Borítékolható volt, hogy a rengeteg külföldi tulajdonú építőipari gyártó vállalatot soraiban tudó hazai szakmai szervezetek megpróbálnak ellenállni a karámba szorításukat célzó kormányzati terveknek. Ezek az elképzelések „A magyar építészetről szóló törvény koncepciója" címre hallgató csomagból olvashatók ki és ha a kormány nem tágít, erős érdeksérelmet fognak okozni nagyon sok itt működő külföldi cégnek. A következményt nem nehéz kitalálni: a cégek korlátozhatják a termelésüket, elbocsátásokra kényszerülhetnek és emiatt lelassulhatnak vagy elmaradhatnak nagy állami beruházások is.
Pár napja lapunk írta meg először, hogy a kormány egyértelműen a külföldi tulajdonú építőipari cégek megregulázására készül. Ennek feltételeit és várható következményeit az alábbi cikkben taglaltuk, amiben utaltunk rá, hogy a több szakszövetséget tömörítő Építési Vállalkozások Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) egy háttéranyagában már meglebegtette a külföldi cégek felvásárlásának szükségességét.
Akkor azt is jeleztük, hogy az érintett szakszövetségek hamarosan állásfoglalást fognak kiadni. Meg is jöttek, így többes számban, mert külön-külön is fontosnak tartották a kemény fellépést és ezekben nem kertelnek a vállalkozások. A Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ), valamint a Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetség (MATÉSZ) a lapunknak küldött anyagokban egyhangúlag elhibázottnak, károsnak minősítik a tervezetet, több fejezetét is törölni szeretnék, és kifejezetten tiltakoznak a cégek tulajdoni alapon való megkülönböztetése ellen. Ugyancsak kikeltek a rájuk rótt 90 százalékos bányajáradék-sarc és az export-import korlátozása ellen. A rájuk vonatkozó részeket egy önálló koncepció alapján szeretnék megszövegezni, ami gyakorlatilag átradírozná a Lázár János vezette tárca gondolatait.
Kifogások és javaslatok
- ne tulajdoni alapon kezeljék a szereplőket, hanem az számítson, hogy itteni anyagokból, magyar munkaerővel, főleg a magyar piac számára gyártanak és itt adóznak
- főleg az importtal összefüggő területekre, a hazai gyártóbázis hiányszegmenseire jöjjenek létre hazai gyártókapacitások
- állami ösztönzőkkel növeljék az épületgépészeti termékek és komponensek hazai részarányát
- ne legyenek egyes termékekre külön árszintek
- el kell törölni a 30 napos export/import regisztrációs kötelezettséget
- ne legyen kötelező a veszteséges gazdálkodás melletti termelés-növelés.
A kifogásolt intézkedések a hazai gyártási bázisú építőanyag-kínálat csökkenéséhez és ezzel együtt fokozódó importkitettséghez vezetnének. Mindezek hosszabb távon pedig az értéklánc jelentősebb sérülését eredményeznék, kiváltva akár a hazai gyártási kapacitások leépülését, a gyártási know-how és a technológia távozását is – fogalmaztak elég egyértelműen.
A speciális anyagigényű nagy állami beruházásoknál egyelőre – hiába Lázár János minden akarata – nem érezni hatékony összehangoltságot. A szervezetek ugyanezt a szakmai konszenzust erősítették, amikor ezt is kifogásolták, egyúttal azt szeretnék, ha ennek kezelésére a szaktárca vezetésével létrejönne egy gyártói fórum.
„Egy adott időszakra eső beruházástömeg hozzávetőleges igényeinek előzetes kommunikációjával a gyártók kapacitásoldalról felkészülhetnek, így elejét lehet venni olyan piaci hullámzásoknak, illetve keresleti kiugrásoknak, amelyek a nagyobb közberuházási és ipari projektek mentén egymást erősítő lassulást és kínálatszűkét okoznak. Az előzetes tájékoztatás hozzájárul a piaci árhullámzások simításához és a tervezhetőbb projektekhez” – üzenték a cégek.
A vastagon érintett téglás szövetség kifejezetten visszautasította, hogy a kormány az ellátásbiztonságra hivatkozik, amikor mindenféle korlátokat állít. Szerintük nincsenek jelentős gondok az alapanyagellátásban, ráadásul az építési piacon erőteljes visszaesés várható, ami eleve csökkenti az ilyen problémák keletkezésének az esélyét.
Itt utalnunk kell az ÉVOSZ honlapján február közepén megjelent Lázár-interjúra (ezt a szövetség készítette a miniszterrel), amiben a területgazda azt mondta, hogy „a külföldieket ki kell szorítani”. Ugyanakkor, meghallgatva az interjút, egyértelmű, hogy nem tudjuk meg, konkrétan milyen hátrányokat okoz a külföldi tulajdonlás.
A szövetség érthető módon felháborodottan írta, hogy
„nem derül ki az sem, hogy a külföldi tulajdon Magyarországon általában, tehát valamennyi ágazatban hátrányos, vagy kizárólag az építőanyagiparban, és ha csak az utóbbiban, ezt milyen tények és gazdasági mutatók támasztják alá.”
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tavaly és tavalyelőtt is hosszas vizsgálat alá vetette az ágazatot, s bár a kormány szerette volna, hogy „találjon valamit”, erre nem került sor. Legalábbis az alapanyaggyártóknál nem, a kereskedői és a kivitelezői fronton annál inkább, de ott túlnyomórészt magyar tulajdonú cégeké a terep. Ezt meg is jegyezte most a MATÉSZ:
„Nem merült fel, hogy a külföldi tulajdonú gyártók bármilyen negatív hatással lennének az adott területre, illetve a GVH a tulajdonviszonyok helyett a cégméretet és a piaci részesedést tartotta meghatározónak. Nem tudunk olyan elemzésről, amely bizonyítaná, hogy a hasznosság szempontjából (és az építőanyag-ipar területén) a tulajdonviszony a meghatározó, és így egyértelműen kimutatható lenne, hogy a „külföldi” tulajdonos „káros” (például csak kiviszi a profitot), a „magyar” tulajdonos pedig „hasznos” – ez ennél lényegesen összetettebb kérdés.”
Egyelőre nem tudni, hogy a kormány hogyan fogja kivédeni azt az érvüket, hogy ez az egész koncepció súlyosan sért uniós jogokat is. Közbevetjük – ezt megerősítette a téglás szövetség is –, hogy EU-s kötelezettségszegési eljárások vannak folyamatban az exportkorlátozást, a 90 százalékos bányajáradékot és a kötelező termelési szintet előíró és már életbe lépett kormányrendeletek miatt. Eddig semmi jele nem volt annak, hogy a kormány ilyenekben enged, inkább vállalja a büntetést.
Várható továbbá, hogy a külföldi gyártóknak engedett terület szűkítésével egyidejűleg megint méretes közpénzt fognak pumpálni a NER-es építőipari holdudvar gyártói részlegébe, hogy így hozzák helyzetbe őket. A korábbi években főleg betonelem-gyártóknak kedveztek ily módon.
