Több javaslat is napvilágot látott az elmúlt évben, így például az SZDSZ egykulcsos adózást javasolt, Matolcsy György, a Fidesz szakpolitikusa szerint a jövedelmek mostani 40 százalékos adóterhe helyett 25-30 százalék körüli újraelosztásra van szükség, a foglalkoztatási rátát pedig a mai 56 százalék körüliről hetven százalékra kell emelni. Emellett egymillió új munkahelyet kellene teremteni, a felsőfokú végzettségűek jelenlegi húsz százalékos arányát pedig a duplájára kell növelni, tette hozzá az egykori gazdasági miniszter.
A KPMG, a PricewaterhouseCoopers, az Ernst and Young és a Deloitte szakemberei által kidolgozott javaslat szerint egyebek között 23 százalékra nőtt volna az áfa kulcsa, nyolcezer forintra az ekhó, 15 milliós éves jövedelemig 20, azon felül 30 százalék lett volna az szja, megszűnt volna a különadó és az önkormányzati reformmal egy időben az iparűzési adó. A javaslatot támogatta a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), az Amerikai Kereskedelmi Kamara, a Joint Venture Szövetség és a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága is, ám a gazdasági válság begyűrűzésével a tervek lekerültek a napirendről.
Megmaradt a különadó
A lényeges változtatások egyike lett volna, hogy a személyi jövedelemadónál a jelenlegi, 36 százalékos felső kulcsot 30 százalékra csökkentették volna, miközben a felső kulcs sávhatára 15 millió forintra emelkedett volna. Az alsó, 18 százalékos kulcs határa 1,7 millió forint éves jövedelemről 2 millió forintra tolódott volna ki, azután – az eredeti tervek szerint - két nagy ugrás után 2011-ben vagy 2012-ben úgyszintén 3 millió forintig lett volna érvényben ez az alsó kulcs. Szintúgy elmaradt a tőkejövedelmek adókulcsának 25-ről 20 százalékra csökkentése, utóbbi 3 milliárd forinttal apasztotta volna a központi költségvetést (ez a 35 százalékos osztalékadókulcs elvetését is jelentené).
Az általános munkáltatói járulékkulcsot három esztendővel ezelőtt két lépcsőben, összesen 5 százalékponttal, míg most szeptemberben három lépcsőben tíz százalékponttal kívánták csökkenteni a kormány képviselői, ami 865 milliárdos kiesést eredményezett volna. Ennek kompenzációja lett volna az ekho megemelése havi 1920 forintról 8000 forintra, amelynek során 280 milliárddal nőttek volna az állam bevételei. Ezzel párhuzamosan szó volt az ekho megszüntetéséről is, ami azonban szintén lekerült a napirendről.
Sőt, a merészebb javaslatok szerint a leghátrányosabb helyzetű térségekben újonnan létrehozott munkahelyek után egyáltalán nem kellett volna munkáltatói járulékot fizetni a foglalkoztatás első három évében, és ez a rákövetkező három évben is csak fokozatosan érte volna el az általános szintet.
Valószínűbbnek tűnt azonban a 4 százalékos vállalati különadó kivezetése, miután ezzel valamennyi politikai párt és szakértő egyetértett, de ebből sem lett semmi. Ez a lépés 213 milliárd forinttal csökkentette volna a büdzsét. Emellett 16-ról 18 százalékra kívánták emelni a társasági adót, továbbá az adó alapja is jelentősen változott volna, oly módon, hogy jelentősen közelített volna a különadó alapjához, emelte ki Veszprémi István, a Deloitte Adótanácsadási üzletágának partnere.
Az elvetett javaslatok között említhetjük a kft.-k egyszerűsített adóbevallásának lehetőségét is, miután ez a szabály ellentétes az EU joganyaggal. Változott volna valamelyest a veszteség-elhatárolás szabálya is. Meg akarták szűntetni továbbá a számviteli elszámolások miatti, illetőleg a céltartalékhoz, követelések értékvesztéséhez, hitelezési veszteséghez, nem realizált árfolyam-különbözethez kapcsolódó korrekciót is, mondta el az mfor.hu-nak az adószakértő. Emellett a tervezet megszüntette volna a speciális adóalap-módosításokat is, így például a kapcsolt vállalkozások közötti kamathoz, tőzsdei ügylet nyereségéhez, vagy éppen az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméhez kapcsolódó korrekciókat.
A vállalkozások terhein könnyítettek volna
Egyes szakértők az átalányadózás megszüntetését javasolták, amelynek során 2009-től elbúcsúzhattunk volna az ekhótól, valamint az őstermelők és az egyéni vállalkozók átalányadózásától. Ezzel még inkább előtérbe került volna a számlagyűjtés, a költségelszámolás, ami tovább nehezítette volna a vállalkozások jövedelemeltitkolását. (Az adóváltozások egyik kiemelt célja így is a feketegazdaság kifehérítése volt.)
Szóba került továbbá a kis adók egy részének, így például a helyi iparűzési adónak a megszüntetése is, amely révén 517 milliárd forinttal csökkent volna az államháztartás bevétele. A kieső bevételek egy részét pedig 23 százalékos áfa-emeléssel, valamint általános, 0,5 ingatlanadó bevezetésével pótolták volna. Utóbbi kettőtől 370 milliárdos bevétel-növekedést vártak.
A másik verzió szerint a törvényjavaslat a helyi iparűzési adó alapját két ponton tervezte módosítani. Az egyik az úgynevezett K+F-kedvezmény, amelynek értelmében a helyi iparűzési adó alapjából le lehetne vonni az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés közvetlen költségét. Ezzel párhuzamosan viszont az iparűzési adó alapja csak a jogdíjból származó árbevétel 50 százalékával lett volna csökkenthető a jövőben, a jelenlegi 100 százalék helyett, tette hozzá Veszprémi István.
Összegzésképpen elmondható, hogy a beígért, ám végül elmaradt változtatások nem is annyira a magánszemélyek, sokkal inkább a vállalkozások terhein könnyítettek volna.
Az összességében 1000-1200 milliárd forintos adócsökkentés 2009-re eső üteme mintegy 300 milliárd forintos bevétel-növekedést jelentett volna, ám ennek finanszírozása már eleve bizonytalan volt. Gyurcsány Ferenc szerint a többfázisos adócsökkentésre csak úgy lett volna fedezet, ha a kis adókat többen fizetik be.
Simon Rita
