Zuzana Caputova tavasszal sok szempontból kívülállóként nyerte meg a szlovákiai elnökválasztást. Gyakorlatilag 100 százalékos ellenpontját adta mindennek, ami az utóbbi években a világpolitikában sikert aratott: a gyűlölködések kiélezésére játszó populista-nacionalista trollpolitikával szemben a kimértséget és az összefogást képviselte, reményt adva ezzel a folyamatos polgárháborús hangulatba belefáradt szlovákoknak. Lehet, hogy diadala egyszeri, kivételes eset volt, de az is lehet, hogy a volt környezetvédő jogász megírta a sikeres politizálás receptjét a következő időszakra. Anne Applebaum legalábbis ezen mereng a Washington Poston megjelent véleménycikkében.
Szlovákia belefáradt a gyűlölködésbe
Caputova nemrég járt New Yorkban, ekkor találkozott vele Applebaum, és kérdezte meg arról, hogyan tudott a már berendezkedett hatalom ellenszelében teljesen szokatlan módszerével sikert aratni. A szlovák elnök azt mondta, azzal kezdte politikai tevékenységét, hogy megpróbálta megérteni, miért szavaztak az emberek arra a pártra, mely bevándorlás- és idegenellenes retorikával, a média és az elit folyamatos támadásával betonozta be magát a hatalomba. Caputova megfigyeléseivel nem találta fel a spanyolviaszt, ő is azt mondta Applebaumnak, hogy az emberek félnek az ismeretlentől és a változástól, a populisták pedig ezt kihasználva tettek meg mindig nagyon egyszerű, mindenki számára érthető lépéseket.
De Caputova a vonatkozó közvéleménykutatások eredményeiből azt is kiolvasta, hogy az emberek már belefáradtak a folyamatos konfliktusokba. Így az ő stratégiája az volt, hogy kampánya során a nyilvános fellépésein elejét vette a viták elfajulásának, és nemcsak a nézeteit hangoztatta, de a mögöttük húzódó morális indokokat is. A tévés vitákon pedig, míg a többi jelölt acsarkodott, ő nyugodt és kimért maradt, ez pedig friss fuvallatként hatott a választókra. "Nagyon gondosan olyan nyelvezetet próbáltam találni, ami egyesíti, nem pedig megosztja az embereket", mondta Caputova. Igyekezett hidat építeni azok közé, akik, bár nem voltak teljesen egyívásúak, mégiscsak volt valami érték, melyben közösen hittek.
Nem én, hanem ti
A szlovák politika hagyományosan egoista férfiak csatározásáról szól, Caputova viszont a bejáratott versenyzőkkel szemben az anti-egoista alternatívának tűnt. Megpróbálta nem személyes sértésnek venni a politikai támadásokat, próbált soha sem feldühödni, és mindig emlékeztette magát, hogy "ez az emberekről szól, és nem rólam". Szerinte ez a távolságtartás volt az, ami autentikusnak láttatta, és az a hendikep is végül csak az előnyére vált, hogy őt nem tolta professzionális marketing-gépezet - ugyanis, ha a csapból is egy jelölt folyik, azt a fiatalok gyanúsnak vélik.
A Kuciak-gyilkosság volt az, melynek hatására Caputova végül megelégelte az országban fennálló helyzetet, és belevágott a politizálásba. Jó időzítéssel reagált a tragikus eseményre: rengeteg szlováknál ugyancsak ez volt az utolsó csepp a pohárban, ettől fogva sokkal erősebb lett az emberek igénye az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes fellépésre, melynek óriási tömegtüntetéseken is hangot adtak. És ennek nyomán a környezetvédelem témája, illetve a Szlovákia nehéziparos, környezetszennyező múltjával való leszámolás is előtérbe került. Caputova a zöld fordulatot is zászlójára tűzte, és múltja miatt ebben is hitelesebb tudott lenni másoknál: ő volt az, aki egy 14 éves harc élére állva 2013-ban végül elérte egy szemétégető létrehozásának visszavonását Bazinban. Ezért a sajtó a szlovák Erin Brockovich nevet aggatta rá, 2016-ban pedig megkapta a Goldman Környezetvédelmi Díjat, amelyet az ökológia Oscar-díjának is neveznek.
Caputova álláspontjával egy területen nagy port kavart. Ő a melegjogok kérdésében is gyökeresen mást képviselt, mint vetélytársai. Amellett érvelt, hogy az azonos nemű párok is fogadhassanak örökbe gyereket, miközben a többi elnök-aspriáns vagy mereven elzárkózott ettől, vagy félősen nem kívánta kommentálni a témát. De a melegek gyermekvállalási jogát a populista sajtó és a közvélemény is ellenezte. Caputova ilyen körülmények közepette ezt tette: "Megpróbáltam elmagyarázni, hogy bár valóban az a legjobb, ha egy gyereknek megvan mindkét szülője... de egy intézetis gyereknek az a legfontosabb, hogy legyen két szerető szülője, akkor is, ha azok azonos neműek." Ez nem mindenkinek tetszett, magyarázta az elnök, de "találkoztam olyan, nyakukban keresztet viselő emberekkel, akik azt mondták, megértjük, amit mondasz, és végül elfogadták."
Ez a jövő politikája?
„Čaputová győzelmének komoly következményei lehetnek, és generációváltást jelenthet Robert Fico Smer-jének hosszú uralkodása után. Kelet-és Közép Európa ezzel egy másik arcát mutathatja meg Magyarország és Lengyelország illiberalizmusával és központosított politikai irányításával szemben.” „Sokan a közép-európai politika felemelkedő csillagának látják, aki szembe is akar, és szembe is tud szállni az olyan jobboldali alfahímekkel, mint Orbán Viktor”, idézi a 444 korábbi cikke a BBC-t és a Foreign Policyt közvetlenül a márciusi választás előtti időszakból.
Caputova győzelme óta eltelt már néhány hónap, de még mindig nem egyértelmű, hogy más országokban is működhet-e a siker szlovák receptje. Applebaum végül is arra jut, hogy talán, ha az ellenségeskedés helyett az egységességet célozzák a hatalomra jutni kívánó politikusok, és folyamatosan nyugalomról és önmérsékletről adnak tanúbizonyságot, akkor a most divatos, szidalmazó, trollkodó politika sértései legalábbis le fognak pattanni róluk, és ez a támogatottsága növekedésében is megnyilvánulhat.
Halvány jelek itthon
Talán nem túlzás a magyar viszonyok közepette valamiféle párhuzamot vonni Caputova és Karácsony Gergely hatalomra jutása között. Bár nálunk még szerencsére nem jutott odáig a közélet, hogy politikai hátterú újságíró-gyilkosságokról kelljen beszámolni, a közhangulat a kormánypropaganda folyamatos zakatolása miatt itt is pocsék, és az emberek talán már valóban belefásultak az ellenségeskedésbe és a szakadatlan ellenség-keresésbe.
Tarlós István, bár csípős modorú városvezető volt, populista hadúrnak nevezni túlzás lenne, így bizonyos szempontból Karácsony nem is őt váltotta le. Az új főpolgármester - eddigi - viselkedése a magyar kormány ellenpontját hozza. A rendszerváltás utáni Magyarország valószínűleg legmocskosabb önkormányzati kampánya lezárultával Karácsony egyik hangzatos bejelentése a kiegyezés felé mutatott: első, már főpolgármesterként megtartott sajtótájékoztatóján azt mondta, kezdeményezi mind liberális, mind konzervatív elődjének Budapest díszpolgárává avatását.
A Demszky Gábor és Tarlós István felé egyaránt megtett gesztuson túl az is emlékezetes, hogy Karácsony a kampányában végig azt hangsúlyozta, megválasztásával nem ő fog nyerni, hanem a budapestiek, hogy vissza fogja adni a várost a lakosainak, és így tovább. Azon túl, hogy Caputovához hasonlóan ő is igyekszik a reflektorfényt önmagáról a szavazókra átirányítani, azzal is rímel a szlovák elnökre, hogy kampánya egyik sarokkövévé a környezetvédelmet tette meg - bár az is igaz, hogy ezzel 2019-ben amúgy is nehéz lett volna melléfogni.
Kevésbé erős, de mégiscsak párhuzam Karácsonyon túl az először pont a Kuciak-gyilkosság napján megválasztott Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester is. Ő kimértnek kimért ugyan, ám békülékeny gesztusokat nem tesz: újraválasztása után is hadakozik a helyi Fidesszel, és leginkább Lázár Jánossal. Mérsékeltebb modora mellett itt inkább a hódmezővásárhelyi választópolgárokra kell tekinteni: sokak szerint az első teljes ciklusát megkezdő polgármester szekerét leginkább az tolta, hogy az embereknek már elegük volt az országos szinten is erősember Lázárból és családjából, és változást akartak - ezért húzták be az ikszet a jóval puritánabb kihívó neve mellé.
