban (2013-ban 58,4 százalék volt), ami a legkisebb mértékű bővülés a négy ország körében. A szlovák ráta ugyanis 3,2, a cseh 3,6, a lengyel pedig nagyon dinamikusan, 8,9 százalékponttal emelkedett.
Ha a magyar rátát a többi országéval vetjük össze, akkor látható, hogy míg a csatlakozáskor még a középmezőnyben álltunk a szlovákokkal, mára a többiek leelőztek minket, hiszen a legalacsonyabb lett a magyarok foglalkoztatása.
Egész sokat ér a magyar nettó fizetés
Az utolsó mutatónk, mellyel az uniós csatlakozás óta eltelt időszakot vizsgáljuk, az a vásárlóerő-paritáson számolt nettó bér, melyben nem is állunk annyira rosszul. Ahogy az az alábbi grafikonon is jól látható, akárcsak az uniós csatlakozásunk évében, úgy 2012-ben is a magyar nettó bér érte a második legtöbbet a cseheké után.
Ami viszont egy kicsikét árnyalja a képet, hogy az eltelt időszakban minden más országban nagyobb értéknövekedés következett be, mint nálunk, ahol 33 százalékos volt az emelkedés mértéke. A cseheknél 34, a lengyeleknél 42, a szlovákoknál pedig 48 százalékkal ért már többet a nettó, mint 2004-ben. Ha ezt a növekedési ütemet tartják a jövőben a visegrádi országok - köztük mi is -, akkor pár éven belül könnyűszerrel hagy majd le minket a lengyel és a szlovák nettó bér is.
Székely Sarolta
mfor.hu
