- Szerte a világban megjelentek a válság végét hirdető optimista hangok. Nálunk például arra hivatkoznak, hogy helyreállt a magyar állampapírpiacon a bizalom, és erősödik a forint is. Valóban kezdünk kimászni a gödörből?
- Az optimizmusnak különböző időtávjai lehetnek, és ebben az esetben nagyon rövid távról beszélhetünk: igen, most látszik egy kis, régóta vágyott stabilitás. Ám mivel ez a válság Amerikából indult el, ott kell a problémákra megoldást találni.
Az USA és tulajdonképpen Európa is ott tart, hogy a nagy zuhanások megszűntek, például az ipari rendelésállomány gyakorlatilag ugyanannyi hónapról hónapra. De ezek a havi értékek rendre 30 százalékkal kisebbek, mint az előző év megfelelő időszakában. Ebből az a következtetés vonható le, hogy egyfajta stagnálás állt be.
Korántsem biztos azonban, hogy ebből olyan mértékű növekedés irányába indul majd el a világgazdaság, mint amit néhányan sugallnak. Azonban még az optimizmuson alapuló, lassú növekedéssel számoló előrejelzések is azt jósolják, hogy az amerikai munkanélküliség tovább nő, és meghaladja majd a 10 százalékot, miközben ez a szám korábban 5 százalék körül mozgott. Egy-két éves távlatban semmi esély olyan mértékű növekedésre, amely már a foglalkoztatottság növekedését igényelné.
A várhatóan nem sokkal több mint stagnálástól sokan nagyon féltik a bankrendszert, annak ellenére, hogy a lakossági hitelpiac hatalmas állami támogatással rendbejött. A napokban tartott a San Francisco-i tartalékbank elnöke egy beszédet, amelyben arra figyelmeztetett, hogy a kereskedelmi ingatlanok piacán nagy gondok várhatók.
- Ez az újabb esetleges bankválság átterjedhet Magyarországra is?
- Itthon is bajban vannak a bankok, és az látszik, hogy igyekeznek az ügyfeleikre plusz terheket hárítani. Igaza van a kormánynak, hogy ez etikátlan, de a bankok azért csinálják ezt, mert nincs miből élniük.
Baj van a lakossági hitelekkel, de emellett gyengülnek a vállalatok is, ezért a kihelyezésekkel is problémák lehetnek, ha nem tudnak fizetni a cégek. Korábban arra vettek fel hiteleket a vállalkozások, hogy bővül a termelésük, ám ha ez elmarad, akkor nem tudják miből visszafizetni hiteleiket. Ezért a magyar bankrendszer továbbra is súlyos nehézségekkel küszködik. Hiába állt meg a gazdaság zuhanása, a bankrendszer újabb válságba lökhet minket.
- Ennek ellenére javult Magyarország megítélése?
- A kormány nagyon büszke arra, hogy javul nemzetközi megítélésünk. Ami pozitív dolog, csak az a kérdés, hogy ez mennyiben köszönhető a kormánynak. Kétségtelen, hogy komoly intézkedéseket tettek az egyensúly megőrzése érdekében. Szerencsére ebben nem voltak túlzottan dogmatikusak, és ameddig lehetett, elmentek a deficit keret lazításában, kiverték az IMF-ből meg az Európai Bizottságból. Ezt helyesen tették: válságban nem szabad erőltetni a fiskális egyensúlyt. Én, aki mindig a fiskális szigor híve voltam, most még további lazítást is indokoltnak tartanék.
A dolog másik oldala persze az, amire a kérdés irányult: a kormány fiskális szigora egyelőre sikeres, és ez a hitelezőknek tetszik. Hírünk javulása mégsem főleg ennek köszönhető, hanem jórészt annak, hogy a befektetők újra kezdenek általában a feltörekvő piacok felé fordulni. Azt látják, hogy a kilátások között nincs akkora különbség a fejlett és a fejlődő piacok között. Erre példa, hogy az USA-ban a GDP 13 százaléka lesz a deficit. Ilyen nézőpontból pedig talán amerikai államkötvénybe fektetni sem bombabiztos.
- Igen, 13 százalékos deficit még Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek sem sikerült 2006-ban.
- Gyurcsány sokkal nagyobb bűvész volt, mint Obama, hiszen Obamának legalább van ehhez egy válsága, míg Gyurcsánynak ez válság nélkül is sikerült. A magyar kormány még jó konjunktúrában is tudott 10 százalékot csinálni.
Visszatérve a nemzetközi a folyamatokhoz, megállapítható, hogy a kockázati indexek erőteljesen javulnak az egész régióban. Magyarország megítélésében az is pozitív szempont, hogy a kormányzat már korábban realisztikusabban ítélte meg a helyzetet, és külföldi elemzők is idejében megértették, hogy mi a visszaesést nem tudjuk elkerülni. Ezzel szemben Szlovákiában például az egész világ azt várta, hogy az idén növekedés lesz, ha szerény is, de ma már hasonló mértékű visszaesés várható, mint nálunk.
Míg néhány országban tehát nagy csalódásokról adtak számot az elmúlt hetekben, nálunk a tervezett számok jönnek, tehát van, aki úgy gondolhatja, hogy akkor Magyarországon minden jó. Vagy vegyük akár Szlovéniát, ahol hajmeresztő, 9 százalékos visszaesés alakult ki, korábban ezt sem várták. De érdekes, hogy a lengyelek esetében még mindig igen pozitív a várakozás, hiszen csak másfél százalékos recesszióval számolnak.
- Ezzel a kölcsönnel az a baj, hogy devizában kaptuk és abban is kell törleszteni. Ezért ha egy kicsit leértékelődik a forint, akkor egyből baj van. Jobb volna forintban eladósodnunk. A másik baj az IMF-hitellel - ami nemcsak baj, hanem jó is - , hogy nagyon olcsó. Amikor egyszer vissza kell fizetni, akkor majd egy drágább hitellel kell pótolni. Ma még nem tudjuk, hogy kell-e majd újabb IMF-hitel, korai erről találgatni.
- Az IMF múltkori jelentésében említette, hogy vannak politikai kockázatok Magyarországon. Ezek valóban léteznek, vagy csak egy eufemizmus a közleményben?
- A kormány a jelenlegi szigorral javítgatja a gazdasági helyzetet, de ebben az értelemben sincs ingyen ebéd, mert ugyanakkor ezzel fokozott politikai kockázatot vállal. Egyrészt azért, mert egyoldalúvá teszi a politikai térképet. Az sem lenne szerencsés, ha az MSZP állna úgy, mint most a Fidesz, és az sem kedvező, amikor a Fidesz áll ennyire jól a közvélemény-kutatások szerint.
Bizonytalan, lesz-e a választások után politikai ellensúlyt, némi ellenőrzést biztosító ellenzék. A politikai egyensúly ilyen felborulása pedig jobbára annak köszönhető, amilyen gazdasági lépéseket tesz a kormány. Az meg pláne nem szerencsés, hogy ez a gazdaságpolitika tömegével küldi az embereket a Jobbik táborába.
- Ha jól értem, akkor a politikai kockázat nagyságát nem látja túl magasnak?
- Ellenkezőleg, én elég nagy problémának látom, de azt nem tudom, hogy az IMF mit gondol erről. A mai kormányerők végzetes meggyöngülése és emellett a szélsőséges erők megerősödése komoly kockázatot rejt magában. Félő, hogy a majdani Fidesz-kormánynak engedményeket kell tennie a Jobbik felé. Ha például a külföldi tőke froclizása kerül napirendre és itt akármilyen kis lépések is történnek majd, akkor az minket egyből hátrányosan fog érinteni.
- Az IMF-hitel visszafizetésének megtagadása mekkora baj lenne?
- Ez olyan elképesztő butaság, hogy erről nincs is értelme beszélni. Ha egyszer a Jobbik kerülne hatalomra – bár remélem erre soha nem kerül sor -, akkor majd elgondolkozna azon, milyen az, ha a magyar utasok feneke alól külföldön lefoglalják az állami MÁV tulajdonában lévő vasúti kocsikat, mert nem fizetjük a tartozásainkat. A tartozások nem fizetése lopás; akkor most a Jobbik híve vagy ellenzője a lopásnak?
- Manapság főként a Fidesz környékén hangsúlyozzák, hogy minél előbb új választás kellene, és akkor alakulhatna egy stabil kormány. Ez az erős többséggel rendelkező vezetés pedig nekiláthatna bizonyos halaszthatatlan változtatások véghezvitelének. Valóban szükség lenne erre, vagy a mostani Bajnai-kormány is megfelelő?
- A Fidesz szempontjából nézve a mostani helyzet a legjobb, hiszen a piszkos munkát valaki más végzi el. Minél inkább az ellenkezőjét állítják, annál nyilvánvalóbb, hogy pont azt akarják, ami most történik. Az ország szempontjából nézve meg nagyjából mindegy, ki kormányoz. Ha a jelenlegi kormány megteszi a szükséges lépéseket, akkor akár jó is lehet.
Én inkább úgy érzem, hogy a szigorral, a most nem sürgős bérjárulék-csökkentést ellensúlyozó áfa-emeléssel túlzásba viszik az emberek politikai hergelését. A munkanélküliség hatalmas gond, és egész Európában kétségbeejtő az ifjúsági munkanélküliség. Tehát sok embert át lehet még hajszolni a szélsőjobb oldalára, amit nem kellene tovább folytatni.
- Hajlamosak vagyunk a válságkezelés napi aktualitásában elveszni, de a fő kérdés még nyitott. Tegyük fel, hogy az USA stabilizálódik, nem esik ki több csontváz a szekrényből, akkor mi mit tudunk csinálni? Merre indulhatunk el?
- A korábbi világrend - ami az elmúlt évtizedet jellemezte - nem állítható vissza. Ez úgy nézett ki, hogy az amerikai állampolgárok túlfogyasztottak, és rengeteg hitelt vettek fel. De ugyebár az ottani háztartások fülig eladósodtak, ezért a korábbi modell nem folytatható. Az nem megy tovább, hogy az USA deficites, és mindenki oda exportál. Egyébként ez érinti a magyar árukat is, hiszen a győri Audi-motort nem kis részben az USA-ba exportált autókba építik be.
A világ viszont nem nagyon akarja megérteni, hogy ez nem folytatható tovább. Például a német kormány továbbra is az exportgazdaság modelljét erőlteti, ami nem fog menni. A világgazdaságot új sínekre kellene állítani, mert nem megy tovább, hogy az Egyesült Államokat Kína, Japán és Németország finanszírozza. A növekedésnek az a motorja kimerült; most a hatalmas állami támogatások hamarosan kifulladó segédmotorja tart fenn egy stagnáló állapotot. Nem látni tehát, hogy hol van a növekedés új motorja.
- Ez a fejlett országokra igaz, mert egyes jelek szerint a fejlődő államok egész szépen muzsikálnak.
- Egyes országok pillanatnyilag egész jól állnak, mert állami eszközökkel pumpálják a gazdaságaikat. De idővel ez is véget ér majd. Kínában éppen most akarják visszafogni a bankok hitelezését, mert attól tartanak, hogy összeomlik a bankrendszerük. Az állami kiadási programjaikat egy ideig folytathatják még, de ha nem jön valami, amiről ma nem tudunk, akkor utána ott is lassulni fog a növekedés.
- Vagyis a világnak le kell építenie azokat a felesleges kapacitásokat, amelyek a hatalmas amerikai importtöbbleteken alapultak.
- Sajnos igen, és ezek között a felesleges kapacitások között sok magyar termelőkapacitás is ott van, akkor is, ha (főleg német) közvetítéssel exportál az USA-ba. Vegyük csak az autóipart vagy az elektronikát, ahol súlyos gondok vannak. Ha pedig nincs termelésnövekedés, akkor a pénzügyi szektor is szenved, és talán már elég sokan értik, hogy abból nem csak a bankároknak lesz bajuk. Ha nem is jutunk el egy összeomlásig, még nagyon nehéz idők elé nézünk.
Varga M István
