Eddig kevéssé hangoztatott tételre lettünk figyelmesek az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) által a napokban nyilvánosságra hozott javaslatcsomagban. A több szakmai szövetséget, többek között különféle gyártói tömörüléseket is soraiban tudó szervezet kormányzati ösztönzőket vár annak érdekében, hogy az építésgazdaság importkitettsége csökkenjen.
„El kell érni, hogy a jelenlegi 48 százalékos import építésitermék-arány néhány éven belül érdemben csökkenjen. Ehhez a hazai gyártású termékkör bővítése kell, ami a magyarországi építőanyaggyártó vállalkozások beruházásainak és a külföldi tulajdonú érdekeltségek megvásárlásának a támogatását is indokolttá teszi”- áll az ÉVOSZ anyagában.
Tehát két területhez szeretne adóforintokat a szövetség: a hazai gyártók felpumpálásához és a külföldiek uralmának a csökkentéséhez. Előbbihez már évekkel ezelőtt hozzáfogott a kormány, amikor sorra támogatta a betongyártó cégeket, valamint elkezdte korlátozni egyes bányavállalatok termelését. A második, vagyis a külföldi tulajdon lefaragása sokkal nehezebb és nem biztos, hogy a pénzügyi vagy a médiapiacon alkalmazott modellek itt is alkalmazhatók, ráadásul az súlyosan sértene uniós jogokat.
Az építőanyagiparon belül eddig csak a kereskedő cégekre feküdt rá a kormány. Először kommandókat küldött rájuk, majd meglebegtette, hogy egyfajta Nemzeti Tüzépeket hoz létre, amelyek szabott áron fogják megvenni az anyagokat a gyártóktól, és azokat csökkentett áfával fogják eladni. Így lassan ellenérdekeltek lehetnek a külföldi gyártók, de legalábbis többen elgondolkozhatnak, hogy érdemes-e nyomott áron eladni a termékeiket.
A gyártók átvétele egyelőre nem került szóba, de a kormány lendületét ismerve nem zárható ki, hogy ezúttal megfogadja a szakszövetség javaslatát és belekezd egy hosszabb folyamatba.
Nézzük, milyen terepen kellene jól teljesítenie!
Jelenleg az építőanyag-iparban mintegy 8 500, a bányászati ágazatban 400 vállalkozás működik, többségében magyar kisvállalkozások. Az összes termelésen belül a magyar tulajdonú vállalkozások árbevétele 46 százalék, a többi, tehát 54 százalék a külföldieké. A gyártók többsége osztrák vagy német többségi tulajdonú vállalat, évtizedek óta itt vannak, bővítették a kapacitásaikat és termelésüket zömmel a magyar piac kiszolgálására alapozzák. Az adott településen jelentős munkaadónak számítanak.
A hazai tulajdoni arány növelése, mint cél nem új dolog, az ÉVOSZ már 2021-ben megalapította a Hazai Építőanyag-gyártó Tagozatát, ezen keresztül is szeretnék elérni ezt. Ennek egyik nagy tagja a kereskedőként indult, majd gyártóként is egyre jobb hazai és nemzetközi pozíciókat szerzett Masterplast Nyrt. Vezetésével esetleg kinőhet egy olyasfajta tömörülés, mint a bankszektorban a Magyar Bankholding.
A tényekhez hozzátartozik, hogy az egyébként külső forrásra nem nagyon rászoruló Masterplast több mint hét milliárd forinthoz jutott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Növekedési Kötvényprogramjában. Rajta kívül más nagyobb gyártó nem, de például a kereskedői piacon jól teljesítő szlovák Stavmat szintén részt vett ebben a programban. Ezt a közpénzt általános vállalatfinanszírozásra, működőtőke-juttatásra, beruházásfinanszírozásra, refinanszírozásra - és figyelem: cégfelvásárlásra lehet fordítani.
Magyar gyártó cégek nyomulásáról egyelőre nem tudunk, de nem kizárt, hogy egy újabb kötvényprogramot beiktatva kap forrást egy-két nagyobb szereplő. Ehhez az MNB áldása is kell, ami nem elképzelhetetlen, elegendő utalni arra, hogy a lezárt programban messze az építőiparhoz vagy az ahhoz szorosan kapcsolódó cégek vitték a prímet, a többségük kivitelező, ingatlanfejlesztő vagy ingatlanszolgáltató volt.
Egy jelentős külföldi szereplő ellentétes lépéséről viszont a múlt héten tudomást szereztünk: a magyar piacon évtizedekig ismert Raab-Karchert felvásárló francia Saint-Gobain Hungary Kft. megvette a REVCO Magyarország Kft.-t. A magyar cég homlokzati színező vakolatokkal, kül- és beltéri festékekkel, alapozókkal, felületkezelő anyagokkal, hőszigetelő rendszerekkel, ragasztókkal, lazúrokkal és dekorációs adalékanyagokkal foglalkozik. Már 26 éve van jelen a piacon, mely idő alatt meghatározó szereplővé vált. Forgalma elérte a 3,9 milliárd forintot és 35 alkalmazottat foglalkoztat. A Saint-Gobain Hungary Kft. jelenleg több mint 300 főt foglalkoztat Magyarországon, egy gipszkarton- és egy habarcsgyárral rendelkezik itt.
A külföldi gyártó cégek államilag megtámogatott átvétele nem lehetetlen, de nagyon sokba kerülne. Erősen energiafaló ágazatról van szó, ráadásul köztudott, hogy a nyugati cégek itteni termelő egységeiben nem feltétlenül az első vonalba tartozó gépek és berendezések működnek, a topeszközök az anyaországi gyárakban vannak. Tehát idővel ezek még inkább elavulnak, s így az új tulajdonosnak sok pénzt kell majd beletennie az üzletbe.
Egy-egy üzem megvételének árát feltornássza a következő évtizedben várható óriási kereslet is. Ne feledjük, hogy a 2030-as uniós klímacélok teljesítéséhez egész Európában rengeteg energiahatékonysági beruházást kell elvégezni, aminek nagyon örülhet az építőanyagipar. Aztán ott van Ukrajna újjáépítése, ami óriási piaci lehetőség és nem kérdés, hogy azt az ágazat szeretné kihasználni.
A több gyártói szövetséget magában foglaló Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) megnyilatkozásaiban nyoma sincs annak, hogy növelni kellene a hazai tulajdoni arányt az építőipari anyagokat gyártók körében. Furcsa is lenne, hiszen szinte az összes fontos külföldi cég tagja a MÉASZ valamelyik tagszövetségnek. A MÉASZ viszont már tavaly október végén fellépett a képviselt szakágakban működő vállalatok érdekében. A honlapján is elérhető állásfoglalás szerint
„különösen fontossá válik a most zajló autó- és akkumulátorgyártó ipari nagyberuházások ütemezése; azok fenntartása, a további halasztások elkerülése.”
Azt is sürgette, hogy a kormány ne csupán a kkv-knak adjon támogatást a megnövekedett energiaköltségeik ellensúlyozására, hanem egy sávos rendszerben az energiaintenzitás függvényében a nagy gyártókat is segítse. Erre még nem kapott választ a szövetség.
